„Bolyaisok” – Serfőző Szabolcs művészettörténész

Az elmúlt évtizedek hazai történeti és művészettörténeti kutatásai kevés figyelmet fordítottak a kora újkori Habsburg-reprezentáció emlékeire. E hiány pótlásához szeretne a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíja támogatásával hozzájárulni Serfőző Szabolcs, a Magyar Nemzeti Múzeum - Történelmi Képcsarnok munkatársa. Egy olyan tanulmánykötet kéziratán dolgozik, amely áttekintést nyújt a Habsburg-dinasztia 1526 és 1780 közötti magyarországi reprezentációjáról. Kutatásai ismertetésével folytatjuk az mta.hu-n megkezdett sorozatunkat, amelynek keretében olyan Bolyai-ösztöndíjasokat mutatunk be, akik e támogatásnak is köszönhetően folytatták, illetve folytatják tudományos tevékenységüket – a Kuratórium munkáját segítő 11 szakértői kollégium szerint kiválóan.

2020. május 8.

„A 20. századi magyar történetírás hosszú időn át igen negatívan értékelte a Habsburg-dinasztia kora újkori magyarországi uralkodását, s gyakran használta a »kétfejű sas karmában/árnyékában« vergődő Magyarország metaforát. Ez a közgondolkodásra és a történeti emlékezetre máig ható történeti narratíva alapvetően a »nemzeti függetlenségi küzdelmek« és az »elnyomó, kizsákmányoló, gyarmatosító Habsburgok« szembeállítására épült, s a »kuruc-labanc« ellentétet tette megy az ország 16–18. századi történelmének alapvető értelmezési keretévé.

Serfőző Szabolcs

Az újabb történeti kutatások egyik alapvető felismerése ugyanakkor, hogy a Habsburg Birodalomba betagozódott magyar rendi állam működését és történetét sokkal inkább a kompromisszumkényszerek és kiegyezésrendszerek határozták meg. Eszerint az önálló, a Habsburg Birodalomtól független Magyar Királyság megteremtése az Oszmán Birodalom szorításában nem volt politikai realitás, sőt a magyar rendi államnak fennmaradása érdekében alapvető szüksége volt a Habsburg Birodalom mint nagyhatalom támogatására” – vázolta kutatásainak kiindulópontját Serfőző Szabolcs.

Mint arra a kutató felhívta a figyelmet, a Magyar Királyság beágyazottsága a Habsburg Birodalomba a képzőművészeti reprezentáció legkülönfélébb műfajaiban is kifejezésre jutott, a városházi Habsburg-portrégalériáktól a címerhasználatig.

A Magyar Királyság címere a Lőrinc-kapu utcai egykori pozsonyi országház homlokzatán. Fotó: Kozics Ede (1910 k.)

Az ország geopolitikai helyzetének emblematikus jelképeként szolgált a kora újkorban a kétfejű sas alakja mellén a magyar címerrel, amely a pozsonyi országháztól a bécsi Testőrpalotáig számos középület homlokzatán megtalálható volt. „Ezek azonban nagyrészt áldozatul estek annak a 20. századi emlékezetpolitikai folyamatnak, amelyet Habsburg damnatio memoriae-ként jellemezhetünk, s amely nagyban meghatározta a téma tárgyi emlékanyagának sorsát” – mondta a kutató.

Serfőző Szabolcs szerint a fenti okok miatt az elmúlt évtizedek hazai történeti és művészettörténeti kutatásai kevés figyelmet fordítottak a kora újkori Habsburg-reprezentáció emlékeire, a korszak megítélésében bekövetkezett fordulat azonban alkalmat és lehetőséget teremt a téma feldolgozására. A kutató a Bolyai-ösztöndíj segítségével egy olyan tanulmánykötet kéziratát szeretné elkészíteni, amely áttekintést ad a Habsburg-dinasztia kora újkori magyarországi reprezentációjáról.

Johann Baptist Glunk: Mária Terézia magyar koronázási díszruhás portréja a régi soproni városháza tanácsterméből, 1753 (Fertőd-Eszterháza, Esterházy-kastély)

„Arra vállalkozom, hogy összegyűjtöm, elemzem és tágabb kontextusba helyezve bemutatom a Habsburgok magyar királyként kifejtett reprezentációjának forrásait és tárgyi emlékanyagát. Az I. Ferdinánd trónra lépésétől Mária Terézia haláláig terjedő két és fél évszázadnyi időszakot felölelő kötetben nemcsak a témára vonatkozó eddigi ismeretek szintézisét kívánom nyújtani, hanem is jelentős mértékű gazdagításukat és kibővítésüket is tervezem saját kutatásaim eredményeivel.”Mária Terézia koronázási díszruhájának metamorfózisa – vecsernyepalást

Serfőző Szabolcs az ösztöndíjas időszak első féléve alatt elsősorban a téma soproni emlékeivel foglalkozott. A városban ugyanis rendkívül gazdag emlékanyag maradt fenn a 17–18. századból. Sopron kora újkori történetének egyik meghatározó tényezője és alakítója volt a városvezetés rendkívül pragmatikus, kompromisszumkész érdekérvényesítési stratégiája az uralkodóval szemben, szoros összefüggésben azzal, hogy a település döntően német anyanyelvű polgárságát számos gazdasági, társadalmi és rokoni kapcsolat fűzte Bécshez. „Sopron lojalitása az uralkodóhoz, illetve a Habsburg királyok fennhatósága a város fölött a kor számos reprezentációs műfajában megnyilvánult, ceremóniákban és tárgyakban, a szakrális és a világi szférában egyaránt kifejezésre jutott. Mindezekről a Soproni Szemlében hamarosan megjelenő tanulmányom ad áttekintést” – mondta. A téma kutatásában Sopron mellett Pozsony szerepét is kiemelkedőnek is tartja a kutató. Az ottani emlékek szisztematikus feldolgozása ezért még további kutatásokat igényel.

Bolyai János Kutatási Ösztöndíj
A fiatal kutatók számára létrehozott magas presztízsű, teljesítmény-központú, országos ösztöndíj, amely segít a legkiválóbbaknak, hogy elinduljanak pályájukon, és végül a nemzetközi versenyben is megállják a helyüket – ez az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja. A támogatást a kiemelkedő kutatási-fejlesztési teljesítmény ösztönzésére és elismerésére az MTA elnöke által felkért és az Akadémia köztestületi keretei között működő Kuratórium nyilvános pályázati rendszerben ítéli oda. Az ösztöndíjra a 45. életévüket még be nem töltő, tudományos fokozattal rendelkező, de MTA doktora címet még nem szerzett személyek pályázhatnak. Az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja 1996-os alapítása óta több mint 500 egykori ösztöndíjas lett az MTA doktora, közülük 17-en pedig akadémikusok is.