Bene Márton évek óta, gyakorlatilag a doktori kutatásai kezdetétől azt kutatja, milyen hatást gyakorol a közösségi média az a politikai folyamatokra, a politika működésére, illetve magukra az állampolgárokra. Korábban sokféle aspektusból vizsgálta már a témát, majd az utóbbi években egyre több doktori hallgató is csatlakozott a kutatáshoz, így már korábban létrejött egy kisebb kutatócsoport. A politológus e kutatásokat fogja kiterjeszteni a Lendület Program támogatásával.

Slágertéma

„A Lendület-pályázat időszakában a korábban megkezdett kutatásainkat fogjuk folytatni, ugyanakkor specifikusabban fókuszálunk arra a kérdésre, hogy a politikai képviselet szempontjából mit jelent a közösségi média – mondja Bene Márton. – A közösségi média manapság a politikatudományban is hasonló slágertémává vált, mint a széles nyilvánosságban, viszont nagyon kevesen tették föl azt a kérdést,

hogy e gyökeresen megváltozott kommunikációs környezet hogyan változtatja meg a politikai képviselet jellegét. Mi ezt fogjuk vizsgálni.”

Bene Márton Fotó: ELTE

A kérdés jelentőségét az adja, hogy a modern demokráciák képviseleti elven működnek. Márpedig az elmúlt évtizedekben sok kutató érvel amellett, hogy a politikai képviselet válságba került. Ennek oka, hogy az emberek nem érzik úgy, hogy a politikai szereplők őket képviselnék, ami egyúttal a demokrácia válságát is jelenti. Sok kutató hozta összefüggésbe a képviselet válságát a médiakörnyezettel, illetve a politikai kommunikációval. Érvelésük szerint annyira professzionalizálódott a politikai kommunikáció, hogy egyre inkább elszakadt az emberek mindennapi valóságától. Tehát szakadék jött létre a politikusok és az ő professzionalizált kommunikációs valóságuk, illetve az emberek mindennapi érzékelése között. Az emberek úgy érzik, hogy az ő igényeik, az ő gondolataik kevésbé képeződnek le a politikusok szférájában, és emiatt bizalmi válság alakult ki, az emberek pedig cinikussá váltak a politikai elittel és általánosságban a politikával szemben.

Új szereplők a politikai kommunikációs rendszerben

„A kutatásunk abból indul ki, hogy a képviseleti válság inkább a korábbi médiakorszakhoz kötődött, hiszen akkor alakult ki az erősen elitvezérelt médiarendszer – folytatja a kutatócsoport-vezető. – Viszont az elmúlt 10-15 évben ez jelentősen megváltozott, éppen a közösségi média miatt. Az állampolgárok résztvevőként is megjelentek a politikai kommunikációs rendszerben. Felmerül a kérdés, hogy ennek van-e valamilyen hatása a politikai képviseletre.”

A közösségi médiában a politikai szereplők közvetlenül tudnak kapcsolódni az állampolgárokhoz, nem kell megfelelniük a hagyományos média logikájának, ami miatt korábban megtervezettebbnek tűnhetett a kommunikációjuk. Persze a kommunikáció most is stratégiailag vezérelt, de ennek technikája megváltozott: jobban körüllengi az autenticitás, a hitelesség látszata. Gondoljunk csak Donald Trumpra: sokan azzal magyarázzák a közösségi médiában elért sikerét, hogy el tudja hitetni, hogy hiteles kommunikációt folytat. Eközben tudható, hogy a közösségimédia-oldalának a kezelői például szándékosan vétettek helyesírási hibákat a posztokban, hogy hitelesebbnek tűnjön a tartalmuk.

„A politikai szereplők akkor tudnak hatékonyan eljutni a közönségükhöz e platformokon, ha minél több reakciót váltanak ki az emberekből. Emiatt olyan kommunikációt kell folytatniuk, amiről az átlagemberek beszélni akarnak, amire reagálnak – érvel Bene Márton. – Korábban a tömegmédián keresztül az emberek kognitív és érzelmi kapacitásaira próbáltak hatni. Tehát a gondolkodást akarták befolyásolni, de nem foglalkoztak azzal, hogy az emberek miről és hogyan beszélnek. Most viszont az a feladatuk, hogy betörjenek az állampolgárok között folyó online társalgásba. Ez másfajta logikát igényel, és azt várhatjuk tőle, hogy az állampolgárok és a politikai szereplők kommunikációs valósága közeledni fog egymáshoz.”

Újfajta képviseleti egyenlőtlenségek

A politológus szerint érzékelhető, hogy a politikusok egyre inkább az átlagemberekhez hasonlóan beszélnek. Emiatt gondolhatjuk azt, hogy a közösségi média megjelenése bizonyos mértékben oldani tudta a politikai képviselet válságát, de ezt kutatásokkal kell bizonyítani. Csakhogy mindez a politikai egyenlőtlenségek új dimenzióját is jelentheti. Hiszen, ha a politikai szereplők arra törekednek, hogy reakciót váltsanak ki az állampolgárokból, akkor ez azt is jelenti, hogy azok az állampolgárok gyakorolnak hatást a politikusokra, akik reagálnak a közösségi médiában érkező üzenetekre. Ez az állampolgároknak csak egy bizonyos része, ezért a képviseletben újra egyenlőtlenség alakul ki.

