Lendületesek: Bödör Csaba
A daganatos megbetegedések, köztük a vérképző szervek daganatai továbbra is rengeteg ember halálát okozzák, így elsődleges fontosságú a kutatásuk, legyen az felfedező kutatás vagy a kezelésben alkalmazható tudás megszerzése. Bödör Csaba, a Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet egyetemi tanára és igazgatóhelyettese, a Molekuláris Onkohematológia Lendület-kutatócsoport vezetője már több mint egy évtizede vizsgálja a hematológiai daganatokat. Kutatásaikat a Lendület-pályázat segítségével folytatják, az eredményeik pedig jó eséllyel azonnal alkalmazhatók lesznek a betegellátásban.
Bödör Csaba kutatócsoportja már régóta a vérképző rendszer daganatos megbetegedéseit, vagyis a hematológiai daganatokat, az onkohematológiai kórképeket kutatja. Első, 2005–2010 közötti Lendület-pályázatuk is ezzel a betegségcsoporttal foglalkozott, az új (haladó) pályázat legfőbb célkitűzése azonban mégis újszerű a korábbi vizsgálataikhoz képest.
Célkeresztben a kórképek genomikai háttere
„Vizsgálni fogjuk a mielóma multiplexet is, tehát az egyik leggyakoribb hematológiai daganatot, amellyel korábban még nem foglalkoztunk – mondja Bödör Csaba. – Másrészt pedig úgynevezett multiomikai megközelítést fogunk alkalmazni, aminek részeként a transzkriptomika eszköztárát is használni fogjuk. Az új technológiák és megközelítésmód révén az eddigieknél sokkal nagyobb felbontással tudjuk vizsgálni e kórképek genomikai hátterét, miközben a genom nem kódoló régióit is figyelembe tudjuk venni.”
A transzkriptomika az úgynevezett transzkriptomot, vagyis az organizmus összes expresszált RNS-molekuláinak összességét vizsgálja. Mint a Lendület- kutatócsoport vezetője elmondta, e megközelítéssel nemcsak a daganatok statikus genetikai eltéréseit tudják megfigyelni, hanem a gének expressziójának időbeli és térbeli változásait, illetve heterogenitását is figyelembe tudják venni. „Jól ismert jelenség, hogy ha több helyről veszünk mintát a daganatból, akkor a sejtek genetikai, illetve expressziós profilja nem lesz azonos – folytatja a kutató. – Ennek szerepe lehet a célzott terápiák tervezésében, a rezisztencia kialakulásában és a betegség nyomon követésében egyaránt.”
A kutatócsoport azt tervezi, hogy a különböző hematológiai daganatos megbetegedések (például a B-sejtes limfómák és a mielóma) esetén is rendszeresen alkalmazni fogják a folyadékbiopsziás eljárásokat. Ezekkel kapcsolatban vannak már előzetes eredményeik. Például az egyik leggyakoribb B-sejtes limfómában, a follikuláris limfómában több száz betegen bizonyították, hogy a vérplazmából sikeresen ki lehet mutatni azokat a genetikai eltéréseket, amelyek később akár terápiásan is célozhatók lesznek. Emellett ezen eljárás segítségével olyan „genetikai konstellációkat” lehet vizsgálni, amelyek az alkalmazott terápia hatásosságára utalhatnak.
Új tudományos eredmények és terápiás lehetőségek
„Olyan, korábban nem látott érzékenységű eljárást szeretnénk kidolgozni, amellyel
egyaránt nagyon jól nyomon tudjuk követni, hogy mennyire hatásos a terápia, és mi várható a betegség hosszabb távú kimenetelében.
Például várható-e a betegség kiújulása, vagy pedig hosszabb betegségmentes időszakra számíthatunk – mondja Bödör Csaba. – E tekintetben a mielómával kapcsolatban még kevés adattal rendelkezünk, és vizsgálni kell a célkitűzés klinikai megvalósíthatóságát.”
A kutatócsoport már régóta kutatja a follikuláris limfómát. Eddig a betegség genetikai hátterét: a terápia hatásosságát, illetve a várható rezisztenciát eredményező genetikai eltéréseket vizsgálták, miközben demonstrálták, hogy a folyadékbiopszia alkalmas lehet e célokra. Eközben országos szintű programokat dolgoztak ki, amelyekben 10-15 hematológiai centrum bevonásával végeztek kutatásokat. Ezt kívánják most bővíteni, és nemzetközi hematológiai kutatási hálózatot hoznak létre, akadémiai és ipari partnerekkel együttműködve. A korábbi tapasztalatokból tudható, hogy az eredményeik viszonylag gyorsan hasznosulnak majd a betegellátásban. „Az első Lendület-pályázatunk során vizsgált gének és eltérések között van olyan, ami ma már a klinikai diagnosztikában alkalmazott biomarker, és a magyarországi hematológiai betegek számára elérhető genetikai vizsgálatok részét képezi” – érvel a kutatócsoport-vezető.
A Lendület Program évei során a kutatócsoport számos új generációs szekvenálási eljárást alkalmaz majd, illetve térbeli transzkriptomikai felméréseket és optikai genomtérképezést végeznek majd. A mesterséges intelligencián alapuló módszereket is bevetik majd annak érdekében, hogy új terápiás célpontokat és jelátviteli hálózatokat azonosítsanak a vérképző szervi daganatokban. „A célunk az, hogy pontosabban tudjuk becsülni a rizikót, jobban azonosítsuk a terápiás célpontokat, és nagy érzékenységű nyomon követést valósítsunk meg a mindennapi klinikai gyakorlatban.”
A kutató szerint, bár az alapkutatás mellett diagnosztikai eljárások fejlesztésével foglalkoznak, a felfedezéseiknek egyértelmű terápiás jelentősége is lehet. Olyan biomarkereket keresnek ugyanis, amelyek alapján előrejelzéseket lehet adni a megfelelő terápiára, illetve a kezelés várható és tényleges sikerességére vonatkozóan. Eközben a vizsgálataikban erős az alapkutatási rész is, hiszen feltérképezik a hematológiai daganatok genetikai és génkifejeződési eltéréseit, hogy megértsék a változásaikat, és azt, milyen változásokat indukálnak a különböző kezelések ezekben a folyamatokban.
„Alapkutatási vizsgálataink során is alapvető szempontunk, hogy a felfedezéseinkből mit tudunk átültetni a mindennapi gyakorlatba –
mondja Bödör Csaba. – Az eredményeink befolyásolják, hogy adott esetben hogyan folytassák a beteg kezelését, esetleg abba lehet-e hagyni, vagy milyen szerrel érdemes folytatni.”
A hematológiai daganatos betegségek csoportjába nagyjából száz betegség tartozik, amelyeket a genetikai profiljuk alapján még több altípusra lehet osztani. Ezért a kutató szerint a legtöbb vérképző szervi daganat kapcsán még nagyon sok kutatásra van szükség ahhoz, hogy megértsük, hogyan lehet a betegség minél jobb kimenetelét biztosítani. A betegek egy része jól reagál a klasszikus kemo- és sugárterápiás megközelítésre, de a fennmaradó részüket új módszerekkel kell kezelni (és betegségtípustól függően ők akár a betegek több mint felét is adhatják). A kutatócsoport vizsgálataihoz hasonló kutatások folyamatosan bővítik a kezelőorvosok számára hozzáférhető diagnosztikus és terápiás eszközök repertoárját.
A Bödör Csaba kutatásairól szóló összefoglaló angol nyelvű változatát itt olvashatja.