A Svéd Királyi Tudományos Akadémia csütörtökön a Man Booker-díjas és Kossuth-díjas magyar írónak, Krasznahorkai Lászlónak ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat. Krasznahorkai Lászlót és Nádas Pétert hosszú évek óta emlegették Nobel-esélyesként. Krasznahorkai László a második magyar író, aki megkapta a legrangosabb irodalmi elismerést, Kertész Imrét 23 évvel ezelőtt, 2002-ben díjazták.

A 71 éves alkotó első írása 1977-ben jelent meg a budapesti Mozgó Világ című folyóiratban, műveiből, többek között a Sátántangó című alkotásból a Kossuth-díjas filmrendező, Tarr Béla készített filmeket. A gyulai születésű író 2004 óta a Digitális Irodalmi Akadémia, 2009 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

Svéd Akadémia indoklása szerint Krasznahorkai

az apokaliptikus terror közepette a művészet erejét megerősítő, lenyűgöző és látnoki műveiért

veheti át az elismerést, aki a Nobel-díj oldalán lévő rövid életrajz szerint

a közép-európai hagyomány nagyszerű epikus írója, ami Kafkától Thomas Bernhardig nyúlik vissza, és amit az abszurdizmus és a groteszk túlzás jellemez. De ennél több is rejlik benne: műveiben keleti hatások is feltűnnek, amelyek elmélkedőbb, finomabb hangvételűek.

Fotó: Valuska Gábor

Közölték azt is, hogy a bejelentés előtt Frankfurtban érték el az írót telefonon, így ő már tudta a hírt.

Az irodalmi Nobel-díjat Alfred Nobel végrendelete értelmében évről évre annak a bármely országból származó szerzőnek ítéli oda a Svéd Akadémia, „aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá”.

2 évvel ezelőtti interjú Krasznahorkai Lászlóval:

Egy korai beszélgetés 1992-ből Gyulán: