„A magyar szellemi élet egyik meghatározó központja” – Ma 200 éves a Magyar Tudományos Akadémia

„...academiánk – és ezt nem kellene felejtenünk – tulajdonkép nem czél, de inkább előmeneteli eszközeinknek csak egyike, melly ha el nem tompúl, el nem ferdül, szinte egy egy lépcsővel magasabbra segítheti ügyünket azon czél felé, melly nem kevésb mint nemzeti virágzás” – idézte a november 2-i nagycenki emlékezésen elmondott beszédében Freund Tamás, az MTA elnöke gróf Széchenyi Istvánt. Az akadémiai elnök szerint az alapító 1844-ben elmondott szavai ma is érvényesek. Az MTA – Széchenyi szavaival szólva – valóban „előmeneteli eszköz. Az volt, és ma is az. A nemzet tanácsadója. E küldetését akkor is végezte lehetőségei szerint, amikor a körülmények erre egyáltalán nem voltak alkalmasak. Ma is küldetésének tartja, hogy tudományos módszerekkel szerzett új tudással segítse a közösség jó döntéseit – a politikában, a gazdaságban, az oktatásban és a kultúrában egyaránt. Akadémiánk, miként Széchenyi korának közélete is, sokszínű. Ugyanakkor a magyar kutatói közösség túlnyomó többsége egyetért abban, hogy a tudomány feladata nem a napi vitákban való részvétel, hanem a hosszabb távú iránymutatás: a tényeket tisztelve és a nemzeti érdekeket érvényesítve.”

Freund Tamás hangsúlyozta, hogy az Akadémia első 200 évének nagyobb részében sokkal több volt, mint tudományos központ. Legalább annyira nemzeti intézmény is. Széchenyi alapítói szándékához híven felelős a magyar nyelv és kultúra ápolásáért. E felelősséget az MTA az elmúlt két évszázadban vállalta. „Az Akadémia a magyar szellemi élet egyik meghatározó központja a humán tudományok területén még kutatóintézet-hálózata elcsatolása után is. Még akkor is, ha az elmúlt 200 évben a tudományos kutatásokon belül a természettudományok súlya folyamatosan nőtt. Mindez azért lehetséges, mert Akadémiánk állandó otthona a magyar nyelvvel, a zenével, a képzőművészettel kapcsolatos rendezvényeknek, Művészeti Gyűjteménye pedig számos kulturális kincset őriz. Kutatásszervező és koordináló intézményként pedig arra törekszik, hogy a magyar kultúra kapja meg a neki kijáró figyelmet. A műveltség, ez a múltban gyökerező kollektív és szenzitív tudás a jövőnket is meghatározza, még akkor is, ha a kortárs társadalmi közeg számára sokszor egyáltalán nem tűnik fontosnak.”

Freund Tamás elmondta: az Akadémiának ma is ugyanaz a feladata, mint Széchenyi idejében volt: a magyar szellemi életet és kultúrát az egyetemes tudás részévé tenni.

Freund Tamás Fotó: Szigeti Tamás / mta.hu

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója úgy fogalmazott: „...amikor Nagycenken, a Széchényi-mauzóleum árnyékában meghajolunk a legnagyobb magyar emléke előtt, nem csupán egy ember nagysága előtt tisztelgünk. Egy olyan szellemi örökség előtt állunk, amelynek ereje abban rejlik, hogy ma is képes útmutatást adni.

Széchenyi tudta: a tudomány, a műveltség, a szorgalom és az önfegyelem azok az erények, amelyek nélkül sem az egyén, sem a nemzet nem gyarapodhat. Az önismeret számára nem öncél volt, hanem eszköz – a közösség felemelkedésének eszköze. E gondolat jegyében a Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti Örökség Intézete között természetes, szerves kapcsolat él. Az Akadémia a magyar szellem, az Intézet pedig a magyar emlékezet őrzője.”

Képgalériánk a nagycenki és sopronpusztai megemlékezésekről a fotóra kattintva tekinthető meg. Fotó: Szigeti Tamás / mta.hu

A nagycenki ünnepséget követően a sopronpusztai Akadémiai Emlékerdőben tartott hagyományos hársfaültetés helyszínén Kollár László, az MTA főtitkára arról beszélt, hogy „...aki fát ültet, locsolja, ápolja, és mindezt hittel, elhivatottsággal és türelemmel teszi, talán megérheti, hogy gyönyörködhessen munkája gyümölcsében. Közben azonban mindig tudnia kell: a fákat nem magának ülteti. Az árnyékát az utána jövők élvezik majd, ők barangolnak az egyre nagyobb, egyre sokszínűbb, egyre több szépséget rejtő erdőben.

