Kádár Béla 1934. március 21-én született Pécsett. Édesapja, Kádár Lajos (1897-1967) elemi iskolai igazgató, édesanyja, Schmidt Teréz (1899-1966) háztartásbeli volt.

Kádár Béla (1934–2026) Fotó: mkt.hu

Az elemi és a középiskolát Pécsett végezte, 1952-ben érettségizett a Nagy Lajos Gimnáziumban. 1956-ban – akkori nevén – a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem pénzügy szakán szerzett oklevelet. Közben vendéghallgatóként történelmet és spanyolt hallgatott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1956-1958 között a Magyar Nemzeti Bank Nemzetközi Közgazdasági Főcsoportjában, 1958-1960 között az Elektroimpex Külkereskedelmi Vállalat közgazdasági és piackutató osztályán dolgozott.

Majd 1960-tól három évtizeden át a kutatás és az oktatás vált fő tevékenységi területévé. 1960-tól 1965-ig a Konjunktúra és Piackutató Intézetnél a fejlődő országokat kutató csoport vezetője volt. Főállása mellett 1957 és 1965 között az ELTE BTK spanyol szakán leíró nyelvtant és latin-amerikai történelmet oktatott. 1965-től 1988-ig az MTA Afro-ázsiai Kutatóközpontja, majd az annak átszervezése során kialakított Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa, tudományos osztályvezető, majd 1987-től kutatási igazgató. 1988 és 1990 között a Tervgazdasági Intézet igazgatója.

1967–1968-ban egy évig Ford-ösztöndíjasként kutatott az Egyesült Államokban, nagyrészt a Harvard Egyetemen. 1970-ben fél évig Chilében az állami egyetem vendégtanára. 1971–1972-ben perui meghívásra három féléven át a limai San Marcos Egyetem vezető tanáraként a világgazdaságtan és a gazdaságpolitika tantárgyak oktatója. Számos előadást tartott mintegy nyolcvan külföldi egyetemen és kutatóintézetben. 1970-ben Gazdaságfejlődés és nemzetközi munkamegosztás című munkájával a közgazdaság-tudomány kandidátusa lett. 1980-ban Szerkezeti átalakulás a világgazdaságban című értekezésével a közgazdaság-tudomány doktora tudományos fokozatot szerzett. 1995-ig nyolc könyve (ebből kettő angol nyelven), négyszáz tanulmánya és cikke jelent meg.

1984-től a Latin-amerikai Kutatóintézetek Európai Tanácsának választott alelnöke; az MTA Közgazdaság- és Politikatudományi Bizottságának a tagja volt. Később a Nemzetközi Gazdasági és Fejlődéstani Bizottságban, a Doktori Tanácsban, valamint az Anyanyelvünk Európában Elnöki Bizottságban is dolgozott. 1990-től a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke, 2002-től 2008-ig elnöke, majd 2009-től örökös elnöke tisztségeket is betöltötte.

2001-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjának.

1985-ben az MTA Akadémiai Nagydíjat, 1993-ban a Német Gazdaságpolitikai Klub Szociális Piacgazdaságért Díját kapta meg. 1993-ban a limai San Marcos Egyetem díszdoktorává avatták. Később a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, a Miskolci Egyetem és Pécsi Tudományegyetem is díszdoktorává fogadta. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal, 2009-ben a Pro Renovanda Cultura Hungariae, a Magyar Közgazdasági Társaság Életműdíja, illetve a Húszéves a Köztársaság díj kitüntetésben részesült. 2019-ben Széchenyi-díjjal ismerték el kiemelkedő tudományos munkásságát.

A Tervgazdasági Intézet igazgatójaként felkérték, hogy a Híd-csoport keretében működjön közre a gazdasági rendszerváltás koncepcionális előkészítésében. 1990-től közéleti pályára váltott: négy éven át az Antall-kormány külgazdasági minisztere, nyolc éven át országgyűlési kép­viselő, 1994 és 1998 között a költségvetési bizottság elnöke volt. Ezután rövid ideig az EXIMBANK elnöke, majd Párizsban nagykövetként, az OECD-ben képviselte Magyarországot. Közben tagja lett az ország gaz­dasági szempontból egyik legfontosabb testületének, a Jegybank­tanácsnak, majd 2008 őszéig annak utódjának, a Monetáris Tanácsnak.

