Hunyady György osztályelnök elmondta, hogy a tisztújítással kapcsolatban beérkezett heterogén véleményeket összegezték, és ezt az osztálytagok is megismerhették.

Az osztálytagok összesített, előzetesen beérkezett véleményei, az Akadémia helyzetével és vezetésével kapcsolatban ide kattintva olvashatók.

Elsődleges cél az volt, hogy az osztály adjon indítást, hogy mi is képviselendő a Jelölőbizottságban. A beérkezett vélemények alapján összességében elmondható, hogy az az osztályon megtapasztalt közérzet nyugtalan és várakozásokkal teli. Többekben van olyan benyomás, hogy az utóbbi években az intézmény túl bürokratikussá vált, miközben hatékonysága romlott. Fontos lenne a jövőre nézve, hogy az Akadémia adjon hangot a véleményének, nézőpontjai a közéletben is hangsúlyosan jelenjenek meg. Az akadémiai állásfoglalásokat közösen kellene kiérlelni, nyilvánossá kellene tenni, hogy az MTA tevékeny részese legyen a szellemi közéletnek. Az osztályelnök ezt kiegészítette azzal, hogy az Osztály az elmúlt években, ebben a vonatkozásban lehetőségeihez mérten igyekezett mindent megtenni. A bölcsészet- és társadalomtudományok szempontjából különösen lényeges a publikálás és finanszírozásának kérdésköre, amely nagy figyelmet kapott a véleményekben. A három-lábú (tagság – kutatóhálózat – köztestület) Akadémia vonatkozásában a köztestület szerepével, feladatával kapcsolatban merültek fel kételyek, holott ez elvben fontos az Akadémia társadalmi státusa szempontjából. Nem részletezve, az Akadémia és az egyetemi világ közötti kapcsolat, a testületi választások módja, a nők arányának problematikája is felvetődött. Többeket foglalkoztatja, hogy Magyar Tudományos Akadémia milyen helyet foglal el ma és milyet fog megtartani a tudományt képviselő intézmények között, felmerült, hogy nem indult-e el egyfajta sorvadás. Utalt az OTKA elvesztésére és az MTMT többes irányítására. Hunyady György úgy látja, hogy Pálinkás József elnöki ciklusa alatt a szervezet erőteljesen centralizált lett, és ez áthagyományozódott az utódjára, aki feltehetően nem igényli és nem is tudja betölteni ugyanazt a minden döntésre kiterjedő hatáskört. Most ez a központosított szervezet nem kellően hatékony, nyilván ezért került sor többszörös átalakításra és a hivatali vezetők váltására. A többeket foglalkoztató kérdés az, hogy a választott vezetők munkamegosztásán kellene-e változtatni, vagy a személyi összetételen, annak érdekében, hogy az Akadémia hatékony legyen és belső biztonságot élvezzen. Továbbá a testületeknek nagyobb autonómiával és felelősséggel kellene rendelkeznie, többek kimondott véleménye szerint a tudományos teljesítmények országos értékelésével kapcsolatos eljárásrend nem helyes: azt lényegében a Kutatóintézeti Főosztály készít el és a tudományos testületek ezt csak követik és szinte lehetetlen határidőn belül kommentálják.
Nyíri Kristóf akadémikus álláspontja szerint a Jelölőbizottság ne riadjon meg a többes jelöltállítástól. Felidézte, hogy a három évvel ezelőtti választás során igyekezett amellett érvelni, hogy az új elnök a társadalomtudósok körül kerüljön ki. Azonban az új vezető tisztségviselők megválasztásakor megnyugodott. Most három év távlatából úgy véli, hogy a választás előtt jól gondolkodott. Nem látja azt, hogy a bölcsész- és társadalomtudományok helyzete javult volna, ezzel kapcsolatban példaként utalt a Lukács Archívum megszüntetésére. Az a benyomása, hogy Lovász elnök úr a szakterületet és a szakterület szempontjából hangsúlyos könyvek, könyvtárak szerepét értetlenséggel szemléli. Ezért is azt javasolta, hogy a Jelölőbizottságban a többes jelölést képviseljék és keressenek több potenciális jelöltet. Az osztályelnök Nyíri akadémikus hozzászólása alapján két fontos elemre hívta fel a figyelmet: egyrészt hangsúlyosabban jelenjen meg a bölcsész- és társadalomtudományok képviselete, másrészt több jelölt állítására kerüljön sor. Hunyady György e gondolatmenetet folytatva, emlékeztetett arra, hogy Lovász elnök úr a ciklusa elején ígéretet tett arra, hogy a testületek szerepét erősíteni fogja, valamint hogy a bölcsész- és társadalomtudományok nagyobb figyelemben és támogatásban részesülnek. Véleménye szerint ez a hazai viszonyokon túlnyúló probléma, általában is gyengül a bölcsész- és társadalomtudományok pozíciója, és ezt tudatosan lehet és kell ellensúlyozni. A szakterületi aggodalmak azonban csak akkor oszlathatóak el, ha az Akadémia egésze szilárd helyzetben van és felelősen jár el a magyar tudományosság képviseletében.
Zsoldos Attila akadémikus a kutatóintézetekben dolgozó kutatók egyetemi oktatási lehetőségeinek csökkenésével kapcsolatban egy konkrét példára hivatkozott: míg az 1990-es évek elején majd mindegyik intézetben dolgozó középkorkutató oktatott rendszeresen, addig ez a lehetőség mostanra teljesen beszűkült, az egyetemek örülnek, ha saját oktatóikat képesek foglalkoztatni.
Pusztai Gabriella az 1950-60-as években, majd az 1970-80-as években született generáció tudományos pályaívét vázolva fel azt hangsúlyozta, hogy az Akadémiának kiemelt szerepe lenne a tudományos munkát folytató fiatal generáció motiválásában, perspektívájának biztosításában és pályázati támogatásában.
Hunyady György a pályázati rendszerrel összefüggésben elmondta, hogy az MTA Titkárságán folyó szervezeti átalakítások során létrejött egy Pályázati Főosztály, amely diszponál az MTA megmaradt összes pályázata fölött. Az OTKA története ébreszthet aggodalmakat a Pályázati Főosztály jövőjével kapcsolatban is. Egyben tájékoztatta az osztályülés résztvevőit, hogy folyik az MTA kutatóhálózat hosszabb távú értékelése, és a jövőben szeretné az Osztály elé hozni a szakterületi kutatóközpontok és -intézetek helyzetének megvitatását.
Marosi Ernő akadémikus az összegzett véleményeket tartalmazó dokumentum kapcsán arra kérdezett rá, hogy ezt az anyagot szándékoznak-e valahol publikálni, ezt a maga részéről fontosnak tartaná. Az osztályelnök Marosi akadémikus felvetésre azt javasolta, hogy tegyék azt mindenki számára hozzáférhetővé az Osztály honlapján. Bálint Csanád akadémikus hangsúlyozta, hogy a bölcsészet- és társadalomtudományok kérdése markánsan jelenjen meg a közzéteendő dokumentumban. Az osztályelnök zárásként rákérdezett, hogy az írásos anyagba foglaltakkal, illetve a szóbeli vitában elhangzottakkal kapcsolatban van-e bárkinek további észrevétele vagy ellenvetése. Ez nem lévén, a folytatás ígéretével lezárta a napirendi pont tárgyalását.