Ki profitál a digitális átalakulásból? – a Világgazdasági Tudományos Tanács tizenegyedik ülése videón
Miért nem jár a digitális átalakulás olyan mértékű pozitív hatásokkal a függő kapitalizmusmodellbe tartozó, közép-európai országokban, mint a fejlett gazdaságokban? Egyebek mellett erre a kérdésre kereste választ a Világgazdasági Tudományos Tanács legutóbbi ülésén Szalavetz Andrea, a KRTK Világgazdasági Intézet tudományos tanácsadója.
Előadásában elsősorban magyarországi adatokra, korábbi interjúk és kérdőíves felmérések eredményeire támaszkodva azokat a mechanizmusokat és hiányosságokat elemezte, amelyek megnehezítik, hogy a digitális átalakulás pozitív gazdasági hatásai kellő mértékben érvényre jussanak, illetve amelyek akadályozzák, hogy a helyi szereplők kihasználják a digitalizációból fakadó lehetőségeket.
Megállapításai
1. A digitális átalakulás magyarországi főszereplői, a globális cégek helyi leányvállalatai e technológiáknak köszönhetően még a korábbiaknál is költséghatékonyabban és pontosabban végzik azokat a – hagyományos képességeket igénylő – feladatokat, amelyek egységnyi hozzáadott értéke az értékláncon belül relatíve kisebb.
2. E szereplők digitalizációja a helyi gazdaságok hagyományos – költségeken és termelékenységen alapuló – versenyelőnyét erősíti. A digitális átalakulással ugyanakkor ezek a versenyelőnyök még a korábbiaknál is könnyebben támadhatók: a költségalapú verseny még inkább háttérbe szorul az innovatív megoldásokon és üzleti modelleken alapuló versenyhez képest.
3. Ráadásul a függő kapitalizmusmodell gazdaságainak e főszereplői önállóan nem képesek profitálni a digitális átalakulásból: teljesítményük javulása a fogadó országok felzárkózását hosszabb távon is elősegítő, önálló tőkefelhalmozást nem teszi lehetővé. Ezzel szemben a digitális átalakulás nyújtotta lehetőségeket önállóan kihasználni képes, gyorsan növekvő és nemzetköziesedő helyi technológiai vállalkozások köre alig fejlődött ki. Ennél is nagyobb gond, hogy a helyi technológiai vállalkozások egy részénél az elsőrangú technológiai képességek gyenge dinamikus képességekkel párosulnak, így a gyors növekedés és nemzetköziesedés útjában álló akadályokat kevesen képesek leküzdeni.
Az előadásban két olyan pontra mutatott rá, ahol a hazai gazdaságpolitika sürgős módosításra szorul.
1. A gazdaságfejlesztési stratégia fókuszáljon elsődlegesen a digitális szolgáltatások szektorára.
Közgazdasági alaptétel, hogy a gazdasági fejlődés, felzárkózás strukturális átalakulással jár együtt. A digitális átalakulás következtében a feldolgozóipari termelésre szakosodott, függő piacgazdasági modellbe tartozó országokban is szükségszerűen csökkenni fog a feldolgozóipar GDP-hozzájárulása. Kétféle, egymást kiegészítő stratégiával lehet hatékonyan elérni, hogy ez a csökkenés ne leépüléssel, hanem modernizációval, a helyi hozzáadott érték növekedésével járjon. Az első a feldolgozóipar digitális érettségének növelése ipari digitalizációs projektek támogatásával. Ez erősíti a feldolgozóipari cégek versenyképességét, elősegítheti versenyben maradásukat és a termelésük hozzáadott értékének növelését – egyúttal támogatja a vállalati (B2B) digitális megoldásaikkal a belföldi piacot megcélzó digitális vállalkozásokat. A második a digitális szolgáltatásorientált fejlődés elősegítése, a digitális vállalkozások növekedésének, nemzetköziesedésének és az ehhez szükséges komplementer erőforrások felhalmozásának a korábbiaknál erőteljesebb támogatása.
2. Mind az oktatáson, mind a vállalkozásösztönzésen belül nagyobb hangsúlyt kell adni a dinamikus képességek fejlesztésének, támogatásának.
A hazai műszaki felsőoktatás képes kiváló technológiai képességekkel rendelkező, innovatív fiatalokat kibocsátani. Vállalkozói ismeretek és menedzsmentképességek híján azonban az ötleteik, kezdeményezéseik nagy részéből nem lesz életképes, sikeres üzlet. Ami az ösztönzési rendszert illeti,
a technológiai cégek számára rendelkezésre álló támogatások döntő része ma még mindig a fejlesztési folyamatokat támogatja, nem pedig a piacra jutást,
a növekedést és a nemzetköziesedést. Ezeken az arányokon változtatni kell.
A tanácskozás az alábbi videóra kattintva nézhető meg:
A VTT első ülésén Szanyi Miklós, az MTA KRTK Világgazdasági Intézet igazgatója tanulmányát vitatták meg a résztvevők. Az elemzés a műszaki fejlődés és a hosszú távú gazdasági ciklusok közötti összefüggéseket mutatta be.
A VTT második tanácskozásán Kína növekedési kilátásaival foglalkoztak
a szakértők.
A harmadik ülésen az orosz gazdaság teljesítményéről és helyzetéről tartott előadást Deák András, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.
A negyedik ülésen a Brexit várható hatásait elemezte Darvas Zsolt,
a brüsszeli Bruegel Intézet munkatársa.
A VTT ötödik tanácskozásán Kiss Judit, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadója beszélt az átalakuló világkereskedelemről.
A hatodik ülés témája ismét a Brexit volt. A résztvevők kerekasztal- tanácskozáson vitatták meg a tervezett brit kilépés várható következményeit.
Milyen gazdasági tényezők segítették Donald Trump elnökké választását? Erre a kérdésre kereste a választ a VTT hetedik ülésén tartott előadásában John Komlos gazdaságtörténész, a Chicagói Egyetem professzora.
A Világgazdasági Tudományos Tanács nyolcadik ülésén a török gazdaság helyzete volt a téma. Szigetvári Tamás, a KRTK Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa arról beszélt, milyen politikai és gazdasági dilemmákkal kell szembenéznie Törökországnak, és mi áll a jelenlegi török társadalmi és gazdasági folyamatok hátterében.
A VTT kilencedik tanácskozásán Sass Magdolna, a közgazdaság-tudomány kandidátusa, a KRTK Közgazdaságtudományi Intézet tudományos főmunkatársa arról beszélt, hogy milyen alternatív növekedési utakat keresnek a visegrádi országokban.
A tizedik tanácskozáson arról volt szó, hogy milyen gazdasági modell jellemzi Brazíliát. Az előadó Ricz Judit, a KRTK Világgazdasági Intézet tudományos munkatársa volt.
