Trendek és töréspontok: megjelent az újjáalakult Világgazdasági Tudományos Tanács kiadványa - interjú Török Ádámmal, az MTA főtitkárával
Milyen tendenciák fedezhetők fel napjaink világkereskedelmében? Gazdasági csodák vagy gazdasági csapdák jellemzik inkább a növekvő kínai gazdaságot? Létezik-e orosz modell? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ a két éve újraindult Világgazdasági Tudományos Tanács. A szervezet hátteréről és eddigi munkájáról kérdeztük Török Ádámot, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárát, a VTT elnökét.
Főtitkári ciklusának kiemelkedő programja a 2017-től újraindított Világgazdasági Tudományos Tanács kerekasztal-üléssorozat. Milyen előzményekre tekint vissza a Világgazdasági Tudományos Tanács, és honnan jött az ötlet, hogy újraindítsák?
Török Ádám: Sokan tartják hasznosnak az újraindított üléssorozatot, melyben az Akadémia közszolgálati funkciója is megnyilvánul. Az előzménye nagyon régi, melyhez személyes kötődésem is volt. Fiatal kutatóként 1976-ban kerültem az Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetébe, ahol akkor már működött a Világgazdasági Tudományos Tanács. Évente néhányszor ülésezett, nagy lelkesedéssel készültek rá az anyagok. Ezek más jellegűek voltak, mint amik a hivatalos kommunikációban megjelentek – mintha Nyugaton készültek volna, de nem voltak publikusak.
A Tanács munkájához hasonlóan működött az Akadémia égiszén belül Földi Tamás közgazdász vezetésével a Közgazdasági Információs Csoport. Szintén nyugati forrásokból készített bizalmas világgazdasági elemzéseket. Ez jól mutatja az akkori kettős beszédmódot: mutattak valamit a népnek, hogy jól haladunk, kiválóak vagyunk, ami nem tükrözte a valóságot. A Tanács anyagaiból készültek azért nyilvános változatok is, különösen a Külgazdaság című folyóirat számára. Tompítva, de sok dologra rávilágítottak ezek a nyíltan soha fel nem vállalt anyagok. Arra például, hogy az olajválságot követően válság lesz, nyersanyagár-robbanás lesz, versenyképességi lemaradás lesz, hogy a KGST-együttműködést nagyon komolyan meg kell reformálni.
A Világgazdasági Tudományos Tanács az intézetben működött, két társelnökkel: egyikőjük az intézet igazgatója, a Nyugaton is ismert és elfogadott Bognár József volt. A másikójuk kormányzati ember volt, az én időmben Szita János, a kormány mellett működő Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárság vezetője. Az akkori VTT működése leginkább egy mai „think tank”-hez hasonlított.
Akkoriban a hozzám hasonló fiatal kutatók számára nagy dolog volt, hogy a Tanács elemzései közé bekerültek az anyagaik. Az első dolgozatom az 1980-as évek második felében került be, ami komoly szakmai elismerésnek számított.
A rendszerváltást követően a VTT azonban elveszítette korábbi szerepét.
Az Antall-kormány nemzetközi gazdasági minisztere, Kádár Béla nagyon jól ismerte a VTT-t és a jelentőségét. Ő szeretett volna támaszkodni a VTT munkájára, de nem hagyták, más dolgokkal kellett foglalkoznia, a VTT néhány év alatt jelentéktelenné vált, és eltűnt.
Ez volt az előzmény, és az volt az ötletünk, hogy most is lenne szakmai igény egy hasonló jellegű, elemző szervezetre. A szervezet formája más, mint az elődjéé volt, kifejezetten akadémiai kezdeményezésről van szó. Szintén két vezetővel: van egy elnöke, ezt a tisztséget most én töltöm be, az elnökhelyettes pedig Szanyi Miklós, a Világgazdasági Intézet igazgatója. Ez egyben azt is mutatja, hogy az Akadémia és a kutatóintézetek között erős maradt a kapocs. Egy szerves együttműködési forma a mai napig. Évi négy ülést szervezünk, anyagok készülnek, amelyeket megvitatunk és terjesztünk, majd évente egy tanulmánykötetben megjelentetünk.