Ahogyan mi itt, Sopronpusztán azért fogunk a kezünkbe ásót, hogy erdőt varázsoljunk a mező helyére, úgy a Magyar Tudományos Akadémián is azért dolgozunk, hogy egyre kedvezőbb környezetet teremtsünk a tudomány művelői számára a jelenben és a jövőben is.

Azért is, hogy a fiatal tehetségekből elhivatott, a kutatói pályát választó tudósok válhassanak, akik munkájukkal tovább gyarapítják azt az erdőt, amelyet elődeink kezdtek el ültetni – és amely ma is a tudás, az együttműködés és az emberi felelősség szimbóluma.”

Kollár László Fotó: Szigeti Tamás / mta.hu

Az Akadémia vezetői koszorút helyeztek el az MTA alapításában Széchenyit támogató Felsőbüki Nagy Pál Fertőszentmiklóson álló szobránál is.

A pozsonyi ünnepségek

November 3-án az alapító felajánlásának helyszínén, az 1825-ös országgyűlésnek helyt adó Pozsony városában folytatódott az ünnepi rendezvénysorozat. Itt a magyar akadémiai küldöttség tagjai megkoszorúzták gróf Széchenyi István emléktábláját.

Fotó: Szigeti Tamás / mta.hu

A koszorúzás előtt elmondott beszédében Kollár László elmondta: a 2017-ben elhelyezett emléktábla nemcsak Széchenyi előtt tiszteleg, hanem mindazok összefogását is jelképezi, akik ma is hisznek a közös értékekben. Magyarországi civil szervezetek, Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége és a Magyar Kulturális Intézet együttműködéséből született meg – ahogy Széchenyi is mindig a nemes célok érdekében megvalósuló együttműködés erejében hitt.

„Pozsony különleges helyet foglal el a közép-európai történelemben. Ez a város évszázadok óta otthona a magyar és a szlovák kultúrának egyaránt. Amikor most itt lehetünk, Széchenyi István a magyarság felemelkedését elősegítő, de más népek iránt is nyitott szellemiségének örököseiként emlékezünk. Alapítónknak ez a hagyatéka ma is iránytű számunkra. Példája arra emlékeztet bennünket, hogy a tudomány, a kultúra és az emberi együttműködés hidat építhet a különböző nemzetek között.”

Az ünnepi programsorozat a Magyar Tudományos Akadémia, a Szlovák Tudományos Akadémia, valamint a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács közös konferenciájával folytatódott.

Freund Tamás. A képre kattintva galéria nyílik! Fotó: Szigeti Tamás / mta.hu

Freund Tamás, az MTA elnöke a magyar és a szlovák akadémiák közös törekvésének nevezte, hogy "honfitársaikkal felismertessék a tudomány jelentőségét országaik fejlődése, önismeretük megerősítése és nemzetközi szerepvállalásaik eredményessége szempontjából. Mind a szlovák, mind a magyar Akadémiának célja, hogy társadalmában felkeltse a felelősségérzetet a tudományos tehetségek, a tudósok és a tudományművelés iránt, és polgártársaiban tettvágyat ébresszen elismerésükre, támogatásukra.

A tudomány egyetemes alapértékei, szemlélete, módszertana, intézményei, mindennapi működése természetessé, építővé és hatékonnyá teszik a kutatók közötti párbeszédet, a különféle nézetek, új értelmezések megvitatását, a tények és az eltérő vélemények tiszteletét, a saját álláspont mások megsértésétől, megalázásától mentes fenntartását.

Ez egy olyan kultúra, amelynek átvételére folyamatosan kedvet kell ébresztenünk a közéleti szereplők és a társadalom egymást követő nemzedékeiben.

1922-ben, az Akadémia centenáriumának közeledtével, a magyar kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterként mondotta a jelentős tudománypolitikus, Klebelsberg Kunó »Nekünk akkor, amikor az Akadémiának az állami szubvenciót felajánljuk, már magában a javaslatban garanciával kell körülbástyáznunk az Akadémiát arra nézve, hogy a jövő kormányoknak se juthasson eszébe és ne is álljon módjában az Akadémia tudományos működését befolyásolni.« Azt hiszem, hogy mind a Szlovák, mind a Magyar Tudományos Akadémia vezetésének megnyugtató lenne egy Klebelsberghez hasonló formátumú mai tudománypolitikustól hasonló jelentésű mondatokat hallania."

