Rendhagyó kiállítással és egy különleges kémiakönyv bemutatójával kezdődött az MTA Kémiai Tudományok Osztályának szeptemberi rendezvénysorozata

„Minden kémia. Kémiai folyamatok játszódnak le, amikor kenyeret sütünk, amikor a méz ízét érezzük, amikor szappannal kezet mosunk, vagy valamilyen kozmetikumot használunk. Kémiai reakciók teszik lehetővé az élelmiszerek tartósítását, a gyógyszerek hatását, az autók működését, az energia tárolását. És természetesen az emberi szervezet működése is kémiai folyamatok bámulatosan összehangolt rendszere” – e szavakkal nyitotta meg szeptember 2-án, Pósfai Mihály, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a Másképp látni: a mindennapok molekuláris világa című időszaki kiállítást az Akadémia székházának aulájában.

Ajtó a molekulák világára

A tárlat a Magyar Tudományos Akadémia 200 éves jubileumához kapcsolódó, Sokszínű tudomány című programsorozat keretében valósult meg, és az MTA Kémiai Tudományok Osztálya ünnepi hónapjának állandó látványosságaként várja a kémia tudományának szentelt szeptember programjai iránt érdeklődőket.

A kiállítást Pósfai Mihály, az MTA elnöke nyitotta meg (A képre kattintva galéria nyílik.) Fotó: Szigeti Tamás / MTA

Pósfai Mihály köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy a kémia nem kizárólag laboratóriumokban, lombikokban és műszerekben létezik:

„Ott van a konyhában, a fürdőszobában, a kamrában és a garázsban – és természetesen bennünk is. Ez a kiállítás éppen ezért jó belépő a kémiához: nem képletekkel kezdi a magyarázatot, hanem ismerős tárgyakkal és mindennapi tapasztalatokkal. Ezekből indulva nyit ajtót a molekulák világára.”

„Geológusként és mineralógusként külön öröm számomra, hogy ezen a kiállításon ásványok is helyet kaptak. Kémikushallgatóknak szoktam ásványtant tanítani, és rendszerint meglepődnek azon, hogy néhány kivételtől eltekintve gyakorlatilag az összes általunk használt elemet a földkéreg ásványaiból nyerjük. A periódusos rendszer elemei tehát nem elvont jelek egy táblázatban: ott vannak a kvarcban, az agyagásványokban, a telefonunkban, az akkumulátorokban, az épületeinkben – és a testünkben is” – fogalmazott az Akadémia elnöke, méltatva a különleges kiállítást, mely megmutatja, hogy a kémia nem valami távoli és nehezen megközelíthető tudomány.

„A Föld, amelyen élünk, első látásra szilárd és jól érzékelhető világ. Kőzetek, ásványok, víz, levegő, növények, állatok és természetesen mi magunk alkotjuk azt a környezetet, amelyet közvetlenül érzékelünk. Ha azonban ugyanezt a világot más léptékben kezdjük vizsgálni, akkor egy egészen más világ tárul elénk: a molekulák láthatatlan világa”

– mondta Perczel András Bolyai- és Széchenyi-díjas akadémikus, a kiállítás kurátora. Szerinte a kémikusok egyik legfontosabb teljesítménye, hogy különböző módszerekkel – méréssel, adatgyűjtéssel, modellezéssel és számításokkal – képesek következtetni erre a láthatatlan világra és egyre részletesebb képet alkotni az elemeiről, alakzatairól, mozgásformáiról, elektroneloszlásairól és kölcsönhatásairól. „Ez vezet el a molekuláris látásmód gondolatához. Nem egyszerűen arról van szó, hogy többet tudjunk a kémiáról. Arról van szó, hogy

ugyanazt a világot kezdjük el másképpen látni.

Egy pohár víz, egy gyógyszer, egy illat, egy kozmetikum vagy egy falat étel továbbra is ugyanaz a hétköznapi tárgy vagy jelenség marad – de ha mögé tudjuk képzelni a molekulák alakját, mozgását, elektronikus mintázatát és egymással kialakított kölcsönhatásaikat, akkor ugyanennek a világnak egy új dimenziója válik megsejthetővé, esetenként láthatóvá a számunkra.”

Perczel András megnyitja a kiállítást (A képre kattintva galéria nyílik.) Fotó: Szigeti Tamás / MTA

Az MTA székházának aulájában berendezett kiállításon egy szimbolikus, bejárható lakás fogadja a látogatókat. A tér ismerős, hétköznapi élettér – nappali, konyha, fürdőszoba, kamra és garázs –, amely azonban nem puszta díszlet, a letisztult, stilizált környezet célja nem a valóság utánzása. A kiállításon látható mindennapi tárgyak, a sör, a kenyér, a méz és más élelmiszerek, a műanyag eszközök, a kozmetikumok, a gyógyszerek, a bódító illatú fűszerek, nem önmagukban jelennek meg, hanem egy mélyebb, molekuláris világra nyitnak kaput.

