79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám.

„A család kérésére szomorúan tudatom, hogy Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, a Magvető Kiadó szerzője 2026. március 29-én, 79 éves korában elhunyt. Gyászolják: férje Dr. Patczai Márk, lányai Nóra és Vilma,unokái Ábel, Olga, Noémi, Ágnes, Konrád és Matild valamint kollégái, tanítványai, tisztelői” – tette közzé Facebookon a hírt Török András művelődéstörténész.

Fotó: Fazekas István

Nádasdy Ádám nyelvészként, költőként, műfordítóként és esszéistaként volt meghatározó alakja a magyar kulturális életnek. Az ELTE professor emeritusa volt, és különösen ismertté vált Shakespeare-drámák, valamint Dante Isteni színjátékának fordítójaként, emellett sokak számára a közérthető, szellemes nyelvi ismeretterjesztés hangjaként is fontos volt.

Nádasdy Ádám 1947. február 15-én született Budapesten. Pályája szorosan összefonódott az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel.
1970-ben szerzett angol–olasz diplomát az ELTE-n, 1972-től az Angol Nyelvészeti Tanszéken tanított, 1997-től tanszékvezető, 2006-ban habilitált, 2012-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 2017-től pedig professor emeritus lett.

Tudósként fő területe az angol nyelvészet volt, különösen a hangtan, de foglalkozott nyelvtörténettel, germanisztikával és magyar hangtannal is.
Abban is kivételes volt, hogy a tudományos tudását közérthetően tudta átadni, így a nyelvészeti ismeretterjesztésben is széles körben ismertté vált.

Költőként nem nagy mennyiségű, hanem nagyon tudatosan épített életművet hagyott maga után. Első kötete, a Komolyabb versek 1984-ben jelent meg, ezt követte többek között A bőr és a napszakok, az Elkezd a dolgok végére járni, A rend, amit csinálok, a Soványnak kéne lenni, az Az az íz, a Verejték van a szobrokon, a Nyírj a hajamba, a Jól láthatóan lógok itt és a 2024-es Billeg a csónak.

Lírájának ereje abban állt, hogy egyszerre tudott személyes, ironikus, pontos és mély lenni. Verseiben gyakran jelent meg az öregedés, a test, a szerelem, a hétköznapi tapasztalat és az önirónia. A 2020-as Aegon Irodalmi Díjat a Jól láthatóan lógok itt című kötetéért kapta meg.

Próza- és esszéíróként is jelentős műveket adott ki. Fontos kötetei közé tartozik A vastagbőrű mimóza, A szakállas Neptun, Hordtam az irhámat, a Dante. Irodalmi zseblexikon és a Londoni levelek.

Műfordítóként a magyar irodalmi nyelv egyik nagy megújítója volt.
Shakespeare-fordításai különösen nagy hatásúak: a Magvetőnél megjelent kötetei és kiadásai között ott van például a Hamlet, a Szentivánéji álom, a Lear király, a Rómeó és Júlia és A vihar is. Ezek a fordítások részben színházi felkérésre készültek, és kifejezetten arra törekedtek, hogy a mai magyar fül számára élőn, mondhatóan szólaljanak meg.

A másik nagy fordítói teljesítménye Dante Isteni színjátékának új fordítása volt, amelyért 2017-ben Artisjus Irodalmi Nagydíjat kapott. Később a fordítói gondolkodását külön kötetben is összefoglalta A csökkenő költőiség cím alatt.

Nyelvről való gondolkodása azért volt sokak számára felszabadító, mert nem előíróan, hanem értelmezően beszélt a magyar nyelvről. Nem a nyelvi hibák üldözése érdekelte elsősorban, hanem az, hogyan működik a nyelv, mit fejez ki, és hogyan változik. Ebben a szerepben a szélesebb olvasóközönséghez is közel vitte a nyelvészetet.

Életművének külön értéke, hogy a tudományos pontosságot, a műfordítói invenciót és a személyes hangú irodalmat nem külön világoknak tekintette.
Ugyanaz a világos gondolkodás, nyelvi érzékenység és derű sugárzik a verseiből, esszéiből, előadásaiból és fordításaiból is. Ezért Nádasdy Ádám nemcsak fontos szerző volt, hanem ritka kulturális közvetítő is: olyan alkotó, aki egyszerre formálta a magyar irodalmat, a fordításkultúrát és a nyelvről való közgondolkodást.

Ezen a linken verseit mondja Nádasdy Ádám

− Hartyándi Jenő és Villányi László filmje.