„Ezért a kutatásunk másik fő iránya, hogy föltárjuk ezeket az újfajta képviseleti egyenlőtlenségeket.

Megvizsgáljuk, kik azok, akiknek az igényei, vágyai, kommunikációja becsatornázódik az új képviseleti rendszerbe, és kik azok, akik figyelmen kívül maradnak

– mondja Bene Márton. – A politikai részvételben mindig voltak egyenlőtlenségek. Azok igényei értelemszerűen jobban megjelennek a képviseleti folyamatban, akik elmennek szavazni. Itt az a nagy különbség, hogy az eddigi részvételi egyenlőtlenségeket elsősorban az érdeklődés és a politikai tudás határozták meg. Viszont a közösségi médiában számos új körülmény befolyásolja a részvételt.”

Sok ember számára kényelmetlen ebben a közegben politikailag megnyilvánulni. Nem azért, mert nem akar hatást gyakorolni a politikai folyamatokra, hanem mert taszítja a közösségi média. A kutatók szerint ezért a pszichológiai faktoroknak nagy szerepük van ebben: a konfliktuskerülő vagy introvertált emberek ebből a képviseleti folyamatból ki fognak maradni. A kutatásaik során föl fogják tárni, hogy a politikai egyenlőtlenségek mennyiben kapcsolódnak a pszichológiai különbségekhez.

Kérdések és módszerek

A vizsgálatok egyik ága alapkutatás-jellegű lesz: összegyűjtik az összes német és magyar országos szinten választott politikai szereplő 2010 és 2024 közötti közösségimédia-aktivitását a Facebookon és az Instagramon. A vizsgálat kérdése, hogy a politikusok kommunikációja hogyan változott meg ebben az időszakban, és ez mennyire igazodott az állampolgári igényekhez. Vajon valóban kimutatható-e az, hogy ha a politikusok azt tapasztalják, hogy bizonyos kommunikációs stratégiák népszerűbbek a választók körében, akkor az később egyre inkább előtérbe kerül, és milyen hatással jár mindez képviseletre nézve. A német és a magyar helyzet összehasonlítása a kutató szerint azért érdekes, mert míg Magyarországon ebben az időszakban meglehetősen stabilak voltak a politikai erőviszonyok, Németországban több kormányváltás is volt. Ezért ott meg lehet vizsgálni, hogy van-e a kormányváltásnak is valamilyen hatása a közösségi médiában zajló kommunikációra. A kutatáshoz számos módszert alkalmaznak majd, közöttük – a hagyományos tartalomelemzés és kommunikációelemzés mellett – automatizált gépi tanulási tartalomelemzési eljárásokat is.

„A kutatás másik nagyobb ága az állampolgárokra fog fókuszálni. Megvizsgáljuk, hogy kik azok, akik képviselethez jutnak ebben a közegben, milyen tényezők határozzák meg e képviseletet, és mindez milyen politikai egyenlőtlenségeknek nyit utat – mondja a kutató. – Vizsgálni fogjuk azt is, hogy mely képviseleti stratégiák hatékonyak az állampolgárok képviseltségérzetének erősítésében.”

A közösségi média más szempontból is változást hozott a politikai kommunikációban. Már nemcsak a politikai szereplők állnak elő képviseleti igényekkel, és a választók sem csak intézményes politikai szereplőkben keresik politikai érdekeik képviseletét. Sok egyéb szereplő is megjelenik „a nép hangjaként”, legyenek véleményvezérek, influenszerek, civil szervezetek vagy mozgalmak. A politológus szerint ezek korábban is léteztek, de a közösségi média terében sokkal nagyobb erőt és hangot kapnak.

A Lendület Programban azt is megvizsgálják majd, hogy e politikán kívüli szereplők milyen hatásfokkal működnek, mennyiben vesznek át képviseleti funkciókat a politikai szereplőktől. Az állampolgárok mennyire érzik úgy, hogy ezek a szereplők jobban képviselik őket, mint a hagyományos politikai szereplők. E kérdés megválaszolásához a társadalomtudományi kutatásban csak az utóbbi időben terjedő módszert, az úgynevezett data donation (adatadományozás) adatgyűjtést alkalmazzák majd. A kutatás résztvevői megosztják a közösségimédia-történetüket, a kutatók pedig ebből rekonstruálják, hogy milyen politikai tartalmakra érzékenyek, és milyen politikai szereplők tudják őket megszólítani.

Végül a kutatás harmadik lába kifejezetten elméleti jellegű, hiszen a képviselet problémája politikaelméleti kérdés. Ezért az eredményeiket igyekeznek bevonni a politikaelméleti vitákba is.