Gránásy László 1955. február 15-én született Budapesten. Alap- és középfokú tanulmányait is itt végezte. 1974-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikus szakán tanult és 1979-ben ugyanitt diplomázott. Egyetemi doktori fokozatát 1982-ben védte meg summa cum laude minősítéssel. 1979-től a MTA KFKI Szilárdtestfizikai kutatóintézetében és ennek utódintézeteiben dolgozott napjainkig. Ez alatt az idő alatt több külföldi intézményben volt vedégkutató:
- SENKEN, Tohoku University, Sendai, Japan, Monbusho Scholarship,
- Deutsche Forschungsanstalt für Luft- und Raumfahrt, Köln, Germany,
Humboldt Scholarship,
- University of Sheffield. British Council Scholarship
- University of Chicago. Guest scientist,
- Brunel University, West London, UK. Professor in Solidification.

MTA doktori fokozatát 2004-ben szerezte meg és 2019-ben az MTA levelező tagjává választották.
Számos tudományos szervezet tagja volt:
- Academia Europaea (Academy of Europe, London), since 2014.
-The Mineral, Metals, and Materials Society, American Association for Crystal
Growth.
-több ESA Topical Teams.
- International Review Panel of DFG Priority Programme 1296 "Heterogeneous
Nucleation and Microstructure Formation"

Kutatási területei széles spektrumot fednek le az üvegfémek előállításától és termikus stabilitásának vizsgálatától a fullerénekszármazékok fázisátmeneteinek vizsgálatán keresztül a nukleációs folyamatok elméleti vizsgálatáig. Ez utóbbi területen bontakozott ki igazán kutatói habitusa.
Világszinten kimagasló eredményeket ért el a kristályosodási folyamatok térelméleti modelljének kidolgozásában, és annak komplex megszilárdulási jelenségekre történő alkalmazásában, továbbá fontos szerepet játszott a számítógépes anyagtudomány magyarországi meghonosításában. Elsősorban a folyadékok megszilárdulása során létrejövő kristályos mikroszerkezetek modellezésével foglalkozott. Kidolgozta a kristálymagképződés és polikristályos megszilárdulás egyesített fázismező-elméleti leírását, amelynek segítségével először vált lehetővé olyan komplex megszilárdulási mintázatok modellezése, mint a rendezetlen dendriteké, a kristálykévéké, a szferolitoké és a fraktálszerű polikristályos aggregátumoké. Munkái jelentős nemzetközi visszhangot váltottak ki. Iskolateremtő egyéniség volt, mindig sok fiatal vette körül, akikre odafigyelt, és bevezette őket a tudományos kutatásba. Szorgalmával, a tudomány iránti elkötelezettségével példát mutatott nekik.
Munkái a legrangosabb folyóiratokban kerültek közlésre, mint pl. Advances in Physics, Nature Materials, Nature Physics, Chemical Society Review, Materials Science and Engineering Reports, Physical Review Letter stb. Eredményei súlyát az is jelzi, hogy 9-szer kerültek a folyóiratok címlapjára, és a Science News folyóirat szerkesztősége a fizika minden ágát tekintve a 2004. év 15 legfontosabb eredménye közé választotta a polikristályos megszilárdulás egyesített fázismezőelméletéről született eredményét.
Munkásságát 2000-ben az MTA Fizikai Díjával, 2005-ben Akadémiai Díjjal, 2018-ban pedig Széchenyi-díjjal ismerték el.

Faigel Gyula, az MTA rendes tagja