1. Az Osztály értetlenül áll azon kapkodó igyekezet előtt, mellyel az Akadémia vezetése megszabadulni törekszik az Akadémia ingó és ingatlan vagyonának egy tekintélyes hányadától. Összehasonlíthatatlanul kisebb jelentőségű ügyek esetében jóval több idő jut az érett megfontolásokon alapuló álláspontok kialakítására és egyeztetésére. Az elhamarkodott, időkényszer nyomása alatt hozott döntés az Akadémia jövőjét alapjaiban és hosszú távon meghatározó ügyben csak rossz lehet.
2. Az Osztály nem látja biztosítottnak az Akadémia jogos érdekeinek érvényesülését egy olyan adásvételi szerződésben, melyben (a) nem teljesíthető az Akadémia Vagyongazdálkodási és vagyonhasznosítási szabályzatának azon rendelkezése, mely „az aktuális piaci környezet által meghatározott piaci árnál jelentősen nagyobb nyereség” elérését írja elő, (b) a vásárló szabja meg, hogy az eladó mikor és mi módon használhatja fel a vételárat, (c) az Akadémia ellentételezés nélkül engedi át ingó vagyonának számottevő részét a vásárlónak. Az Akadémia ingatlanvagyonának ez a rendkívül jelentős része nemcsak az elcsatolt kutatóhálózatnak ingyenes használatba átengedett ingatlanokat érinti, hanem olyan épületet is (Pl. Budapest I. Táncsics u. 7., Erdődy-palota) amelyek az Akadémia nagy és jelentős gyűjteményeinek ad helyet, amely gyűjtemények különféle adományokkal és hagyatékokkal folyamatosan gyarapodnak, amelyek gondozása és bemutatása az Akadémia fontos feladata. Ezzel kapcsolatban mély aggodalmunknak adunk hangot, amikor jelezzük, hogy az eladandó ingatlanokkal együtt átengedett, vagy az Akadémia tulajdonában maradó ingóságok (adattárak, tudományos gyűjtések és hagyatékok, muzeális értékű tárgyak stb.) köre nincs kellőképpen pontosan körülírva. Már csak e miatt sem szabad visszafordíthatatlan döntést hozni.
3. Az Osztály osztozik az Akadémia vezetésének az elcsatolt kutatóintézetek, és különösképpen a munkatársak további pályájának alakulása iránt érzett felelősségében. Mindazonáltal azt a jóhiszemű várakozását, mely szerint az eladni tervezett vagyonelemek kizárólag a tudományos kutatás céljait szolgálják majd, cáfolja a kutatóhálózat átalakításával kapcsolatos törvénytervezet – sarkalatosnak minősülő – azon rendelkezése, mely lehetővé teszi a kutatóhálózat irányítója számára, hogy a vagyonelemeket elidegenítse vagy rendeltetési céljuktól eltérően hasznosítsa.
4. Az Osztály helyesli az egykori akadémiai kutatóhálózat állami támogatásának tervezett jelentős növelését, s kiváltképpen egyetért a kutatóhálózatban foglalkoztatottak bérének nagyarányú és mielőbbi megemelésével, indokolatlannak látja azonban ezen, valóban támogatásra méltó céloknak, valamint az akadémiai vagyoneladás ügyének az összekapcsolását. Az eladandó ingatlanokat konzorciális formában is lehetett volna/lehetne használni, amivel az Akadémia is részesévé válna a kutatóhálózat működtetésének. Ellenkező esetben az Akadémia vesztesége visszafordíthatatlan és végzetes lenne, az Akadémia egyértelműen távolodna a kutatástól, miközben a HUN-REN láthatóan akadémiai pozíciókat nyer el. Az eladás, majd a befolyt vételár pár év alatt történő felélése (működési költségek, székház-felújítás, új pályázatok kiírása stb.) után az Akadémia – minden retorikája ellenére – a korábbi jelentőségét elvesztő tudóstársasággá redukálódna. Ráadásul ez az ingatlanátadás önmagában nem segítené a kutatóintézeti kollégák anyagi helyzetének és az intézetek versenyképességének megerősítését sem.
5. Az Osztály álláspontja szerint a kutatóhálózat radikális átalakításának terve annak hallgatólagos beismerése, hogy az a tudománypolitikai kísérlet, mely 2019-ben leválasztotta az Akadémiától annak kutatóhálózatát, kudarcba fulladt, a kutatóhálózat átalakítására vonatkozó jelenlegi törvényjavaslat pedig alkalmatlan annak a várakozásnak a megalapozására, hogy az újabb próbálkozás sikeres lesz. Ilyen körülmények között az akadémiai közösség számára előkészítetlennek tűnő ingatlaneladás az Akadémia számára hosszú távú, helyrehozhatatlan károkat okozna, ezért támogatását a közgyűlés számára sem javasoljuk, e kérdésre csak megfelelő, az akadémiai javakhoz hűen viszonyuló előkészítés és a jelenleginél alaposabb előkészítés és nagyobb konszenzus után lenne szabad visszatérni.

A Filozófiai és Történettudományok Osztálya a határozatot 2024. december 5-én megtartott ülésén szótöbbséggel hozta.