Elhunyt Konrád György
2019. szeptember 13-án
Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel. A közlés szerint Konrád Györgyöt hosszan tartó, súlyos betegség után otthonában érte a halál pénteken délután.
Búcsúztatása 2019. szeptember 22-én 14 órakor lesz a Farkasréti Zsidó Temetőben.
Fotó: Kepes Judit***
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar tanári diplomát 1956-ban. A forradalom idején egyetemi nemzetőr, utána évekig állástalan. 1959–1965 között gyermekvédelmi felügyelő. 1960-tól félállásban a Helikon Kiadó lektora és sorozatszerkesztője. 1965– 1973 között városszociológus, szaktanulmányok szerzője. Első regénye, A látogató a lesújtó hivatalos kritika ellenére az 1969-es könyvhét legnagyobb sikere volt, és hamarosan tizenhárom nyelvre lefordították. Második regénye, A városalapító magyarul csak cenzúrázott formában jelenhetett meg a Magvető Kiadónál 1977-ben. 1973-ban a politikai rendőrség nyomására elvesztette állását. 1974-ben Szelényi Ivánnal megírta Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyvet. Államellenes izgatás címén mindkettőjüket letartóztatták, és ügyészi figyelmeztetésben részesítették. A kicsempészett kézirat külföldi kiadóknál jelent meg. 1973 és 1989 között művei Magyarországon csak szamizdat kiadásban terjedtek. 1973-tól a demokratikus ellenzék egyik hangadó személyisége volt. 1976-ban DAAD-ösztöndíjjal egy évet Berlinben töltött. 1982-ben a berlini Wissenschaftskolleg vendége, 1983-ban a New York-i Institute for the Humanities ösztöndíjasa. 1988-ban az Egyesült Államokban, a Colorado College-ban tanított világirodalmat. 1989 után sorra adták ki műveit Magyarországon. 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. 1990 tavaszán a Nemzetközi PEN Club (PEN International) elnökévé választották. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. 1997–2003 között a berlini Akademie der Künste elnöke.
F. m.: Regények – A látogató, 1969; A városalapító, 1977; A cinkos, 1983; Kerti mulatság, 1989; Kőóra, 1994; Hagyaték, 1997; Elutazás és hazatérés, 2001; Fenn a hegyen napfogyatkozáskor, 2003; Kakasok bánata, 2005; Inga, 2008; Harangjáték, 2009; Vendégkönyv, 2013. Esszékötetek – Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz, 1974; Az autonómia kísértése, 1977; Antipolitika, 1982; Európa köldökén, 1990; Az újjászületés melankóliája, 1991; Áramló leltár, 1995; A láthatatlan hang, 1997; Útrakészen, 1999; Mit tud a levelibéka? 2000; A közép tágulása; Az író és a város, 2004; Csodafigurák, 2006; Zsidókról, 2010; Itt, Európában, 2014.
Díjak – 1984: Herder-díj; 1986: Charles Veillon-díj (CH); 1990: Kossuth-díj; Manès-Sperber-díj; 1991: a Német Könyvkereskedők Békedíja; 2000: Goethe-emlékérem; 2001: Nemzetközi Károly-díj; 2007: Franz Werfel emberjogi díj; 2008: a Zsidó Könyvtanács első díja (emlékirat); 1996: Légion d’honneur (Becsületrend, F) tiszti fokozat; 2003: Magyar Köztársasági Érdemrend, középkereszt a csillaggal; a Német Szövetségi Köztársaság Nagy Érdemkeresztje.
