A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1996-ban alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával az MTA-KLTE Szénhidrátkémiai Kutatócsoport. A kutatócsoport megalapítója és vezetője Lipták András, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Biokémiai Tanszékének egyetemi tanára, az MTA levelező tagja volt. A csoport munkáltatói jogkörét, mint akkoriban minden MTA támogatású egyetemi kutatócsoportét, az MTA Támogatott Kutatóhelyek Irodája gyakorolta. A csoport induló létszáma 3 fő volt (Bajza István, Borbás Anikó, Hajkó János), ami a ciklusok során 4 majd 5 főre bővült. 2000-ben a debreceni egyetemek (KLTE, Agrártudományi Egyetem, Orvostudományi Egyetem) egyesültek Debreceni Egyetem néven, ekkor a csoport neve MTA-DE Szénhidrátkémiai Kutatócsoportra változott. A kutatócsoport megalakulásakor a magyar szénhidrátkutatások palettája a mainál jóval gazdagabb volt. A szénhidrátkémia két hazai központjában, Budapesten és Debrecenben számos kutatóhelyen folytak elsősorban szintetikus kémiai és szerkezetvizsgálati kutatások, amelyben olyan kiváló kutatóegyéniségek vettek részt, mint pl. Kuszmann János (Gyógyszerkutató Intézet, Budapest), Szejtli József, Szente Lajos (Cyclolab, Budapest), Pintér István, Messmer András, Neszmélyi András (Központi Kémiai Kutatóintézet, Budapest), Farkas István, Györgydeák Zoltán, Szilágyi László, Somsák László, Kovács Lajos (KLTE, Szerves Kémia Tanszék), Sztaricskai Ferenc, Somogyi László, Herczegh Pál, Pelyvás István. Batta Gyula (MTA, Antibiotikum-kémiai Kutatócsoport, Debrecen), Lipták András, Fügedi Péter, Szurmai Zoltán, Kerékgyártó János, Kandra Lili (KLTE, Biokémia Tanszék), stb. Ebben a nagyon aktív és inspiráló hazai környezetben kezdte meg működését az MTA-KLTE Szénhidrátkémiai Kutatócsoport 1996-ban. A kutatóhely, a KLTE Biokémiai Tanszék szénhidrátkémiai gyökerei a Bognár Rezső vezette Szerves Kémia Tanszékig nyúlnak vissza. A Debreceni Tudományegyetem (1952-től Kossuth Lajos Tudományegyetem) Szerves Kémia Tanszékét Bognár Rezső alapította meg 1950-ben. A Tanszéken a természetes vegyületek kémiájának számos ágával foglalkoztak, ezen beleül a kezdetektől jelentős súlyt képviselt a szénhidrátkémiai terület, felölelve a flavonoid-glikozidok, glikopeptid és aminoglikozid antibiotikumok, aminocukrok, N-glikozidok, stb. kémiáját. A Bognár-iskolában nőtt fel Lipták András, itt kezdte szénhidrátkémikusi pályáját 1961-ben, majd 1967-ben csatlakozott a Nánási Pál által akkor megalapított Biokémia Tanszékhez. A Biokémiai Tanszék kutatásai kezdetben oligoszacharidok szerkezetvizsgálatára és glikozidáz enzimek tanulmányozására irányultak, majd kiterjedtek a szénhidrátkémiai védőcsoport-manipulációk kutatására, ciklodextrinek szintetikus módosítására, és a növényi és bakteriális oligoszacharidok kémiai szintézisére. Lipták András nemzetközi hírnevét a hexopiranozid-benzilidén-acetálok regioszelektív reduktív gyűrűnyitása terén elért eredményei alapozták meg. A szénhidrátok acetál védőcsoportjainak vizsgálata, és ezen védőcsoportmanipulációk alkalmazásával az oligoszacharidok kémiai szintézise a Biokémiai Tanszék emblematikus kutatási témáinak számítottak. A Tanszék létszámának bővítése és az oligoszacharidkémiai kutatások megerősítése céljából hívta életre a Szénhidrátkémiai Kutatócsoportot Lipták András.