Martin Venhart, a Szlovák Tudományos Akadémia elnöke a tudós társaságok hagyományok ápolásában és új ismeretek megszerzésének elősegítésében betöltött szerepét méltatta. Mészáros András, az MTA külső tagja, a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács elnöke arról beszélt, hogy milyen veszélyt jelent a mindenkori hatalomnak az a törekvése, hogy beleszóljon a tudomány irányításába.

Kecskeméti Gábor. A képre kattintva galéria nyílik! Fotó: Szigeti Tamás / mta.hu

Kecskeméti Gábor akadémikus, az MTA200 Elnökségi Bizottság elnöke Akadémiát teremtő nemzet – nemzetet teremtő Akadémia címmel az MTA-nak a magyar szellemi életben betöltött szerepéről tartott előadást.

Mint mondta, „...a világ számos más, tudományos és művészeti akadémiájától eltérően a Magyar Tudós Társaságot nem fejedelmi alapító aktus, hanem közadakozás hozta létre. A társaság felállítására irányuló felajánlások a magyar rendi országgyűlés főúri és nemesi résztvevőinek körében kezdődtek 1825-ben, majd jóval szélesebb körre terjedtek ki. Mindez azonban nem összegezhető akként, hogy az Akadémiát a magyar nemzet alapította volna meg. Modern magyar nemzet a kezdeményezés pillanatában ugyanis nem létezett, hanem csak egy jóval archaikusabb, államnemzeti jellegű nemzettudat, amely a Magyar Királyság lakóit egyetemlegesen felölelte, nyelvre, származásra, kultúrára való tekintet nélkül az ország lakóiként azonosította őket." Az akadémikus az MTA-nak a magyar nemzeti identitás megteremtésében játszott szerepét áttekintve kiemelte, hogy a magyar állam politikai, jogi, közgazdasági kereteit kialakító tudósok jelentős részben az Akadémia tagjai közül kerültek ki. "A magyar nemzet kulturális identitásának, történelmi tudatának, irodalmi, szellemi és művészeti hagyományainak a megformálásában pedig a magyar állam hosszú évtizedekig nem is rendelkezett más olyan intézménnyel, amely erre a kivételes feladatra vállalkozhatott volna. A hagyományos nemesi nemzet tehát Akadémiát teremtett,

az Akadémia viszont a modern, polgáriasult magyar nemzet megteremtésének vált a motorjává.

Az Akadémia máig megőrizte az e történeti sorsközösségből, a közpolitika számára is iránymutató szerepéből fakadó, különleges hitelességét és tekintélyét. A modern magyar nemzetnek és a Magyar Tudós Társaságnak egy a születésnapja, közös a története."

A bicentenáriumi évforduló estéjén a Jubileumi Tudományünnep 2025 nyitányaként a Zeneakadémián rendeznek ünnepi hangversenyt a hazai és külföldi tudományos testületek vezetőinek részvételével.

November 4-én a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi téri székházának felújított Dísztermében tartanak az MTA 200. évfordulójára érkezett külföldi akadémiai vezetők részvételével konferenciát. Az emlékülés első részét, melynek témája a tudós társaságok múltja, jelene és jövője, egy minikoncert zárja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia művészeinek előadásában. A konferencia második részében panelbeszélgetésre kerül sor a nemzeti akadémiák és nemzetközi szervezetek vezető képviselőinek részvételével az akadémiák 21. századi szerepéről, az előttük álló kihívásokról, a generációs megújulásról és a tudományos tanácsadás jövőjéről.

200 év kincsei

Egy lap a világ egyik első nyomtatott könyvéből, egy példány Hunyadi Mátyás hányatott sorsú corvinái közül,

a Szózat eredeti kézirata, Petőfi és Arany csipkelődő levelezése, Radnóti Bori notesze,

Kölcsey, Széchenyi és más nemzeti nagyjaink portréi: csak néhány kincs abból a gazdag gyűjteményből, amelyet a 200 éves Magyar Tudományos Akadémia mindenki számára láthatóvá tesz megújult székházában.

A Szózat kézirataForrás: MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye K 721

A 2025. november 5-én megnyíló, 200 év kincsei című kiállítás az Akadémia, rajta keresztül Magyarország 19–20. századi történetének fontosabb eseményeit, kimagasló személyiségeit mutatja be a nagyközönség számára ritkán látható kéziratokkal, képekkel és műtárgyakkal.

Az MTA Könyvtára és Művészeti Gyűjteménye által őrzött, a nemzeti identitást meghatározó tételek legtöbbje a középiskolai irodalom- és történelemkönyvekből mindenki számára ismert, és november 5-től eredetiben is megtekinthető az MTA székházában, a budapesti Széchenyi István téren.

