Vértes Attila munkássága és öröksége

10 éve, 2011. december 31-én vesztettük el Vértes Attila akadémikust, a nukleáris tudományok, ezen belül a magkémia, a Mössbauer-spektroszkópia nemzetközi hírű művelőjét, a felnövekvő fiatal tanítványok szeretett mesterét.

Vértes Attila 1934-ben született Türjén, ahol mára emléktáblája van általános iskolájának falán. Vegyészmérnökként végzett a BME-n, majd közgazdász oklevelet is szerzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1960-ban lett az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanársegéde. 1965-ben ELTE Természettudományi Kar Fizikai Kémiai és Radiokémiai tanszékén már adjunktus, 1968-ban egyetemi docens, 1974-ben egyetemi tanár. 1983-ban megalapította a Magkémiai Tanszéket, melynek első vezetője lett. 1996-ban vezetésével alakult meg a tanszék mellett az MTA-ELTE Nukleáris Szerkezetvizsgáló Kutatócsoport. 2004-ben emeritus professzor lett, majd a magkémiai tanszék 2005-ös megszűnése után egészen haláláig az Analitikai Kémiai Tanszéken oktatott tovább, illetve a Kémiai Intézet Magkémiai Laboratóriumának volt a munkatársa.

Még moszkvai aspiránsként védte meg 1965-ben a kémiai tudományok kandidátusi, 1973-ban pedig már Magyarországon akadémiai doktori értekezését. Az MTA Radiokémiai Bizottságának hosszú évekig volt az elnöke. 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagjává. Számos hazai és nemzetközi kutatási együttműködést szervezett meg és számos külföldi intézményben volt vendégprofesszor. Kiváló szervező és iskolateremtő volt. Tudományos műhelyében dolgozó hazai és külföldi kutatók közül közel tíz kapott akadémiai doktori címet és mintegy 30-an szereztek PhD fokozatot. Munkássága elismeréséül 1995-ben a Glasgow Caledoniai Egyetem díszdoktora lett, 2001-ben Széchenyi díjjal, 2004-ben Hevesy-éremmel tüntették ki.

Több, mint nyolcszáz publikáció, nyolc könyv és hét egyetemi jegyzet szerkesztője, szerzője vagy társszerzője. Világviszonylatban ő az, aki a Mössbauer-spektroszkópia alkalmazásáról a legtöbb közleményt publikálta. Legnagyobb hatású maradandó munkája talán a Handbook of Nuclear Chemistry, amelynek főszerkesztője volt, később bővített kiadásban is (2003, 2011).

Nem csak kiváló, nemzetközileg is elismert tudós és tanár volt, de ahogy az emlékére tartott előadásban idézve lett: „Mindig egy nyílt és formalitásoktól mentes személyiség volt. Vértes professzort mindenki Attilának szólította nemcsak a baráti körben, hanem kollégái és ismerősei körében is az egész világon. Attila kivételesen kedves személyiség volt régimódi szokásokkal és jó humorérzékkel. Tevékenységét és kedves személyiségét sohasem felejtjük el, örökségét ápoljuk.”

Emlékét, munkásságát ma a fiatal nukleáris szakemberek segítésére létrehozott Vértes Attila Alapítvány is őrzi.

Budapest, 2021. december

Homonnay Zoltán