Pataki Ferenc 1945 után a népi kollégiumok mozgalmának volt részese, egyik vezetője, akinek ez a közéleti tapasztalata a maga demokratikus és antidemokratikus élményeivel, vezetési sikereivel és mély konfliktusaival pedagógiai, pszichológiai és szociológiai életművéhez egyaránt inspirációt adott. 1956 után a pedagógiának lett kísérletező vezéralakja, aki a közösségi nevelés gondolatkörét új megvilágításba helyezte, és egy Európa-szerte érdeklődést kiváltó Makarenko monográfiával gyarapította a hazai és nemzetközi szakirodalmat. A ’60-as évek derekán úttörő szerepre vállalkozott a pszichológia ez idáig elhanyagolt, sőt elzárt társadalomtudományi területén, és lett a szociálpszichológia mértékadó képviselője mind az Akadémia pszichológiai kutatóintézetében, mind pedig az ELTE szociológiai szakterületén. Az emberi kapcsolatokról, a társadalmat felépítő csoportokról végzett elméletileg igényes tényfeltáró kutatómunkát, fejtett ki közérdeklődést kiváltó publikációs tevékenységet.

Pataki Ferenc, 1928-2015

Két olyan témában születtek a legjelentősebb munkái, amelyek a fordulatos 20. század jobb megértéséhez szükségesek. Így átgondolta és rendszerezte a tömegek romboló és megújító szerepét e század folyamán a politikai mozgalmak, a tömegkommunikáció és a tömegdemokrácia időszakában. Másik jelentős témája a szociálpszichológia nemzetközi élvonalát foglalkoztató szociális identitás kérdése: mivel és mennyiben azonosul az egyén a társadalomban, mi fűzi össze a társadalom tagjait és teremt köztük szellemi kapcsolatot. A rendszerváltást követő időszakban Pataki Ferenc elmélyülten foglalkozott a nemzeti összetartozás érzésével és tudatával, a nemzeti identitás 21. században is eleven hatóerejével is és azzal az érzékeny viszonnyal, ami a nemzeti gondolat és a demokrácia eszméje között formálódott. Közfigyelmet váltottak ki az utóbbi években - súlyos betegsége idején - írott társadalom-és politikakritikai munkái, az igazságra törő, szókimondó esszékötetei.

Az emlékülésen Csepeli György, Erős Ferenc, Hunyady György, Huszár Tibor, Pléh Csaba és Váriné Szilágyi Ibolya a gazdag szellemi életmű bemutatásán és elemzésén túl a tudományos vezető, az akadémiai osztályelnök és alelnök, a szuggesztív erejű tanár alakját is felidézik. A társadalmi, pszichológiai és pedagógiai problémák iránt érdeklődő közönség - így az Eötvös Loránd Tudományegyetem több kara, az MTA Természettudományi Kutatóközpontja és Társadalomtudományi Kutatóközpontja munkatársai - előtt egy új „Pataki díj” terve is bejelentésre kerül.