Bagoly Zsuzsa

A stroke-ról a legtöbben úgy gondolják, hogy azonos a magyarul agyvérzésnek hívott tünetegyüttessel, és ténylegesen vérzés okozza az agy károsodását. Holott a valóságban a stroke-nak csupán egyik fajtája az agyvérzés (amely az esetek 15-20 százalékát adja). Stroke-nak nevezünk minden olyan eseményt, ami zavart okoz az agy vérellátásában, és az esetek többségében – körülbelül 80 százalékában – nem vérzés áll a hátterében, hanem egy vérrög zárja el az agyi ütőeret.

Versenyfutás az idővel

Ekkor a körülötte lévő agyterület nem jut elég oxigénhez, és károsodik. Versenyfutás kezdődik az idővel: minél hamarabb sikerül feloldani a vérrögöt, annál inkább visszafordítható a folyamat, még mielőtt súlyos következményeket okozna.

„Ha sikerül egy bizonyos időablakon belül visszafordítani ezt a folyamatot, és sikerül visszaállítani a keringést, akkor gyakorlatilag gyógyítható a stroke

– mondja Bagoly Zsuzsa, a Debreceni Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet Klinikai Laboratóriumi Kutató Tanszékének egyetemi docense, az újonnan alakult Lendület-kutatócsoport vezetője. – A vérrög eltávolítására vagy feloldására két módszer áll a rendelkezésünkre. Az egyik a gyógyszeres kezelés, ezt hívjuk vérrögoldásnak, más néven trombolízisnek, és a pályázatunk főleg erről szól.”

A vérrögoldás egy infúziós kezelés, ami sikeresség esetén egy órán belül gyakorlatilag visszaállítja az eredeti vérellátást, így megszűnnek a tünetek. A másik megoldást akkor lehet alkalmazni, ha nagyér záródik el. Ilyenkor az orvosok katéterrel eljutnak az elzáródás helyére, és dugóhúzószerűen kihúzzák a vérrögöt az érből. Ez a beavatkozás csak nagyobb egészségügyi centrumokban érhető el, és megfelelő szakember végezheti csak el. Az utóbbi beavatkozásnak kicsit tágabb az időablaka: általában 6 órán belül lehet elvégezni, de bizonyos esetekben akár 24 óra is eltelhet a stroke és a kezelés között. A gyógyszeres vérrögoldást viszont csupán a tünetek kezdetétől számított 4 és fél órán belül lehet sikeresen alkalmazni.

Megjósolni a kezelés kimenetelét

Bár egyszerűnek hangzik, hogy a gyógyszeres vérrögoldásnál egy infúziót kap a beteg, és meggyógyul, ezt sajnos csak az esetek kevesebb mint felében (körülbelül 30-40 százalékában) lehet sikeresen alkalmazni. Az esetek többségében sajnos sikertelen a kezelés, sőt ritkán vérzéses szövődményeket is okozhat. „Amikor a véralvadás egyensúlya a mérleg másik oldalára (az oldódás, vérzés irányába) billen, az olyan koponyaűri vérzést is okozhat, ami ritkán akár halálos kimenetelű is lehet. Jelenleg nem áll rendelkezésünkre olyan laboratóriumi vizsgálat, amely egyértelműen előre jelezné ennek a szövődménynek a lehetőségét a kezelés megkezdése előtt. Ezért a pályázatom egyik ága, hogy olyan teszteket dolgozzunk ki, amelyekkel meg lehet jósolni a vérrögoldó kezelés kimenetelét” – folytatja a kutató.

Jelenleg, amikor a klinikusok elkezdik alkalmazni a vérrögoldó kezelést, nem tudhatják, mi lesz a kimenetele. Elképzelhető, hogy hatásos lesz, de az is, hogy hatástalan marad, vagy vérzés alakul ki a betegnél. A kutatócsoport célja, hogy olyan laboratóriumi teszteket fejlesszenek, amelyek előre megmutatnák, méghozzá nagyon rövid időn belül, hogy mi várható a kezeléstől. Különböző klinikai tulajdonságok, mint az életkor vagy a stroke súlyossága, alapján olyan pontrendszert dolgoznak majd ki a Lendület-kutatócsoport tagjai, amely egyszerűen számítható, és a laboratóriumi tesztekkel együtt előre tudja jelezni a terápia várható kimenetelét.

Segítség a klinikusoknak

„Ez nagy segítség lenne a klinikusoknak, hiszen így megteremthetnénk a személyre szabható stroke-kezelés alapjait” – érvel Bagoly Zsuzsa.

A teszt eredményétől függően dönthetnének az orvosok az ér megnyitásának, rekanalizációjának legmegfelelőbb módja, a kezelések kombinációja, illetve a véralvadást befolyásoló további kezelések megkezdésének időpontja és módja között.

