A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Bizottsága az elmúlt másfél évtizedben több alkalommal is megszólalt a felsőoktatás, a tudományfinanszírozás és az egyetemi autonómia kérdéseiben. A 2026-ban megindult szervezeti és intézményi változások nyomán indokolttá vált azon szempontok és alapelvek rögzítése, amelyek a közgazdaságtudományi oktatás és kutatás jövőjéről szóló vitákban meghatározó jelentőségűek.

I. Korábbi állásfoglalásaink tanulságai

A Bizottság már 2012-ben figyelmeztetett arra, hogy a közgazdász képzés államilag finanszírozott keretszámainak drasztikus csökkentése rontja a társadalmi mobilitást, és szűkíti a felsőoktatáshoz való hozzáférést. Az MNB Pallas Athéné alapítványok ügyében 2015-ben leszögeztük: a felsőoktatás finanszírozására fordított közvagyon közpénz, amelynek felhasználását világos felelősségi és ellenőrzési szabályoknak kell irányítaniuk. Későbbi állásfoglalásainkban a magyar nyelvű oktatás és publikálás háttérbe szorulására, illetve a magyar nyelvű folyóiratok sorvadására is felhívtuk a figyelmet.

II. A KEKVA-rendszer tapasztalatai

A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA) létrehozása során jelentős állami vagyon került magánjogi konstrukciókba. A Bizottság álláspontja szerint e vagyon továbbra is közpénznek tekintendő, amelynek kezelését a nyilvánosság, az átláthatóság és az elszámoltathatóság normáinak kell meghatározniuk.

A KEKVA-rendszer működése rendkívül egyenlőtlen finanszírozási viszonyokat hozott létre a magyar felsőoktatásban. Egyes egyetemek jelentős vagyonjuttatásban és kiemelt támogatásban részesültek, miközben mások forráshiánnyal küzdöttek.

Az alapítói jogok gyakorlása az alapítványok élén álló kuratóriumok számára rendkívüli hatalmat biztosított, amellyel nem csupán az intézmények gazdálkodását, hanem a tudományos-oktatói munkát és akár a napi működést is felügyelhették. Ez a rendszer az egyetemeket függőségi viszonyba helyezte. Bár a gyakorlatban a kuratóriumok eltérő módon és hatékonysággal működtek, összességében jelentősen szűkült az egyetemi polgárok közösségének autonómiája és sérült a tudományos szabadság.

Az alapítványi kuratóriumok rendkívüli hatalma és a megfelelő külső kontroll hiánya súlyos korrupciós kockázatot jelent. Emiatt a Bizottság szükségesnek tartja a KEKVA-k gazdálkodásának és vagyonfelhasználásának átfogó vizsgálatát, az esetleges visszaélések feltárását.

III. A felsőoktatás átalakításának szempontjai

A felsőoktatás és különösen a KEKVA-rendszer, illetve a speciális BME-modell jövőjének meghatározása az erős demokratikus felhatalmazással rendelkező kormányzat feladata. A Bizottság nem egyetlen szervezeti modell mellett foglal állást, hanem azokat az elveket és szempontokat kívánja hangsúlyozni, amelyek az átalakítás során megkerülhetetlenek.

Technikailag egyaránt elképzelhető a KEKVA alapítói jogok, illetve a BME Fenntartó Zrt. állami visszavétele és a modell módosított formában történő fenntartása, illetve az intézmények teljes reintegrációja az állami rendszerbe. Bármely megoldás csak világos felelősségi viszonyok, egységes és átlátható finanszírozás, valódi intézményi autonómia, valamint a közvagyon felhasználásának nyilvános szakmai és pénzügyi ellenőrzése mellett lehet sikeres.

IV. Az új felsőoktatási és kutatási rendszer alapelvei

A Bizottság álláspontja szerint a felsőoktatás és a tudomány jövőjéről szóló vita nem szűkíthető pusztán intézményi vagy finanszírozási kérdésekre. Az átalakítás során azt is tisztázni szükséges, hogy milyen szerepet szánunk az egyetemeknek és a kutatóintézeteknek a magyar társadalomban és gazdaságban.

1. Magyarország hosszú távú fejlődése megköveteli a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányának növelését. Ezért a magyar egyetemeket nyitva kell tartani a magyar hallgatók előtt, és nem szabad olyan stratégiákat követni, amelyek a hazai hozzáférést szűkítik.

2. A közgazdaság-tudomány és a kapcsolódó társadalomtudományok intézményi helyzetét és feladatait az átalakítás során külön is tisztázni szükséges. E területek szerepe túlmutat a szűken értelmezett munkaerőpiaci igények kiszolgálásán: hozzájárulnak a gazdasági és társadalmi folyamatok értelmezéséhez, a szakpolitikai döntések megalapozásához és utólagos értékeléséhez, illetve támogatják a társadalom önreflexióját és demokratikus működését.

3. A magyar nyelvű oktatásnak, kutatásnak és publikálásnak intézményes megbecsülésre van szüksége. A nemzetközi publikációs teljesítmény kiemelt jelentősége mellett sem fogadható el, hogy a magyar nyelvű tudományos publikációk értéke a teljesítményértékelésben nullára csökkenjen. Az egyetemek társadalmi feladatai közé tartozik a magyar szaknyelv fenntartása, a hazai szakpolitikai és társadalmi vitákban való részvétel, valamint a magyar társadalom számára releváns tudás létrehozása és közvetítése. Mindezek révén elősegítik a tudományosan megalapozott társadalmi párbeszédet.

4. A jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tudományos szabadság és az intézményi autonómia nem választható el a finanszírozási rendszer működésétől. Olyan finanszírozási és pályázati keretekre van szükség, amelyek hosszú távon kiszámíthatóak, átláthatóak, és nem teszik az intézményeket közvetlen politikai vagy adminisztratív függés tárgyává.

Zárásként

A jelenlegi döntések hosszú időre meghatározzák a magyar felsőoktatás és kutatás működését. Az átalakítás során olyan intézményi kereteket szükséges kialakítani, amelyek egyszerre biztosítják a tudományos teljesítmény nemzetközi mérhetőségét, az intézményi autonómiát, valamint a magyar társadalom iránti felelősséget.

Budapest, 2026. május 13.

MTA IX. Osztály Közgazdaságtudományi Bizottság