Kálmán J. Gábor 1929-ben született Budapesten. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát, majd a 1952-ben a KFKI-ban kezdett el dolgozni Simonyi Károly Atomfizikai Osztályán. Az 1956-os forradalom után elhagyta Magyarországot, a doktori fokozatot a Technion-ban (Israel Institute of Technology) szerezte meg, Nathan Rosen vezetése mellett. Később az Université de Paris (Orsay, France) professzora, ezután a Boston College Fizika Tanszékének munkatársa, majd professzora lett.

A részecskék közötti erős elektromos kölcsönhatással jellemezhető (“erősen csatolt”) plazmák kutatásának és az ezen rendszerekkel foglalkozó konferencia-sorozat (“Strongly Coupled Coulomb Systems”) egyik elindítója, a kutatási területnek a kezdetektől meghatározó személyisége. A területen kutatásait az erősen kölcsönható (klasszikus és kvantumos) sokrészecske-rendszerek válaszfüggvényeinek és kollektív gerjesztéseinek megismerése motiválta, a nem-perturbatív tartományban. Ken Goldennel együtt kifejlesztették a Kvázilokalizált Töltés Közelítés elméleti módszert (“Quasilocalized Charge Approximation, QLCA”), mely lehetőséget ad a sokrészecske-rendszerekben a kollektív módusok diszperziós relációinak meghatározására a rendszerek statikus jellemzőinek (párkorrelációs függvényének) ismeretében. Emellett úttörő munkát végzett a sokrészecske-rendszerek kvadratikus válaszfüggvényeinek kutatása, a nemlineáris fluktuáció-disszipáció elmélet, a plazmabeli szennyező ionok elektromos árnyékolásának mechanizmusa, az instabilitások fizikája, valamint a spektrumvonalak kiszélesedése területén.

Számos egyetemen és kutatóintézetben végzett kutatásokat és tartott előadásokat, mint meghívott vagy tiszteletbeli tag: Harvard University – Massachusetts (Honorary Associate), University of Oxford, Anglia (Senior Scholar); Observatoire de Meudon és Universite de Orleans, Franciaország (Professeur d’Echange); Soreq Research Institute, Izrael (Senior Researcher); University of California at San Diego (Scholar of the University). Egyetemi hallgatók több generációjának kiemelkedő tanára, több mint 30 PhD dolgozat témavezetője volt.

Szoros együttműködései voltak kutatócsoportokkal a Massachusett-i Geofizikai Laboratóriumban (USAF Geophysics Laboratories), a Kalifornia Egyetemen (University of California at San Diego) és az utóbbi 20 éven át az MTA Szilárdtestfizikai Kutatóintézetében (ma Wigner FK SZFI).
Tagja volt az USA Fizikai Társulatának (American Physical Society), a New York-i Tudományos Akadémiának (New York Academy of Sciences) és külső tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Utolsó napjaiig aktívan kutatott, 92 éves koráig publikált vezető folyóiratokban.

Emlékét megőrizzük, nyugodjon békében!

Donkó Zoltán, az MTA doktora