A lakásinstalláció tárgyai és történetei a szeptemberi tudományos programok előhírnökei is egyben: közvetlenül kapcsolódnak az előadásokhoz, amelyek a gabonatudománytól a gyógyszerfejlesztésen, környezeti kémiai kockázatokon és műanyagkutatáson át egészen a molekuláris anyagtudomány és kultúra határterületeiig vezetnek. (A kémia osztályhónapjának programjai cikkünk végén találhatóak.)

Egy különleges kémiakönyv

A tárlat megnyitóján mutatták be az MTA Kémiai Tudományok Osztálya és a Magyar Kémikusok Egyesülete kooperációjában megjelent új kiadványt, a Két évszázad molekulái a Magyar Tudományos Akadémián című könyvet is. A kötet különleges vállalkozás: egyszerre tudománytörténet, ismeretterjesztő album és digitálisan kiterjesztett gondolati tér.

A könyv a MTA 200 évének történetét nem intézmények és események, hanem a kémia nyelvén, molekulákon keresztül meséli el,

minden évhez egy-egy kiemelt tudományos felfedezést, ipari áttörést vagy történeti eseményt kapcsolva, úgy, hogy ezekhez egy-egy konkrét molekula, vagy kémiai jelenség is társul, a pezsgőgyártásban szerepet játszó szén-dioxidtól, a modern mRNS-vakcinákhoz kapcsolódó módosított nukleozidokig. A QR-kódokkal, digitális hivatkozásokkal és interaktív elemekkel kiegészített kötet a tudományos gondolkodás fejlődését nem absztrakt elméleteken, hanem a kézzelfogható anyagi világon keresztül mutatja be: 3D-ben forgatható molekulaszerkezetek, rövid videók, archív anyagok és magyarázó podcastok segítik az eligazodást.

A Bazsa György, Hosztafi Sándor, Lendvay György és Lente Gábor által szerkesztett könyvet Lente Gábor egyetemi tanár, az MTA doktora, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Kémiai Intézetének igazgatója mutatta be a jelenlévőknek. „A kiadvány előszavát Perczel András írta, ebben a visszatérő kérdés az:

hol vannak a molekulák?

Hol vannak hát a molekulák? Ha körbenézek, itt a padlóban nem nagyon látok molekulát, abban inkább másféle szerkezetű anyagok vannak. A kezemben viszont már rengeteg különböző molekulát látok. A könyvben, amit Önök a kezükben tartanak, szintén sok-sok molekula van. Döntő többségük cellulóz, a színes festékben viszont már kifinomultabb szerves szerkezetek is vannak. És persze a könyv információtartalmában is sok a molekula, mert ez volt a szerkesztői szándék – beszélt Lente Gábor a kezében tartott (a kiállításon a készlet erejéig térítésmentesen beszerezhető) könyvről, mely 1825-tel kezdődik és 2026-tal zárul. Szavai szerint a kötet gerincéül választott idővonal nem egyszerű kémiatörténet, a szerkesztők arra törekedtek, hogy olyan ismeretekkel töltsék meg a könyvet, melyek mind a mai napig valamilyen hatással van az életre. – Nem az a lényeges, hogy egyes híres magyar kémikusok mikor milyen jelentős eredményeket értek el, noha a Magyarországon született Nobel-díjas kémikusokról azért van említés, hanem olyasmiket próbáltunk meg összegyűjteni, amikhez egy, a kémiával egyébként nem nagy barátságban lévő olvasó is tud kapcsolódni a hétköznapokban.”

Lente Gábor könyvbemutatója (A képre kattintva galéria nyílik.) Fotó: Szigeti Tamás / MTA

A fenti programsorozat főbb eseményeihez egy-egy 3-4 perces ismeretterjesztő kisfilm készült, melyek a téma vizuális bevezetését szolgálják:

Emellett a programokhoz kapcsolódik egy-egy 30–50 perces szakértői podcast is, ezek a tudományos háttér mélyebb megértését segítik, és lehetőséget adnak az előadóknak és a szakterület tudományos kiválóságainak gondolataik részletesebb kibontására:

Cikkünket a nyitóeseményről készített felvétellel frissítjük majd. Ezt, valamint számos további rendezvényről készült videófelvételünket folyamatosan tesszük közzé az MTA YouTube-csatornáján.

A képre kattintva galéria nyílik. Fotó: Szigeti Tamás / MTA