Alföldy Géza 1935-ben született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta, ahol 1958-ban diplomázott történelem-régészet szakon. A doktori fokozat megszerzése után egyetemi pályáját Hahn István tanársegédjeként az ELTE BTK Ókortörténeti Tanszékén kezdte meg. 1965-ben a Német Szövetségi Köztársaságba emigrált, ahol előbb a bonni Rheinisches Landesmuseumban (1965-1968), majd pedig a bonni és a bochumi egyetem docenseként tanított. 1976-ban kapta meg professzori kinevezését a Heidelbergi Egyetemre, ahol több évtizeden át az Ókortörténeti és Epigraphiai Intézetének igazgatója volt. Egyetemi tanári munkássága során régészek, ókortörténészek és epigraphusok több generációját tanította és is indította el tudományos pályáján nemcsak a Heidelbergi Egyetemen, hanem szerteágazó nemzetközi kapcsolatrendszerének köszönhetően szerte a világban.

A rendszerváltást követően a magyarországi régészeti, ókortörténeti és epigraphiai képzésben is aktív szerepet vállalt. 1991-től vendégprofesszorként rendszeresen tartott nagy népszerűségnek örvendő előadásokat és vezetett emlékezetes szemináriumokat elsősorban egykori alma materében, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, az Ókori Régészeti Tanszék vendégeként. Alföldy Géza professzor kutatásterülete a római történelem, a római császárkor, a római társadalomtörténet és a latin epigrahia volt. Pályája során Alföldy Géza mintegy 30 könyvet, és több mint 500 tanulmányt írt. Römische Sozialgeschichte című könyvét (1984; 2011) a világ számos nyelvére fordították le. Római társadalomtörténet címen magyar fordításban is megjelent, és beépült a magyar régészeti és ókortörténeti egyetemi oktatásba. Alföldy Géza a német újraegyesítéstől kezdve 2005-ig vezette a német tudomány legrégebbi, 1853 óta folyamatosan működő, Theodor Mommsen által életre hívott monumentális vállalkozását, a Római Birodalom teljes területéről ismert mintegy 400.000 latin nyelvű felirat szövegének a Corpus Inscriptionum Latinarum köteteiben történő kiadását a Berlin-Brandenburgi Akadémián.

Alföldy Géza számos tudományos és szakmai elismerésben részesült. Neves európai és magyarországi egyetemek választották díszdoktorukká: így lett többek között a Barcelonai, a Lyoni, a Bolognai, Tarragonai, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Debreceni és Pécsi Egyetem valamint a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem tiszteletbeli doktora és professzora. 1978-tól rendes tagja volt a Heidelbergi Tudományos Akadémiának, 1997-től pedig külső tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Számos állami kitüntetést tudhatott magáénak, így a katalán Szent György Érdemrendet, a Német Szövetségi Érdemkeresztet, 1956 emlékének ápolásáért pedig a Nagy Imre Emlékérmet. 1986-ban a legmagasabb német tudományos elismerésben, a Leibnitz-díjban részesült.

Alföldy Géza professzor 2011. november 6-án, az athéni Akropoliszon bekövetkezett halálának 15. évforduló alkalmából szervezett, 2026. november 11. (szerda), 14:00 – 18:00 óra között az ELTE BTK Régészettudományi Intézete Könyvtárának központi olvasótermében (Múzeum krt. 4/B épület, Alagsor) megrendezésre kerülő konferencián egykori magyarországi tanítványi, barátai tisztelegnek előadásukkal a világhírű magyar tudós az emlékének és tudományos örökségének.

Az emlékkonferencia programja itt érhető el.