A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Zenei Alkotóművészeti Tagozatának állásfoglalása a magyar művészi zene megújításáról

Mi, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Zenei Alkotóművészeti Tagozatának tagjai, úgy gondoljuk, hogy történelmi lehetőség nyílt a magyar zenei élet újragondolására, hazai és nemzetközi újrapozícionálására, valamint a régóta sürgető szerkezeti és személyi változtatások meglépésére.

Ezért ezúton osztjuk meg gondolatainkat és javaslatainkat, egyúttal felajánlva partnerségünket a frissen felálló kulturális kormányzat számára. Kompetenciánk a művészi zene területére terjed ki, ezért felvetéseink kizárólag erre a területre vonatkoznak.

Meggyőződésünk, hogy a kortárs magyar zene 20. századi, nemzetközileg is kiemelkedő időszaka – amelynek során olyan alkotók váltak világszerte ismertté és meghatározóvá, mint Bartók Béla, Kodály Zoltán, Ligeti György, Kurtág György vagy Eötvös Péter – olyan kulturális alapot teremtett, amely indokolttá teszi, hogy a magyar művészi zenét Magyarország egyik legfontosabb kulturális „exportcikkeként”, stratégiai jelentőségű területeként kezeljük.

A magyar művészi zene nem csupán kulturális örökségünk része, hanem nemzetközi presztízsünk egyik legerősebb hordozója is. Éppen ezért olyan támogatási és intézményi környezetre van szükség, amely képes biztosítani megújulását, nemzetközi jelenlétét és társadalmi beágyazottságát.

Javaslataink

1. A szervezeti struktúra újragondolása
A magyar zenei élet jelenlegi intézményrendszere jelentős részben még mindig a szocializmus időszakából örökölt struktúrákra épül, amelyek már nem felelnek meg egy korszerű európai zenei élet követelményeinek. Az elmúlt évtizedekben létrejött új szervezetek pedig sok esetben alulfinanszírozottak vagy működésképtelenek. Szükséges a teljes szervezeti struktúra újragondolása.

2. A művészi zene fogalmának korszerű értelmezése
A magyar zenei életben továbbra is alapvetően 19. századi szemlélet uralkodik: az operajátszás, a szimfonikus és kórusélet, valamint a szólista produkciók élveznek elsődleges figyelmet, miközben számos kortárs műfaj és alkotói forma a perifériára szorul. A nemzetközi zenei életben lezajlott szemléleti változásokat idehaza is fel kell ismerni, értékelni és támogatni.

3. A finanszírozási rendszer reformja
A támogatási rendszer átfogó újragondolásra szorul. Elsődleges feladat a világos kultúrpolitikai prioritások kijelölése. A támogatásoknak konkrét kulturális célokhoz kell kapcsolódniuk, európai minták – különösen a francia és német modellek – figyelembevételével. Fontosnak tartjuk a magyar zene és azon belül a kortárs magyar zene arányának meghatározását a támogatott intézmények repertoárjában. A kiemelt állami támogatásban részesülő együttesek és intézmények számára rendszeres új magyar művek megrendelését, bemutatását és műsoron tartását szükséges előírni.

4. A társadalmi szerepvállalás erősítése
A támogatásokhoz konkrét társadalmi és kultúrpolitikai feladatoknak kell kapcsolódniuk. A művészi zenének el kell jutnia a hátrányos helyzetű térségekbe, kistelepülésekre, idősotthonokba, kórházakba és büntetés-végrehajtási intézményekbe is.

5. Kiszámítható projektfinanszírozás és átlátható kurátori rendszer
Amennyiben a jelenlegi támogatási rendszer fennmarad, vagy új projektalapú intézmény jön létre, elengedhetetlen a többéves projektek támogatásának lehetővé tétele. Nemzetközi jelenlét és hosszú távú tervezés enélkül elképzelhetetlen. A kurátori rendszerben a kurátorok kiválasztásánál alapvető követelmény, hogy ne történhessen összeférhetetlenség, ugyanakkor biztosítani kell, hogy a magyar zenei élet kiemelkedő alkotói és szakemberei időszakosan részt vehessenek a döntéshozatalban.

6. A nemzetközi zenei presztízs visszaépítése
Magyarországnak vissza kell szereznie azt a nemzetközi zenei tekintélyt, amely a 20. század első felében természetes volt. Ennek érdekében erősíteni kell a magyar zenei élet folyamatos és élő kapcsolatát Európa kulturális vérkeringésével. Ebben kiemelt szerepet játszhatnak a Liszt Intézet intézményei, amelyek tudatosabb és célzottabb kulturális stratégiával jelentős szerepet vállalhatnak a magyar zene nemzetközi jelenlétének erősítésében.

7. Európai minták tanulmányozása és adaptálása
Szükséges a jól működő európai modellek alapos tanulmányozása és azoknak az elemeknek az adaptálása, amelyek a magyar zenei élet számára is alkalmazhatók és előremutatók lehetnek.

8. A közönségnevelés és zeneoktatás megújítása
A közönségnevelés minden területe újragondolást igényel, amelynek első lépése az iskolai zeneoktatás reformja kell legyen. Kodály Zoltán öröksége ma is számos értékes elemet kínál, amelyeket meg kell őrizni. Ugyanakkor a jelenkor társadalmi és kulturális valóságára reflektáló új szemléletre, „új Kodályokra” van szükség, akik képesek a kodályi szellemiséget korszerű formában továbbgondolni.

9. Új fórumok és új szereplők bevonása
Új gondolatokhoz új emberekre is szükség van. Ezért szorgalmazzuk olyan szakmai fórumok létrehozását, ahol nem az elmúlt másfél évtized kulturális döntéshozói és meghatározó szereplői szólalhatnak meg, hanem azok a kompetens alkotók és szakemberek, akik eddig háttérbe szorultak, ugyanakkor érdemi módon hozzájárulhatnak a magyar művészi zene megújításához.

Budapest, 2026. május 11.

Tihanyi László - elnök

Csalog Gábor

Csapó Gyula

Dargay Marcell

Dinyés Dániel

Dukay Barnabás

Horváth Balázs

Kondor Ádám

Kurtág György

Lukács Miklós

Sáry László

Serei Zsolt

Szigetvári Andrea

Vajda Gergely