Tudástranszfer és komplex problémamegoldás: miért sikeres a hatékony problémamegoldó és hol hibázik a sikertelen?
Az MTA-SZTE Digitális Tanulási Technológiák Kutatócsoport nemrégiben megjelent tanulmányában az egyik legfontosabb 21. századi képesség, a problémamegoldó gondolkodás folyamatait állította górcső alá.
A Szegedi Tudományegyetemen közel 2000 hallgató bevonásával megvalósult kutatásban a gondolkodási folyamatok alaposabb megértése érdekében mesterséges intelligenciaalapú elemzési technikákkal ismeretlen problémák megoldása során alkalmazott viselkedési mintázatokat tettek láthatóvá. Nemzetközi szinten először a problémamegoldás három fázisa (probléma feltérképezése, reprezentációja, az új tudás használata a cél elérése érdekében) közötti tudástranszfer sikerességét, illetve sikertelenségét elemezték, illetve az eredmények validálása érdekében a tanulási analitika eszközrendszerével a problémák megoldása során mutatott viselkedési jellemzők indikatív erejét monitorozták.
A kutatás eredményei egyértelműsítették, hogy a problémamegoldás során megvalósuló első tudástranszfer, azaz a probléma szerkezetének helyes feltérképezése és megértése, illetve annak vizuális megjelenítése, ábrázolása kulcsfontosságú szerepet játszik a problémamegoldás sikerességében. A probléma kompexitásától függetlenül azok a diákok, akik a problémamegoldás folyamatában ezen transzferfolyamat kapcsán sikertelennek bizonyultak, később is sikertelenek voltak, még akkor is, ha kézhez kapták a probléma felépítésének helyes szerkezetét, azaz az első transzfer, a probléma szerkezetének feltárása és annak vizualizálása elementáris fontosságú a sikeres problémamegoldás folyamatában.
A diákok viselkedési mintázatai alapján négy minőségileg különböző látens osztályt különböztettek meg a kutatók: a tudástranszfer tekintetében szakértőket, haladókat, kezdőket és teljes mértékben sikertelenek. A problémamegoldás folyamatában a problématérrel megvalósított interakciók száma – különös tekintettel a bonyolult problémák esetén - hatékonyabb profiljellemzőnek bizonyult, mint a probléma megoldásával eltöltött idő. A kutatás összetettsége, az alkalmazott problémák sokfélesége lehetővé tette, hogy az eredmények számos, korábban nemzetközi szinten ellentmondónak vélt kutatási eredményt is megmagyarázott és szintetizált.
A kutatási eredmény oktatási hasznosulása, ha a diákokat ösztönözzük a problématér alapos feltérképezésre, majd a probléma felépítésének vizualizálására, ami erőteljesen támogatja, megalapozza a problémamegoldás különböző fázisai között megvalósuló sikeres tudástranszfert, majd a probléma sikeres megoldását.
