Lendületesek: Gráczi Tekla Etelka

A neurotipikus (vagyis az idegrendszer működését illetően a többséghez tartozó) és a neuroatipikus (nem a többséghez tartozó) beszélők által kiejtett hangzók, illetve beszédük sok más jellegzetessége is eltérhet egymástól. Ennek oka, hogy az utóbbi csoport atipikusságát okozó neurális eredetű betegség vagy állapot befolyásolhatja a beszéd agyi feldolgozását, illetve létrehozását.

Idegrendszeri problémák hatása a beszédre

A legtöbb idegrendszeri probléma megnyilvánul a beszéd bizonyos jellegzetességeiben.

Gráczi Tekla Etelka

E jelenségeket vizsgálja Gráczi Tekla Etelka, az ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont Általános és Magyar Nyelvészeti Intézet tudományos főmunkatársa, illetve munkatársai a Lendület Program támogatásával. A kutatóprogramban különböző típusú neurális eltérés által érintett személyek beszédét vizsgálják majd, hiszen mindegyik állapot különböző módon hathat a beszédre.

A kutatócsoport alapvetően három betegcsoportot: Parkinson-kóros, szklerózis multiplexben szenvedő és Down-szindrómás embereket fog vizsgálni.

„Parkinson-kór esetén elsősorban a motoros, azaz a mozgással összefüggő funkciók érintettek, ami például a mozgás nehéz indításában, remegésben, illetve izommerevségben nyilvánul meg, és ezek mind hatnak a beszédre. A Down-szindróma pedig nemcsak a beszédképzés agyi irányítását érinti, hanem a beszédképző szervek fiziológiás eltérésével is jár. Mindezekkel szemben a szklerózis multiplex esetén a tünetek, így a beszédben jelentkező hatások változatosak, sokkal egyénibbek, mivel a betegség maga a fehérállomány eltérő területein jelenhet meg – mondja Gráczi Tekla Etelka kutatócsoport-vezető. – E neuroatipikus beszélői csoportok eddigi vizsgálatait szeretnénk kiegészíteni spektrális fonetikai kontrasztelemzésekkel. Magyarországon eddig főként temporális fonetikai vizsgálatok, illetve beszédtechnológiai célú (beszédfelismerő és beszélőicsoport-azonosítási) kutatások készültek. A kutatásaink e vizsgálatok mellé új, nyelvi és fonetikai szempontokat hoznak be.”

Árulkodó jelek

A beszéd temporális (időbeli) jellemzői között többek között a tempót, a szünetek és az egybefüggő beszédszakaszok hosszát mérik a kutatók. A spektrális fonetika a beszéd mint összetett rezgés frekvenciajellemzőivel foglalkozik. Vizsgálják például, hogy hogyan rezegnek a hangszalagok, mennyire szabályos a vibrációjuk, illetve milyen intenzitásviszonyok jellemzik egy-egy beszédhang frekvencia-összetevőit. A neuroatipikus beszélők beszéde artikulációjában és akusztikumában is különbözik a neurotipikus személyekétől. „Az artikuláció a beszéd létrehozása, a beszédképző szervek működése, például a nyelv mozgása és helyzete. Az akusztikum pedig az artikuláció hangrezgésként megjelenő vetülete – folytatja Gráczi Tekla Etelka. – Mivel az artikuláció és az akusztikum komplex módon függ össze egymással, mind a kettőt szeretnénk vizsgálni.”

A külföldi vizsgálatok megállapították, hogy a vizsgálandó beszélői csoportok magánhangzótere szűkebb a neurotipikus beszélőkénél. Ez azt jelenti, hogy a nyitottabb ejtésű magánhangzók e beszélői csoportok beszédében a neuroatipikus beszélők ejtésénél zártabb, ugyanakkor nagyobb változatosság is jellemzi.

Eddig kevéssé vizsgálták, hogy a neuroatipikus beszélők beszédében a neurotipikus beszélők ejtésétől eltérő mintázatok hogyan jelennek meg a nyelvi, fonológiai kontrasztok szempontjából, ezért a Lendület-pályázat központi eleme ezek vizsgálata.

A fonológiai kontrasztok olyan szembenállások, ahol például két hangzó egy jegyben tér el, de az adott nyelv rendszerében eltérő elemek lesznek. Ilyen például a magánhangzó-hosszúság (pl. i-í, a-á) vagy egyes mássalhangzók zöngéssége (pl. z-sz, g-k). A felmerülő kérdés pedig az, vajon ezek és a hasonló kontrasztok fennmaradnak-e, mennyiben érintettek a beszéd során az egyes beszélőknél, és hogy ezek a csoport és egyén szintjén milyen összefüggéseket mutatnak.

A különböző okokból neuroatipikus emberek beszéde jelentősen különbözhet egymástól, ahogy az állapotuk is eltérő, és a beszéd létrehozásának más-más aspektusát érintheti. „Olyan felvételeket készítünk majd a beszélőkkel, amelyeken a vizsgálni kívánt jellemzőket hordozómondatokba helyezzük, és a beszélők e mondatokat olvassák fel. Egyrészt mikrofonnal rögzítjük a beszédet, így vizsgálhatóvá válik a beszéd akusztikai szerkezete – mondja Gráczi Tekla Etelka. – Másrészt artikulációs beszédfelvételt is készítünk, amely a beszédképzés vizsgálatát teszi lehetővé. Ennek során például nyelv-ultrahangvizsgálat segítségével figyeljük a nyelv mozgását beszéd közben. Ilyenkor egy sisakra erősített ultrahang-érzékelőt helyezünk az adatközlő álla alá, és úgy olvassa fel a mondatokat. Ezáltal a nyelv mozgása, pozíciói válnak vizsgálhatóvá.”

A kutató szerint a kontrasztok feltérképezéséből magáról a beszédtervezésről és -kivitelezésről is nagyon sok információt szerezhetünk. Emellett az eredmények a gyakorlati beszédtámogatásban és -fejlesztésben is hasznosíthatók lehetnek majd, hiszen Magyarországon még nem minden beszélői csoport számára érhető el logopédiai segítség. Ha jobban megértjük a neuroatipikus emberek beszédproblémáit, akkor célzott beszédterápiás programok készülhetnek.