Ízelítőül néhány további példa a kiállított kincsekből: Vörösmarty Mihály íróasztalán nemcsak a Szózat eredeti kézirata, hanem sakk-készlete is látható lesz. Arany Jánosnak, az Akadémia titoknokának Kapcsos könyve mellett barátja, Petőfi Sándor relikviái kapnak helyet, Madách Imrét pedig Az ember tragédiája eredeti kézirata képviseli, amelyen Arany János rájegyzései is olvashatók.

Az Akadémia palotájának harmadik emeleti termeiben – ahol eredetileg a Szépművészeti Múzeum elődintézménye, az Országos Képtár kapott helyet – az intézmény legkiemelkedőbb tagjainak portréit láthatja a közönség.

Széchenyi István, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Deák Ferenc, Eötvös József, Arany János és az Akadémia további jelentős szereplőinek jól ismert arcképei

sorakoznak a falakon.

Jubileumi Tudományünnep 2025

Ugyancsak november 5-én kezdődik a Magyar Tudományos Akadémia hagyományos novemberi rendezvénysorozata, a Magyar Tudomány Ünnepe idei, rendhagyó programja. A Jubileumi Tudományünnep 2025 mottója: „200 év a tudás és a társadalom szolgálatában”.

A nagyközönséget idén is várják az előző években nagy érdeklődéssel övezett esti Tudományünnep+ előadás-sorozattal, amely öt estén át kínál ismeretterjesztő programokat. Szó lesz a 200 éve született

Jókai Mór és a tudomány kapcsolatáról, a Nándorfehérvár-mítosz történeti hátteréről, valamint a szuperbaktériumok és az antibiotikumok küzdelméről is.

A társadalomtudományi előadások azt vizsgálják, hogyan változik a társadalom, amikor fiatalok tömegei indulnak külföldre, és milyen volt a szerelem a Covid idején. Az előadásokat minden alkalommal kötetlen beszélgetés követi, amelybe a helyszíni közönség is bekapcsolódhat.

Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az MTA200 programsorozat keretében tartandó tematikus napon az MTA tudományos osztályai bemutatják történetük legjelentősebb tudományos eredményeit, és megismerhetjük az Akadémiát leghosszabban elnöklő Berzeviczy Albert életét és munkásságát.

A Nők a tudományban hagyományosan a tudományünnep kiemelt programja. Idén azt járja körül, milyen szerepet játszottak a nők a különböző tudományterületeken egykor és ma, milyen esélyekkel indultak, illetve indulnak ma a tudományos pályán. A nap második felében a pszichológiai tudományok változásával foglalkozó konferencián többek közt arra is választ kapunk, hogyan okoz a stressz depressziót, mit jelent a társas kíváncsiság, vagy miként alakul a nyelv tipikus és atipikus fejlődési utak mentén.

Hagyományos rendezvénynek számít a Fiatal Kutatók Akadémiája egész napos konferenciája is. Ezúttal Multidiszciplináris kutatások, avagy hogyan találnak egymásra kutatási területek címmel várják az FKA tagjait és minden érdeklődőt az MTA székházába.

Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A novemberi ünnepségek szervesen illeszkednek abba a 2025 májusától 2026 decemberéig tartó másfél éves bicentenáriumi eseménysorozatba, amelynek keretében az MTA a teljes magyar kutatói közösséggel együtt emlékezik alapításának 200. évfordulójára.

Tudomány Debrecentől Veszprémig

Megmutatni a tudomány változatosságát, visszatekinteni 200 év meghatározó személyeire és pillanataira, valamint ízelítőt adni a legizgalmasabb és legértékesebb új tudományos eredményekből – ez a célja a Magyar Tudományos Akadémia 11 tudományos osztálya, valamint a hazai és határon túli tudományos és kulturális szervezetek által rendezett eseménysorozatnak, amely egy-egy hónapon keresztül egy régió vagy szervezet tudományos tevékenységét, illetve az adott tudományos osztályhoz tartozó tudományterületeket helyezi a fókuszba.

Novemberben a Magyar Tudományos Akadémia területi bizottságai adnak képet tevékenységükről.

A debreceni, miskolci, szegedi, pécsi és veszprémi testületek konferenciákkal, kerekasztal-beszélgetésekkel, könyvbemutatókkal várják egész novemberben az MTA székházába látogatókat.

Az ünnepi rendezvényekről az mta.hu-n és az mta200.hu-n a későbbiekben részletesen beszámolunk.