Új utakon a művészetpedagógia – videón az MTA Tantárgy-pedagógiai Kutatási Program Művészeti Oktatás Munkacsoportjának konferenciája

Az MTA-LFZE Aktív Zenetanulás Kutatócsoport vezetője, Nemes László Norbert a Kodály-koncepcióra épülő iskolai ének-zene oktatást kísérő mozgás kreatív integrálásának módszertani továbbfejlesztéséről beszélt. Az További információk a konferenciárólinnováció fókusza két zenepedagógiai modell részletes kidolgozása. Míg az első modell a zenét követő, irányított mozgásra, addig a második az improvizált, szabad mozgásra épít. Az új zenetanítási modellek fejlesztését leginkább Kodály Zoltánnak az újra és a progresszívra mindig nyitott habitusa inspirálta.

Fotó: Sugár Éva

A hazai ének-zene oktatásban évtizedek óta okoz problémát a tanulók közömbössége, motiválatlansága. Erre keres korszerű megoldást digitális eszközök segítségével az MTA-SZTE Ének-Zene Szakmódszertani Kutatócsoport Gévayné Janurik Márta vezetésével. A gyermekkorban átélt zenei élmények, az általános iskolai énekórákon szerzett tapasztalatok egész életünk során meghatározhatják a zenéhez való viszonyunkat. A zenetanulás kognitív fejlődésre gyakorolt hatásának vizsgálata az elmúlt évtizedekben aktívan kutatott területté vált. A zenei és az anyanyelvi képességek kapcsolatára irányuló vizsgálatok a zenei képességek, a fonológiai tudatosság és az olvasás összefüggésére mutattak rá. A kutatási eredmények szerint a pozitív hatás visszavezethető a zenetanulás során fejlődő auditív észlelésre. A kottaolvasás pedig olyan folyamat, amelynek során speciális vizuális szimbólumokat alakítunk át hangokká, ritmussá. Fejlődése az éneklési képesség és a zenei észlelés fejlesztésén keresztül megy végbe, utóbbinak elengedhetetlen feltétele a fogalmi fejlődés. Erre épül a zene grafikus reprezentációja. A szövegek olvasásának az elsajátítása ezzel párhuzamba állítható, szintén olyan kognitív folyamat, amely az észlelésen alapul, és amelynek során az egyén vizuális jeleket jelentéssel ruház fel.

Az MTA-ELTE Vizuális Kultúra Szakmódszertani Kutatócsoport Kárpáti Andrea vezetésével arra a kérdésre keresi a választ: vajon jól tesszük-e, hogy a tehetségek díjazásakor még mindig az egyedi alkotásokat, a magukban dolgozó alkotókat ismerjük el. A 21. századot az élet minden területén az együttműködés kényszere jellemzi. A Fővárosi Rajzverseny és a „Van művészi vénád” vetélkedő esélyt ad a közösségi kreativitásnak, az együttes alkotásnak. A versenyen iskolai csoportok pályáznak közös művekkel az elődöntőn, a helyszínen azonban kisorsolt partnerekkel oldanak meg tervezési feladatokat. A Ludwig Múzeumban iskolai csoportok pályáznak azonos témában (2018-ban ez pl. a gyűjtés volt) egy képzőművészeti kiállítás tervével, a legjobb elképzeléseket pedig megvalósíthatják a múzeumban. A Tantárgy-pedagógiai Kutatási Programművek, munkanaplók és az elért pontszámok összevetésén túl vizsgálták a zsűrizés folyamatát is. A művészi és funkcionális szempontok mellett a csapatok együttműködését is minősítve, a zsűrik konszenzussal ítéltek, akár az egyéni versenyeken. A bírálók értékelő megbeszéléseinek elemzése azonban feltárta egyéni stratégiáikat is. Az együttműködő értékelés normáit és a kritériumok tartalmát bemutató bírálói felkészítéssel a csoportversenyes tehetségfelismerési módszer hiteles és életszerű nemzetközi innovációja tovább finomítható.

A három kutatócsoport-vezető előadásáról készült összeállítás itt tekinthető meg.