Autodidakta művész volt. 1957-től 1965-ig műszaki ismereteket tanított ipari tanulóknak. Az ötvenes évek közepén kezdett festeni. 1960 és 1970 között a Dési Huber Képzőművészeti Kör növendéke, mestere Laborcz Ferenc. 1965-től 1967-ig díszítőelemek tervezésével foglalkozott, és a József Attila Művelődési Központban volt dekorációs. 1967–89-ben a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat belső tervezője. 1975–76-ban a kaposvári Csiky Gergely Színház szcenikusa. 1964 óta több mint 500 hazai és külföldi kiállításon vett részt. Első mobilját, a Köröket 1967-ben készítette. Acélgolyókkal működő acél sínrendszereket variáló művei, pleximobiljai megannyi ironikus, szellemes fricska a hatalom ostobaságai ellen. Kezdeti korszakának egyik főműve a Fügemagozó (1970). A play art mestere, az örök homo ludens, a hetvenes években „gegek” sorozatát konstruálta meg (pénzbedobásra elhallgató zenegépet, a Wurslitzert, pénz helyett harsány kacajjal fizető páncélszekrényt, az Acélmosolyt, az óramutató járásával ellenkező irányban forgó mutatókkal felszerelt órát: A központi irányítás). 1984-ben DAAD ösztöndíjat kapott Nyugat-Berlinbe, de csak 1987–88-ban vehette igénybe. Mobiljai, kinetikus szobrai ma ott vannak számos jelentős hazai és külföldi közgyűjteményben. Köztéren állnak művei Budapesten, Dunaszerdahelyen/Dunajska Streda, SK, Székesfehérváron, Szöulban. Az egyik legjelentősebb kortárs művészünk. Kispest díszpolgára 2001-től. Tagja (tiszteleti) a Kanadai Szobrász Szövetségnek, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Kispesti Helikon Egyesületnek (tiszteletbeli elnök), a Magyar Szobrásztársaságnak, a Szinyei Merse Társaságnak, a Nemzetközi Kepes Társaságnak (elnökségi tag), 2002-ben a Magyar Iparművészeti Egyetem habilitációs bizottságának, a Laborcz Ferenc Művészeti Alapítvány kuratóriumának, 2008–2009-ben a Kossuth-díj bizottságnak. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.