Esterházy Péter 2020-ban lenne 70 éves. ‘Fuharosok’ című, ma már kultikus regényének első, 1983-as verziója ihlette Vajda Gergelyt mono-koncert-operája megkomponálására. Ahogy Esterházy könyve Balassa Péter esztéta, irodalomtörténész meghatározásában “nagyregény strófikus zsugorításban”, úgy Vajda műve is egy romantikus opera kevesebb mint egy órába sűrített, mezzoszoprán hangra és kamaraegyüttesre komponált XI. századi verziója. Zsófika, a gyereklány egy személyben hőse és mesélője a történetnek, amely Vajda értelmezésében egy trauma újraélése, újrajátszása, talán gyerekrajzok, bábok, játékbabák, talán kosztümök segítségével. Zsófi játssza az összes szerepet, “Édesanyánkat, nővéreimet, Bolondkát”, másnéven “a Lovagot” és persze a “fuharosokat” is. A megesett erőszak feldolgozása nem lehetséges másképp, csak a teljes történet minden részletének felidézésével. “Művem úgy opera, ahogy az Esterházyé regény.” — mondja Vajda, aki partitúrája elején, a könyv befejező gesztusa előtt tisztelegve a következőt írja: “Az operában szó szerinti vagy torzított formában Joseph Haydn-, Kurtág György-, Ligeti György-, Charlie Parker-, Arnold Schönberg-, Richard Wagner-idézetek vannak.”

A hangverseny első fele időutazás a ‘Fuharosok’ keletkezésének idejébe, a 80-as évek elejére, Vidovszky László ‘Romantikus olvasmány No.1’ (1983) és Tihanyi László ‘A szelek csendje’ (1984) című kompozícióinak segítségével. Utóbbi mű, a szerző ‘Opus 1’-e, 2017-ben hangzott el az UMZE előadásában a Tihanyi 60. születésnapja tiszteletére rendezett koncerten. Vidovszky László műve pedig a komponista szavaival "nem valamiféle romantikus magatartás felidézése, hanem a harmonikus és lineáris gondolkodás olyasfajta egyensúlyának megteremtése, amely épp ebben a stílusban teljesedett ki”, és mint ilyen az Esterházy féle “nagyregény strófikus zsugorításban” zenei megfelelőjeként is értelmezhető.