Nádasdy Ádám (1947–2026) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Nádasdy Ádám 1947. február 15-én született Budapesten. 1970-ben szerzett diplomát angol–olasz szakon az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1972-től az Angol Nyelvészeti Tanszéken tanított, 1997-től tanszékvezető, 2006-ban habilitált, 2012-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 2017-től pedig professor emeritus lett.
Nyelvészként, költőként, műfordítóként és esszéistaként egyaránt meghatározó alakja volt a magyar kulturális életnek.

Fő kutatási területe az angol nyelvészet volt, különösen a hangtan, de foglalkozott nyelvtörténettel, germanisztikával és magyar hangtannal is. A nyelvről való gondolkodása sokak számára felszabadító volt, mert nem előíróan, hanem értelmezően beszélt a magyar nyelvről. Nem a nyelvi hibák üldözése érdekelte elsősorban, hanem az, hogyan működik a nyelv, mit fejez ki, és hogyan változik.

Mindig is fontosnak tartotta a tudományos ismeretterjesztést, a nyelvészet iránti érdeklődés felkeltését. Rendszeresen tartott alkalmazott nyelvészeti előadásokat nyelvoktatói konferenciákon, valamint közölt ilyen témájú újságcikkeket. 1992–95-ig a Bartók Rádióban tartott ismeretterjesztő sorozatot Nyelv-ész-érvek címmel. Ebben a szerepben a szélesebb olvasóközönséghez is közel vitte a nyelvészetet, köszönhetően annak, hogy a tudományos ismereteket közérthetően és élvezetes módon tudta átadni.

Nevéhez fűződik több Shakespeare-dráma, valamint Dante Isteni színjátékának új fordítása. Ez utóbbiról a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjaként tartott székfoglalóján 2008. november 24-én így beszélt: „Igyekeztem, amennyire lehet, szöveghű (vagy legalábbis gondolathű) lenni, mert Dante gondolkodását – és az egész középkori világképet, melynek enciklopédiája ez a mű – izgalmasnak és fontosnak tartom. Fő célom ezt közvetíteni, megismertetni az olvasóval a középkor tudásanyagát, műveltségét, hiedelmeit, vallási nézeteit.”