Kutatóként elsősorban az összehasonlító gazdaságpolitikával, a történelmileg megkésett modernizáció problematikájával, a gazdasági növekedés folyamataival és irányításával, valamint a nemzetközi gazdasági együttműködés irányzataival foglalkozott. Műveiben mélyen elemezte a történelmileg megkésett modernizáció problémáit és a gazdasági növekedési folyamatokat is.

Elsősorban a fejlődéstörténeti örökség, az országnagyság, a szerkezeti adottságok és a külgazdasági kötődések szerepét vizsgálta a fejlesztési stratégiák kialakításában és a gazdaságpolitika megfelelő alkalmazásában. Emellett összehasonlító módon elemezte a fejlődési utakhoz kapcsolódó nemzeti és regionális sajátosságokat, tanulságokat. Különös figyelmet szentelt a latin-amerikai országok és általában a közepes fejlettség növekedési és fejlesztésstratégiai sajátosságainak a feltárására.

Nemzetközileg is nagy figyelmet keltettek a fejlődés külső állapotának és feltételeinek változásával nem számoló, tehát befelé forduló, importhelyettesítésre alapozott gazdasági növekedés korlátait elemző munkái. Hasonlóan jelentős visszhangot váltottak ki a világgazdaságban kibontakozó tartós hatású szerkezeti változásokat feltáró kutatásai is.

Tizenkilenc könyv, több mint négyszáz tudományos közlemény szerzője, társszerzője, amelyek közül több mint száz idegen nyelven jelent meg.

Munkásságának kivételes sajátossága, hogy gazdag és eredményes kutatói tevékenységétől sem függetlenül a rendszerváltás időszakában a gazdaságpolitika egyik, a külgazdasági politikát tekintve meghatározó alakítójává is vált.

Gazdaságpolitikusként azt az álláspontot képviselte, hogy a magyar gazdaság piacosítása és felzárkóztatása csak exportorientált vállalkozásélénkítéssel és kínálatbővítéssel képzelhető el. Gazdasági diplomáciája eredményeképpen Magyarország liberalizálta kereskedelempolitikáját, elsőként került le a COCOM-listáról, bővültek az OECD-vel és az EU-val kialakított kapcsolatok, intenzívvé vált a külföldi tőkebeáramlás.

Gazdag életművének fontos eleme a nemzet sorsáért, a határokon kívül rekedt magyarságért érzett felelősség. Mindig bátran vállalta, hogy az ország felemelkedéséért határozott és jól átgondolt kormányzati stratégiára és cselekvésre van szükség.

Kádár Béla elmélyült, alázatos kutató, s egyben felelős közéleti szereplő, rendkívül színes, reneszánsz ember volt. Kivételes műveltségét és nyelvtudását egyaránt csodáltuk. Nagyon szerette a zenét, s még élete utolsó heteiben is örömet okozott számára, ha zongorán játszott. Kedvenc sportága a lovaglás volt. Kivételes, ironikus humora is élményt jelentett baráti társasága számára.

Nagy figyelemmel, hatékonyan segítette a fiatal kutató kollégák pályáját. Mélyreható viták nagyhatású, figyelmes és toleráns résztvevője volt.

Kádár Béla a közgazdaságtudományt, a közgazdász szakmaiságot képviselte minden időben. A rendszerváltás előtt és a rendszerváltás után egyaránt. Ezért rengeteget ütközött mindkét korszakban. Olykor még a saját kormányának tagjaival is!

Kiváló közgazdasági elemzései, a világgazdaság és a nemzetgazdaságok fejlődését meg­határozó összefüggéseket feltáró írásai szükségképpen az érintett korszak sajátosságait is tükrözik. Ám ma is revelatív útmutatást nyújtanak a közgazdaságtudomány művelőinek.

Emlékét, szellemét kegyelettel őrizzük.

Halmai Péter,
az MTA rendes tagja, a IX. (Gazdaság- és Jogtudományok) Osztálya elnöke