A KLTE Biokémiai Tanszék és a Tanszéken működő MTA Szénhidrátkémiai Kutatócsoport tagjai, hallgatói 1996 tavaszán. Balról jobbra, 1. sor: Kiss Tünde, Medgyes Adél, Szabovik Gabriella, Kandra Lili; 2. sor: Fekete Anikó, Lipták András, Nánási Pál, Kiss László, Szurmai Zoltán; 3-4. sor: Gyémánt Gyöngyi, Ágoston Károly, Gyergyói Katalin; Kerékgyártó János, Bajza István, Rákó János, Hajkó János, Jánossy Lóránt, Farkas Erzsébet.

A Szénhidrátkémiai Kutatócsoport 15 éves története során a következő kutatási területeken ért el jelentős eredményeket: új acetál védőcsoportok (difenilmetilén, 9-fluorenilidén, 2-naftilmetilén, 9-antracenilmetilén) bevezetése a szénhidrátkémiába, az acetálok regioszelektív reduktív gyűrűnyitási reakcióinak tanulmányozása; ciklikus és nyílt láncú izopropilidén-acetál védőcsoportok alkalmazása szénhidrátokon; oligoszacharidkémiában alkalmazható ortogonális védőcsoport-stratégiák kidolgozása; mikobakteriális (M. leprae, M. avium komplex) kapszuláris oligoszacharidok szintézise; növényi arabinogalaktánok szintézise; a Shigella sonnei kapszuláris poliszacharid ismétlődő egységének előállítása; szénhidrát-szulfonsavak szintézismódszereinek kidolgozása; szialil Lewis X és szialil Lewis A analógok tervezése és szintézise; antikoaguláns heparinoid pentaszacharidok előállítása; glikozidáz enzimek vizsgálata.

Néhány példa a Kutatócsoport oligoszacharidkémiai eredményeiből.

A kutatási területek közül érdemes kiemelni a szénhidrátszulfonsavak szintézise terén végzett úttörő munkát. A csoport kutatói sztereoszelektív módszereket dolgoztak ki a szénhidrátok szulfátésztereinek, valamint ulózonsavak karboxilcsoportjainak bioizoszter metilénszulfonsavval történő helyettesítésére, és megvalósították számos anionos szénhidrát (sziálsav-tartalmú oligoszacharidok, heparin fragmensek) szulfonsav mimetikumának szintézisét. E munka motivációja és célja az volt, hogy gyógyszerszerűbb, erős kölcsönhatásokra képes szénhidrátokat állítsunk elő. A csoport másik sajátos területe az oligoszacharidok kémiai szintézise, ezen belül vakcinafejlesztésre alkalmas, a baktériumok kapszuláris poliszacharidjainak immunogén mintázatát tartalmazó glikokonjugátumok előállítása volt. A csoport az MTA Szénhidrátkémiai Munkabizottság éves ülésein mutatta be eredményeit a hazai szénhidrátkémiai közösségnek. Ezek a többnyire Mátrafüreden tartott 2-3 napos ülések tulajdonképpen angol nyelvű nemzetközi minikonferenciák voltak, mivel mindig volt 1-2 rangos külföldi szénhidrátkémikus résztvevője is. Az elért eredményekből 99 angol nyelvű tudományos közlemény (96 referált folyóiratcikk, 3 könyvfejezet) jelent meg, 833 független hivatkozás érkezett a közleményekre, a Kutatócsoport Hirsch indexe: 21 (2021. decemberi adatok). Az alapító tagok közül Hajkó János 2001-ig, Bajza István 2007-ig, e sorok szerzője 2011-ig dolgozott a Kutatócsoportnál, 2001 után Lázár László és Csávás Magdolna, majd később Mándi Attila is a Kutatócsoport állandó tagja lett, Herczeg Mihály az utolsó ciklusban MTA fiatal kutatói ösztöndíjasként vett részt a csoport munkájában. Mellettük számos egyetemi hallgató és PhD hallgató népesítette be a laboratóriumokat.

Oláh György látogatása Az MTA-DE Szénhidrátkémiai Kutatócsoportnál 2003-ban, a Biokémia Tanszéken. Balról jobbra: Jánossy Lóránt, Oláh György, Lipták András, Péczeli Antal, Borbás Anikó Antus Sándor, Csávás Magdolna.