Hogyan választják ki a témákat?
Egy hosszabb távú terv alapján, mely 10-12 témát tartalmaz, és amelyet a VTT indulásakor, 2017 őszén állítottunk össze. A legaktuálisabb témákat vettük előre, ilyen volt az Ipar 4.0, Kína és Oroszország gazdasága, illetve a világkereskedelem kérdésköre. Ez a négy témakör jelent meg az első kötetünkben az Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent, Trendek és töréspontok című kötet ide kattintva érhető el.Akadémiai Kiadó gondozásában 2019 végén. Néhány témára a későbbiekben még vissza fogunk térni, mint például a Brexit kérdéskörére, amivel már foglalkoztunk, de tervezzük, hogy újra visszatérünk rá.
A témaválasztást megnehezíti az a szomorú fejlemény, hogy a világgazdasági szakma eléggé leszűkült. A rendszerváltás előtt ez egy nagyon népszerű terület volt, a kutatás kapcsán ugyanis lehetett utazni és ideológiamentesen dolgozni. Az 1970-es évek közepétől már nem kellett Leninre hivatkozni vagy például a francia munkásmozgalomról értekezni, amikor a francia gazdaságról volt szó. Népszerű terület volt, a világ összes komoly régiójára volt szakember. Most nincs. Számos olyan fontos terület van, melyhez nem találunk szerzőt. Például India, Dél-Amerika vagy Japán. Ez utóbbiról tudunk is, meg nem is. Vannak olyan Kína-szakértők, akik tudnak Japánról is valamit. De említhetném Ausztráliát vagy Új-Zélandot is.
A VTT 6. ülése: A Brexit felülnézetből (2019.04.03-án) mta.hu/Szigeti TamásA világgazdasági kutatás Magyarországon a szakmán belül is háttérbe szorult. Külföldön kevésbé, néha Nobel-díjat is kapnak ilyen területen. A gazdasági képzés inkább az üzleti részére koncentrál, a legtöbb diák ezt választja.
A maradék is inkább elméleti közgazdaságtannal foglalkozik. Aki még ezek után is marad, az választja esetleg a világgazdaságtant. A Világgazdasági Intézetben, amely ennek a közösségnek a bázisa, a kilencvenes évekig minden fontos régiónak volt egy-egy kutatója. Európán belül egy-egy országra lebontva is, nekem Finnország volt az egyik szakterületem. Napjainkban ilyenről szó sincs. A nagyon fontos területekre viszont azért vannak jó kutatók. Ilyen például Oroszország, az EU vagy a műszaki fejlődés, a működő tőke, a világkereskedelem kérdésköre. Jellemző, hogy például az Egyesült Államoknak nincs szakértője. A mostani programban volt egy jó előadás az Egyesült Államokról, amelyet egy ott élő, magyar származású kutató tartott, de akadémiai jellegű gazdasági kutatás Magyarországon nem folyik az Egyesült Államokról.
Paradox módon a most újraindított VTT egyik fontos hozadéka éppen ez lett: rávilágít arra, hogy a hazai szakmai gondolkodásban mekkora hiányosságok vannak.
Mely témákat emelné ki az eddigi programból?
A legjobb előadások közé sorolnám John Komlos amerikai gazdaságról szóló elemzését. Nagyon jó volt a világkereskedelmi blokk, amelynek előadója Kiss Judit, az egyik referense Balás Péter volt. Kiemelném továbbá a Kínáról szóló előadást Szunomár Ágnestől, Hosszú Hortenzia opponensi véleményével. Kicsit egyenetlen, de nagyon érdekes volt Deák András Oroszországról szóló előadása is.
Min múlhat, hogy a döntéshozók valóban „think-tank”-ként tekintsenek a Tanácsra, és támaszkodjanak a munkájára?
