VII. Kémiai Tudományok Osztálya

30 éve hunyt el Schay Géza akadémikus

Az összeállítást készítette Náray-Szabó Gábor akadémikus.

2021. november 10.

Sokak szerint a XX. század hazai kémiai tudományos életének legsokoldalúbb tudással rendelkező egyénisége, Schay Géza 1900. május 26-án született Bécsben, édesapja honvéd altábornagy volt. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ott kapott kémia-fizika tanári oklevelet 1922-ben, majd bölcsészdoktori oklevelet 1923-ban. Az Országos Magyar Királyi Chemiai Intézetben dolgozott 1922-1943 között, mint szaknapidíjas, segédvegyész, vegyész, majd fővegyész.

A Chemiai Intézet a XIX. század végén a mai Keleti Károly (akkor Ostrom) utcában

Ösztöndíjas volt a berlin-dahlemi Vilmos Császár Fizikai Kémiai és Elektrokémiai Intézetben 1926-1928 között, majd 1930-ban. Itt Polányi Mihállyal dolgozott együtt. 1929-49 között tanított a Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1943-49 között a Magyar Ruggyantaárugyár mérnöke volt. 1949-ben nevezték ki a Budapesti Műszaki Egyetem, Ipari Elméleti (később Fizikai) Kémiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárává, ahol 1965-ig dolgozott.

1954-ben megbízták az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetének vezetésével, innen ment nyugdíjba 1970-ben.


Rendkívül gazdag életművének első eredménye az ozmózisnyomásról szóló cikke, amely huszonhárom éves korában jelent meg.

Ebben kiterjesztette van’t Hoff elméletét tömény oldatokra, és megállapította, hogy az ozmózisnyomásnak semmi köze az oldott anyaghoz, ennek egyetlen szerepe az oldószer kémiai potenciáljának csökkentése.

Széleskörű érdeklődését jelzik további cikkei az egyatomos ideális gázok kvantumelméletéről, a halogének elektrolitikus elválasztásáról és meghatározásáról, valamint a gumitömbök nyomás alatt mutatott rugalmas tulajdonságairól. Polányi Mihállyal két fontos közleményt jelentetett meg a gázelegy lángok kinetikájáról, ilyen irányú kutatásait itthon is folytatta.

Gróh Gyula kezdeményezésére Náray-Szabó Istvánnal és Erdey-Grúz Tiborral együtt írták az első magyar nyelvű fizikai-kémiai tankönyvet, amelynek későbbi kiadásairól édesapám neve politikai okok miatt lemaradt. Monográfiában fektette le a gázkromatográfia elméleti alapjait.