VIII. Biológiai Tudományok Osztálya

A Dr. Zólyomi Bálintné Barna Piroska Emlékdíj 2023. évi díjazottjai

Az Alapítványt anyagilag megalapozó örökhagyó Zólyomi Bálint botanikus, ökológus, a Biológiai Tudományok Osztályának egykori osztályelnök-helyettese. Az 1995-ben létrehozott Alapítvány célja elsősorban az, hogy a „Dr. Zólyomi Bálintné Barna Piroska Emlékdíj” létrehozásával jutalmazzák azokat a fiatalokat, akik Zólyomi Bálint akadémikus tudományterületein (növénytársulástan, ökológia, palinológia, florisztika, növényföldrajz, illetve természetvédelem) eredményesen tevékenykednek, ezzel is elősegítve tudományos munkájuk előrehaladását.

A 2023. március 14-i osztályülésen Molnár Zsolt, az MTA doktora, a kuratórium elnöke az Alapítvány kuratóriuma nevében három kutatónak adta át az Emlékdíjat.

Deák Balázs botanikus kutatónemzedékének egyik legtehetségesebb tagja, aki debreceni egyetemi tanulmányai elvégzése után ökológusként és projektmenedzserként dolgozott a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságon. Az ezt követő években Németországban kutatott Marie Curie ösztöndíjasként, majd két évig tudományos munkatársi minőségben vállalt állást a Debreceni Egyetem Ökológia Tanszékén. Ezt követően az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetében helyezkedett el, ahol jelenleg is tudományos tanácsadóként kutat a Lendület Vegetáció és Magbank-dinamikai Kutatócsoportban. Kutatásai számos témacsoportot ölelnek fel a gyepi biodiverzitással kapcsolatos kérdésektől a fragmentált és elszigetelt szárazgyepi élőhelyek elemzésén át a kurgánok ökológiai vizsgálatáig. Kutatómunkájának minőségét jól jelzik életkorához képest magas tudománymetriai mutatói. Alapkutatási cikkei mellett kutatómunkája fontos adalékokat ad a védett és veszélyeztetett gyepek fenntartásához és természetvédelmi célú vizsgálatához. A kurgánokkal kapcsolatos kutatásait egy könyven is összefoglalta, mely mind ökológusok, mind természetvédők számára fontos olvasmány.

Takács Attila gyermekkora óta érdeklődik a természet iránt. Középiskolás korában kezdett el növényeket gyűjteni és préselve szárítani – eleinte határozás céljából, majd egyre tudatosabban építette saját gyűjteményét összehasonlító anyagokkal és előfordulási adatokat bizonyító példányokkal. Egyetemi évei első szakaszában a Taktaköz florisztikai feltárása foglalkoztatta, amiből díjnyertes TDK dolgozat is született. Részt vett a zempléni Gyertyánkúti-rétek és a Drahos védett növényeinek finom léptékű térképezésében, majd néhány hónapon át a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet és környéke botanikai értékeinek felmérését végezte. 2010-ben jelentős részt vállalt a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának orchidea-anyagának adatfeltárásában. Ezt követően a Debreceni Egyetem Soó Rezső, ill. Siroki Zoltán herbáriumainak feldolgozásába fogott. Később további gyűjtemények digitalizálásában vett részt Budapesten, Egerben és Keszthelyen (EGR, BPU, KBM, GK). 2013 és 2016 között balkáni és törökországi kutatásokhoz csatlakozott, mediterrán látonyák, ill. temetők és útszegélyek orchideái kapcsán. A látonya-nemzetség európai revíziója, ill. a magyarországi védett fajok adatgyűjtése okán számos külföldi herbáriumot meglátogatott (Kassa, Kolozsvár, Prága, Pozsony, Bécs, Halle, Berlin, Helsinki). 2016-ban védte meg „Esettanulmányok herbáriumok aktuális botanikai kutatásokban betöltött szerepéről" című doktori értekezését. 2014 óta vesz részt a Kitaibelia című folyóirat szerkesztésében. A lap ebben az időszakban vált online elérhetővé, kapott DOI azonosítót, és került be a Scopus adatbázisba.

Tölgyesi Csaba 1984-ben született, gyerekkorát a Kiskunság homokbuckáinak közvetlen közelében töltötte, és ez meghatározta pályaválasztását is. A Szegedi Tudományegyetemen végzett biológus szakon. Doktori fokozatát 2017-ben szerezte. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa, ahol saját Lendület kutatócsoportját vezeti. Kiemelkedő teljesítménye elismeréseképpen elnyerte többek között a Sófi József Ösztöndíjat és a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat. Érdeklődésének fókuszában az erdő-gyep mozaikok állnak. Kutatóutakon vett részt többek között Erdélyben, Szerbiában, Kazahsztánban és az Amerikai Egyesült Államokban, de szívéhez legközelebb a Kiskunság áll. Kutatásai szerteágazóak, az ökológiai restaurációtól, a másodlagos élőhelyek fontosságáig, a homokfásítástól a térbeli diverzitási mintázatokig, a ritka növények elterjedésétől az inváziós fajokig. A sokféle témát az alkalmazott természetvédelemben való hasznosíthatóság köti össze, az egyes témák mozaikdarabokként kezdenek, az egész Kiskunságot átfogó képpé összeállni. A tájat és élővilágát jellemzően természetvédelmi szempontból vizsgálja, arra a kérdésre keresve a választ, hogy milyen módon lehet a természeti értékeket hatékonyabban megvédeni. Szakcikkei az ökológiai vezető szakfolyóirataiban jelennek meg.