A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia történetét Ferch Magda foglalta össze, a tanulmány ide kattintva olvasható.

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát Kosáry Domokos javaslatára, hosszas és gyakran viszontagságos előkészítő munka után a Magyar Tudományos Akadémia hozta létre 1992-ben. Így kívánta rehabilitálni azokat a művészeket, akiket 1949-ben kizártak az MTA tagjai közül. De a jóvátételen túl, bármennyire nemes és méltányos gondolat, volt az alapításnak egy mélyebb oka is. Kosáry az MTA elnökeként helyre kívánta állítani az intézményes akadémiai kapcsolatot az alkotó emberi szellem két hatalmas területe, a művészet és a tudomány között.

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagjai 1992-ben Kosáry Domokossal és Ritoók Zsigmond professzorral, az MTA delegáltjával. Az első sorban ül Kovács Anikó ügyvezető titkár, Polgár Rózsa, Szabó Magda, Kosáry Domokos, Jókai Anna, Takáts Gyula, Lossonczy Tamás, Bartha László (mögöttük áll) Mándy Iván, Haiman György, Soproni József, Cseres Tibor, Fodor András, Jovánovics György, Juhász Ferenc, Görgey Gábor, Lakatos István, Lator László, Domokos Mátyás, Somlyó György, Lengyel Balázs, Szabó István, Hubay Miklós, Ritoók Zsigmond, Konrád György.

A Magyar Tudományos Akadémiának megalakulásától kezdve írók és más művészek is tagjai voltak, sőt, az első években az akadémiai eszmének ők voltak a legfőbb letéteményesei. Ha az évtizedek során, az Akadémia feladatainak változásával egyre kevesebben is, de Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Arany János nagy korszaka után olyan kiemelkedő alkotók képviselték a művészetet, mint Babits Mihály, Illyés Gyula, Bartók Béla, Kodály Zoltán. A Széchenyi Akadémia alapító tagjai: Nemes Nagy Ágnes, Mándy Iván, Szabó Magda, Vas István és mások nemcsak méltó folytatói, hanem természetes szellemi örökösei voltak a korábbi tagoknak. Úgy gondoljuk, az alapító tagok a szellemi folytonosságot képviselik.