Magyarokkal a Holdra – útban a Mars felé?

„Az emberiség nagy kalandja csak most kezdődik” – ezzel a Gene Rodenberry-idézettel illusztrálta Zábori Balázs űrmérnök, mennyire megváltozott az utóbbi években a világ az űrtechnológia fejlődésének köszönhetően. A világűr kolonizációját Amerika felfedezéséhez hasonlította: a meghódításában vezető szerepet játszó hatalom 100 év múlva biztosan vezető gazdasági hatalom lesz. Addigra ugyanis – a jelenlegi előrejelzések szerint – az emberiség gazdasági termelésének több mint 50%-a a világűrben történik.

Az emberiségnek – ha marad ideje – nem azért kell meghódítania a világűrt, mert teljesen tönkretette a Földet, hanem azért, hogy még jobban ne tegye. Bizonyos tevékenységek kiszervezésével elméletileg megoldható, hogy ami az emberi civilizáció megmaradása szempontjából nélkülözhetetlen, de a bolygónk szempontjából nem fenntartható, azt a Földön kívül folytassuk.

Artemis – a Mars-utazás tesztprogramja

A világűr, azon belül az elsődleges távlati cél, a Mars meghódítása azonban nem történhet közvetlenül a Földről, mert az rendkívül gazdaságtalan és körülményes volna.

Az Artemis program célja éppen az, hogy a Holdon való megtelepedéssel megteremtse azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy egy másik égitesten helyszíni erőforrások, nyersanyagok felhasználásával önfenntartóan működő telepeket hozzunk létre. A Hold kolonizációja tehát a biztonságos Marsra lépés előszobája, az Artemis a Mars-utazás tesztprogramja.

A program keretében az emberiség 2023-ban visszatér a Holdra, a 2020-as évek végére pedig a tervek szerint bázist is kiépít a felszínen. A sikeres megvalósítást szerencsére már több évtizednyi tapasztalat, kutatási eredmény segíti, de még így is számos olyan bizonytalansági tényező van mind a Hold-küldetéssel, mind a Mars meghódításával kapcsolatban, amely fejtörést okoz, és amelynek megoldásában magyar űrmérnökök is vezető szerepet játszanak.

Mire van szükség egy Hold-bázis megépítéséhez? Hogyan tudnak az űrhajósok 30 napot kibírni a Holdon? Kell-e külön lakómodul, vagy „megteszi” a SpaceX csillaghajója, ami űrhajó és lakómodul egyben? Hogyan juttatható el a magyar mérnökök által fejlesztett sugárzásmérő eszköz ember nélküli űrhajóban biztonságosan a Holdra? Hogyan védhető ki a földihez képest 700-szoros kozmikus sugárzás a Marson? Találnak-e barlangokat a kutatók, ahol a Marsra érkező űrhajósok „meghúzhatják” magukat? Hogy oldható fel az a dilemma, hogy vagy egy hónapot töltenek el a Marson, ami nagyon kevés idő a feltérképezésére, vagy másfél évet, ami viszont a sugárzás szempontjából halálosan sok idő – a közbülső intervallumban ugyanis nincs olyan pozícióban a Mars és a Föld egymáshoz képest, hogy a visszaút kivitelezhető lenne.

A Zábori Balázs előadásán készült képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Hogy a fenti kérdések megválaszolásában milyen szerepet játszanak magyar kutatók, elmondja Zábori Balázs, az Energiatudományi Kutatóközpont munkatársa, jelenleg az Európai Űrügynökséggel (ESA) közösen végzett fejlesztések műszaki vezetője, a magyar ESA-delegáció tagja, a Külgazdasági és Külügyminisztérium űripari szaktanácsadója, a HUNOR magyar űrhajósprogram projektvezetője és az ESA emberes Hold-programját előkészítő szakmai tanácsadó testület tagja.

Idén megújult a Magyar Tudomány Ünnepének tudomány-népszerűsítő előadássorozata, Tudományünnep+ néven. Az előadások a közvéleményt aktuálisan leginkább foglalkoztató témákat dolgozzák fel dinamikus stílusban, megújult környezetben. Az érdeklődők hallhatnak még előadásokat például az energiaválságról és a klímaváltozásról, de olyan témák is terítékre kerülnek, mint a magyarok honfoglalás előtti történelme, a látás visszaállításának lehetőségei, az élővilág sokféleségének jelentősége vagy a laborhús mint a jövő élelmiszere.

A 30 perces előadások után az esték házigazdái az előadóval és a közönséggel együtt összegzik, értelmezik és fűzik tovább az elhangzott gondolatokat.

Még 9 alkalommal várjuk az érdeklődőket este 18.00 órai kezdettel.