A VTT ülésein tapasztaltak alapján a döntéshozók részéről is megvan
az érdeklődés az egyes területek iránt. A Magyar Nemzeti Bank,
a Pénzügyminisztérium, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, néha
az Innovációs és Technológiai Minisztérium is küld felső vagy középszintű vezetőket az ülésekre. Ugyanígy az üzleti életből is érkeznek résztvevők, például a Suzukitól, az AB Aegontól és néhány további nagyvállalattól. Tehát jelen vannak a döntéshozók, de nehéz lenne megmondani, hogy mennyire épülnek be az előadások a gondolkodásukba.
A miniszteriális kutatóhelyekkel nincs formális kapcsolatunk, ők megrendelésre dolgoznak. A VTT-nél ilyen nincs, ez egy akadémiai képződmény, és annak tekinti a külvilág is. Alapvetően a szakmának dolgozunk, hogy ki tartozik a szakmába, azt ki-ki döntse el magáról. Meghívunk a minisztériumi dolgozóktól kezdve a kormányzati „think-tank”-ekben dolgozó kutatókig sokakat. Széles körű a tagságunk, általában sokan el is jönnek.
Beszélhetünk tehát egy újrateremtett hagyományról?
Remélem, hogy az új akadémiai vezetés sem fogja ellenezni a folytatást, erre semmi oka nem lenne. A szakmai visszhangja kifejezetten jó. Az egyik legfőbb probléma az, hogy magas a szakemberek átlagéletkora. A szakterület akadémikusai közül hárman vannak 70 év alatt, a többi 4-5 fő felette.
A nagydoktori fokozatú kutatók is inkább 60 év felett vannak. A középmezőny, a 35-40 év körüliek hiányoznak.
Szeretnénk, ha az üléssorozat a Világgazdasági Intézettel együttműködve folytatódna a későbbiekben is. A finanszírozást a VTT erre az évre megkapta. Az volt a javaslatom, hogy az én elnöki megbízatásom a főtitkári megbízatásommal együtt járjon le. Az új elnököt pedig az új vezetés válassza meg, bízom benne, hogy erre előbb-utóbb sor kerül, hiszen a VTT hasznát mindenki látja.
Tervezzük továbbá, hogy minden évben megjelentetünk egy-egy kötetet,
a következő 2020 késő őszére várható. Nem mindig az elhangzott anyagok jelennek meg, hiszen azok az opponensek javaslatai alapján változnak. Volt olyan tanulmány is, amit nem hozunk le a kötetben; szigorú minőségi mércéknek kell megfelelni.
A VTT első ülésén Szanyi Miklós, az MTA KRTK Világgazdasági Intézet igazgatója tanulmányát vitatták meg a résztvevők. Az elemzés a műszaki fejlődés és a hosszú távú gazdasági ciklusok közötti összefüggéseket mutatta be.
A VTT második tanácskozásán Kína növekedési kilátásaival foglalkoztak a szakértők.
A harmadik ülésen az orosz gazdaság teljesítményéről és helyzetéről tartott előadást Deák András, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.
A negyedik ülésen a Brexit várható hatásait elemezte Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel Intézet munkatársa.
A VTT ötödik tanácskozásán Kiss Judit, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadója beszélt az átalakuló világkereskedelemről.
A hatodik ülés témája ismét a Brexit volt. A résztvevők kerekasztal- tanácskozáson vitatták meg a tervezett brit kilépés várható következményeit.
Milyen gazdasági tényezők segítették Donald Trump elnökké választását? Erre a kérdésre kereste a választ a VTT hetedik ülésén tartott előadásában John Komlos gazdaságtörténész, a Chicagói Egyetem professzora.
A Világgazdasági Tudományos Tanács nyolcadik ülésén a török gazdaság helyzete volt a téma. Szigetvári Tamás, a KRTK Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa arról beszélt, milyen politikai és gazdasági dilemmákkal kell szembenéznie Törökországnak, és mi áll a jelenlegi török társadalmi és gazdasági folyamatok hátterében.
A VTT kilencedik tanácskozásán Sass Magdolna, a közgazdaság-tudomány kandidátusa, a KRTK Közgazdaságtudományi Intézet tudományos főmunkatársa arról beszélt, hogy milyen alternatív növekedési utakat keresnek a visegrádi országokban.
A soron következő, márciusi VTT-ülés témája Brazília gazdasági helyzete lesz.