A Kutatócsoport irányítását 2005-ben, Lipták András 70. születésnapja után Antus Sándor, a Debreceni Egyetem Szerves Kémia Tanszékének vezetője vette át, így a csoport a Biokémiai Tanszékről a Szerves Kémiai Tanszékhez került. Ez azzal járt, hogy az egyetem főépületében működő Biokémiai Tanszék 3 kutatólaboratóriumát, üvegeszközökkel, vegyszerekkel, műszerekkel, át kellett költöztetni a szomszédos Kémia épületbe. A költözés bonyodalmainak, fáradságainak felbecsülését az olvasó képzeletére bízom. A kutatás a Szerves Kémiai Tanszéken jórészt változatlan profillal folyt tovább, kiegészülve a flavon-glikozidok kutatásával. Lipták András 2008-ig segítette aktívan a kutatócsoport munkáját, utána egészsége fokozatos megromlásával egyre inkább visszavonult. A Csoport utolsó ciklusa 2011 decemberében zárult. Bár 2011-ben Antus Sándor és Somsák László közösen, később Somsák László önállóan is nyújtott be pályázatot az MTA-hoz a Szénhidrátkémiai Kutatócsoport további támogatására, ezek sikertelenek voltak. Antus Sándor közbenjárására 2011 után még egy évig MTA-utófinanszírozású státuszban működhetett a Kutatócsoport a Szerves Kémia Tanszéken (az MTA a csoportnál hagyta az eszközöket, a béreket a Debreceni Egyetem biztosította). Ez óriási segítséget jelentett a csoport tagjainak az új munkahely keresésének időszakában. A tagok többsége hosszabb-rövidebb idő után állásba került a DE GYTK Gyógyszerészi Kémia Tanszékén (Borbás Anikó, Csávás Magdolna, Herczeg Mihály), illetve a DE TTK Szerves Kémiai Tanszéken (Mándi Attila, Lázár László). A Szénhidrátkémiai Kutatócsoport aktív és eredményes alkotóműhelyként működött, ezt bizonyítja a tudományos közleményeken túl a Kutatócsoporti tagok témavezetésével készült nagyszámú diplomamunka, valamit az itt született 19 PhD értekezés, melyek közül 15 Lipták András témavezetésével készült. Álljon itt bizonyságul a Kutatócsoportban PhD fokozatot szerzett kutatók névsora: Bajza István, PhD 1996; Borbás Anikó, PhD 1997; Hajkó János, PhD 1997; Farkas Erzsébet, PhD 1997; Szabovik Gabriella Ildikó, PhD 2000; Antal Zsuzsa, PhD 2001 (témavezető: Kandra Lili); Varga Zsolt, PhD 2002; Csávás Magdolna, PhD 2003; Fekete Anikó, PhD 2004; Medgyes Adél Judit, PhD 2005; Sajtos Ferenc PhD 2005; Lázár László PhD 2006; Szabó Zoltán PhD 2007; Gálné Remenyik Judit, PhD 2008 (témavezető: Kandra Lili); Májer Gábor, PhD 2009 (témavezető: Borbás Anikó); Jakab Zsolt PhD 2010; Herczeg Mihály PhD 2011; Mándi Attila, PhD 2012; Kertiné Ferenczi Renáta, PhD 2012 (témavezető: Antus Sándor).

Epilógus: 2019 nyarán E. Kövér Katalin, az MTA tagja vezetésével új MTA-támogatású csoport alakult a Debreceni Egyetemen, Molekuláris Felismerés és Kölcsönhatás Kutatócsoport néven. A csoport egyik fontos témája a szénhidrát-fehérje kölcsönhatások vizsgálata, amit a volt Szénhidrátkémiai Kutatócsoport kutatói részben kívülről, részben az új kutatócsoport tagjaként, aktívan segítenek.

A cukorkémikusok édes élete tehát Debrecenben folyik tovább, és ennek finanszírozásában, örömünkre, ismét részt vesz az MTA is.

Borbás Anikó, az MTA doktora