Bár a 10. századi Magyar Fejedelemség története is sok kérdést tartogat, nagy vonalakban talán értelmezhető az események íve. Az azonban, hogy korábban mi történt, szinte teljesen a homályba vész. Pedig nagyon jó volna tudni valamit erről az időszakról, hiszen a magyarság ekkor lép a történelem színpadára. Bár vannak a korszakra vonatkozó írott forrásaink, elbeszéléseink, s számos társtudomány hozzátette a maga információit a kérdések tisztázásához, valójában elenyészően kevés az, amit biztosan állíthatunk. Egészen alapvető kérdésekre sem tudjuk a válaszokat: Kik hívták magukat magyarnak a korszakban? Hogyan viszonyul ehhez a csoporthoz az Árpád vezette honfoglaló közösség? Kik és hol beszéltek magyarul? Hány magyarnak tekinthető politikai közösség létezett? A nagyfokú bizonytalanság közepette alig néhány szál akad, amelyet megragadhatunk, történészi eszközökkel vizsgálhatunk, és ha biztos eredményekre nem jutunk is általuk, valamiféle irányokat talán mégis kijelölnek. Az eredmény sokkal kevesebb, mint amennyit a társadalmi elvárás megkívánna. De a nem tudás tudása mégis jobb talán, mint a túlzottan optimista kijelentések megfogalmazása, amelyek néhányszor félrevitték már korai történelmünk kutatását.
Névjegy
Sudár Balázs történész, turkológus. Közel húsz éve a Történettudományi Intézet tudományos munkatársa, majd főmunkatársa. Tanított az ELTE Török Filológiai Tanszékén és az SZTE Altajisztikai Tanszékén. Elsődleges kutatási területe a török hódoltság időszaka, az oszmán hódítók berendezkedési stratégiáinak, megkapaszkodási kísérletének a feltárása. Több mint tíz éve aktívan kutatja a korai magyar történelmet is, 2016–2019 között a BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportjának a munkáját irányította.