Bár azt gondolhatnánk, hogy egy infúzió biztonságosabb, mint a katéteres beavatkozás, a vérrög-eltávolítás esetében nem feltétlenül ez a helyzet. A jelenlegi gyakorlat szerint, ha az adott intézményben lehetőség van mechanikus eltávolítást végezni, és a beteg alkalmas rá, akkor rendszerint azt próbálják meg, hiszen sikeresebb lehet. A trombolízis okozta vérzéstől sok orvos tart, ez a félelem pedig Bagoly Zsuzsa szerint sok kisebb centrumban korlátozza az alkalmazását. Amennyiben rendelkezésünkre állna könnyen elvégezhető, megbízható teszt a kezelés kimenetelének előrejelzésére, az a kezelés elterjedését is javíthatná a jövőben.

A kutatások másik pillére a kezelés sikerességének vagy éppen sikertelenségének hátterében álló okokat, véralvadási eltéréseket keresi. Azt vizsgálják majd, mi okozza, hogy a betegek eltérően reagálnak a kezelésre, illetve hogy eltérő kockázata van náluk a mellékhatásoknak. Feltérképezik a jelenség hátterében álló biokémiai mechanizmusokat, amelyek megváltoztatják az alvadék egyes tulajdonságait, pl. a szerkezetét, illetve a méretét – hiszen az infúziós vérrögoldás egyik legfőbb korlátja az alvadék mérete. A kutatócsoport vizsgálatainak harmadik ága a kezelés kimenetelét befolyásoló genetikai tényezők vizsgálata. Azt térképezik majd fel, hogy van-e olyan örökletes tényező, amely meghatározza, hogy a beteg hogyan reagál a kezelésre. Ezután pedig megvizsgálják azt is, hogy a rossz kimenetel, illetve a sikertelen kezelés hátterében álló genetikai variánsok hogyan hatnak az alvadék szerkezetére, tulajdonságaira. „E vizsgálatok hátterét egy nagy biobank adja, amit már 2011 óta építünk, a debreceni neurológiai klinikával együttműködésben. A biobank több mint 500 stroke-ot szenvedett beteg vér- (plazma, szérum) és DNS-mintáit tartalmazza – mondja Bagoly Zsuzsa. – Ezeket a mintákat használjuk fel a kísérletek elvégzésére, illetve kiküldjük őket külföldi kollaborációs partnereinknek.

A kutatócsoportnak vannak ausztrál, svéd, finn, holland, angol, amerikai és lengyel kollaborációs partnerei is. A külföldi kutatócsoportokkal való közös kísérletek alapját a vérminták szállítása adja. „Kutatásaink során már Ausztráliába is küldtünk mintákat, ami természetesen nagyon költséges eljárás. A plazmaminták csak szárazjégben utazhatnak, nem olvadhatnak ki a szállítás során, és a felolvadás után csak egy mérést lehet elvégezni rajtuk.” A kutatócsoport alapvetően a betegektől és kontrollszemélyektől származó vérmintákon, illetve eltávolított vérrögökön végzi a kísérleteit. Indítanak majd egy prospektív vizsgálatot is: vérmintákat kezdenek gyűjteni mintegy 200 betegtől, és nyomon követik a kórtörténetüket, hogy összefüggéseket fedezzenek fel a betegség kimenetele és a betegek véréből megállapítható molekuláris és genetikai jellemzők között.

Természetesen a Lendület-pályázatnak nem lehet célja a klinikai gyakorlatba bevezetendő új gyógyító eljárások teljes körű kifejlesztése, erre sem az időtartam, sem a források nem elegendőek. Ugyanakkor Bagoly Zsuzsa reméli, hogy az általuk felfedezett összefüggések hamarosan már segíthetik az orvosokat a betegeknél alkalmazott terápia kiválasztásában. „Ha találunk olyan ígéretes tesztet, amelyet az első egy-két évben validálni tudunk, vagyis a prospektív vizsgálat során kiderül a használhatósága, akkor bevonulhat a klinikai gyakorlatba is. Minthogy a stroke kezelésében minden perc számít, a betegágy mellett csak a gyorstesztek használhatók eredményesen.

Bízunk benne, hogy a Lendület-pályázat időtartama alatt sikerül olyan diagnosztikai eljárást kifejleszteni, amely az orvosokat már a közeljövőben segítheti a gyors, mindennapos döntéshozatalban.

Legfőbb célunk, hogy az általunk végzett kísérletek eredményei hosszú távon hozzájáruljanak a hatékonyabb és biztonságosabb stroke-kezelés megteremtéséhez.”