„Bolyaisok” – Kovács-Hostyánszki Anikó ökológus

A növényi biodiverzitás megőrzéséhez és az invazív növényfajok elleni védekezéshez járulhatnak hozzá Kovács-Hostyánszki Anikó ökológus, az Ökológiai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoportja főmunkatársának kutatásai. Az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat két ízben is elnyerő kutatónő tudományos eredményeinek ismertetésével folytatjuk a Bolyai-ösztöndíjasokat bemutató sorozatunkat. Ebben azokat a kutatókat ismerhetik meg, akik a támogatásnak is köszönhetően végezték, illetve végzik tudományos tevékenységüket – a Kuratórium munkáját segítő 11 szakértői kollégium szerint kiválóan.

2020. december 7.

Kovács-Hostyánszki Anikó kutatómunkájának fókuszában a beporzó rovarok állnak, amelyeket a tájhasználat változása, a mezőgazdasági művelés és a növényi invázió egyaránt veszélyeztet. Emiatt veszélybe kerül maga a beporzás, mint ökoszisztéma-szolgáltatás is.

Kovács-Hostyánszki Anikó

„Az állatok által végzett beporzásból különböző mértékben, de a zárvatermő virágos növények 87, a termesztett növényfajoknak pedig 75 százaléka profitál – mondta el a kutató, aki a növényi inváziónak a beporzókra és az őshonos növényfajok viráglátogatására gyakorolt hatásait egy 2017 szeptemberében indult FK-17 pályázat keretében vizsgálja az NKFIH támogatásával. –

Az inváziós növényfajok megtelepedése, dominanciája miatt a fajszegényebbé váló növényzet a beporzók számának, diverzitásának csökkenését okozhatja, ami a többi növényfaj beporzására is negatív hatással lehet

– ebben azonban jellegspecifikus eltérések mutatkozhatnak. Egy intenzív terepi vizsgálatban 12 lágyszárú inváziós növényfajt vizsgálunk, elözönlött és nem elözönlött területeket hasonlítva össze. Vizsgáljuk a növény- és beporzóközösségek taxonómiai és funkcionális diverzitását, a biotikus homogenizációt, a növények és beporzók funkcionális jellege közötti kapcsolatot, valamint az őshonos növényfajok viráglátogatásának változását.” Bár a terepi vizsgálatok többévnyi munkát igényeltek, és ezért a sokfajos, átfogó elemzések, illetve a belőlük készülő publikációk írása nagyrészt még folyamatban van, már megkezdték az eredmények publikálását, és az elmúlt években már több hazai és nemzetközi konferencián is bemutatták őket.

A kutató szerint a beporzó rovarok számát, sokféleségét alapvetően meghatározza az elérhető virágforrások (méhlegelők) mennyisége és minősége, ami egyben a mézelő méheket, a méhészek eredményeit is jelentősen befolyásolja. Az elmúlt évtizedekben számos korábban értékes méhlegelő növényfaj visszaszorulását, egyúttal újak megjelenését tapasztalhattuk. „2020. január–májusban méhésztalálkozókon és online formában kérdeztük meg a méhészeket egy kérdőív segítségével a méhlegelők jelenlegi állapotáról, a változás folyamatáról a múltban és a fejlesztési lehetőségekről a jövőben. Szeretnénk továbbá felmérni a méhlegelőként hasznosított különböző növényfajok szerepét a méhészetek szemszögéből. Célunk, hogy kutatásunkkal hozzájáruljunk a hazai méhlegelők állapotának javításához.”

A kutató szerint a méhlegelők kialakításának számos módja lehetséges. Egyebek mellett ezt is vizsgálta az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjának támogatásával. Vizsgálatának középpontjában az agrár-környezetvédelmi programok keretében vetett ugarok vadméh- és zengőlégy közösségeket érintő, táji léptékű hatásai álltak egy 2014-ben végzett intenzív terepi mintavétel eddig még fel nem dolgozott adatsora alapján.

„Az eredmények rámutattak e virágokban gazdag élőhelyek pozitív hatására a mezőgazdasági tájban a növények beporzásában és a biológiai védekezésben fontos szerepet játszó, ún. üregekben fészkelő vadméh- és darázsfajok szaporodására”

– mondta.

Kovács-Hostyánszki Anikó Bolyai-ösztöndíjasként több kutatási anyagot is publikált, és ebben az időben jelent meg egy ismeretterjesztő kiadvány is a szerkesztésében Beporzók a kertünkben – avagy a háttérben munkálkodó természet címmel. „Mindezek a kutatási eredmények tovább erősítették kutatói munkásságomat, nagydoktori fokozathoz szükséges mutatóim növelését. Segítették továbbá a tudományos ismeretterjesztés terén végzett, hasonlóan fontosnak tartott tevékenységemet, amellyel szeretném minél szélesebb körben megismertetni a beporzók fontosságát, helyzetét és megőrzésük lehetőségeit.”

Kovács-Hostyánszki Anikó két, az ösztöndíjas időszak alatt publikált eredményeit összefoglaló cikke ide és ide kattintva, a Beporzók a kertünkben – avagy a háttérben munkálkodó természet című kiadvány pedig ide kattintva olvasható.

Az ökológus két ízben is elnyerte a Bolyai-ösztöndíjat. A második, 2017-ben indult ösztöndíj ismételten nagyban hozzájárult kutatói munkája pénzügyi hátterének biztosításához. A második hároméves ösztöndíjas periódusban már korábban elkezdett kutatásokat tudott befejezni, illetve újakat indítani.

Bolyai János Kutatási Ösztöndíj

A fiatal kutatók számára létrehozott magas presztízsű, teljesítmény-központú, országos ösztöndíj, amely segít a legkiválóbbaknak, hogy elinduljanak pályájukon, és végül a nemzetközi versenyben is megállják a helyüket – ez az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja. A támogatást a kiemelkedő kutatási-fejlesztési teljesítmény ösztönzésére és elismerésére az MTA elnöke által felkért és az Akadémia köztestületi keretei között működő Kuratórium nyilvános pályázati rendszerben ítéli oda. Az ösztöndíjra a 45. életévüket még be nem töltő, tudományos fokozattal rendelkező, de MTA doktora címet még nem szerzett személyek pályázhatnak. Az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja 1996-os alapítása óta több mint 500 egykori ösztöndíjas lett az MTA doktora, közülük 17-en pedig akadémikusok is.