Megrendülten tudatjuk, hogy életének 77. életévében elhunyt Jeney Zoltán Kossuth-díjas zeneszerző, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnökségi tagja.

Búcsúztatásáról is tájékoztatást fogunk adni.

Fotó: M. Tóth Éva

J e n e y Z o l t á n zeneszerző (Szolnok, 1943. március 4.)

Zeneszerzést tanult a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában Pongrácz Zoltánnál, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (ma Egyetem) Farkas Ferencnél 1961 és 1966 között, majd a római Accademia Nazionale di Santa Cecilia posztgraduális zeneszerzés kurzusán Goffredo Petrassinál 1967–1968- ban. Simon Albert ösztönzésére Eötvös Péterrel, Kocsis Zoltánnal, Sáry Lászlóval és Vidovszky Lászlóval 1970-ben megalapította az Új Zenei Stúdiót. A darmstadti Ferienkurse für Neue Musik zeneszerzés kurzusán Ligeti György, Mauricio Kagel, Karlheinz Stockhausen, Christian Wolff és Iannis Xenakis [Jannisz Kszenakisz] előadásait hallgatta 1972-ben. 1975 és 1984 között a Dobszay László és Szendrei Janka által vezetett Schola Hungaricában énekelt, a gregorián zenei repertoár döntő hatást gyakorolt rá. 1982-ben számítógépes zenei tanulmányokat folytatott a párizsi IRCAM-ban. 1986-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenetudományi Tanszékének tanára. 1997-től egyetemi tanár (DLA habil.), 1995 és 2013 között a zeneszerzés tanszék vezetője, 1999-től 2013-ig a Doktori Iskola vezetője. 2013-tól professor emeritus. Négy hónapig kutatóprofesszor 1986-ban, a New York-i Columbia Egyetemen, 1988-ban DAAD ösztöndíjjal Nyugat-Berlinben dolgozott, 1999-ben vendégprofesszor a chicagói Northwestern University zenei fakultásán. 1986-tól tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. 1993-tól 1999-ig az International Society of Contemporary Music elnökségi tagja, 1996-tól 1999-ig alelnöke. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. F. m.: Soliloquium No. 1 (fuvolára), 1968; Alef – Hommage à Schönberg (zenekarra), 1972; Quemadmodum (vonószenekarra), 1975; Soliloquium No. 3 (zongorára), 1980; Önidézetek (kamaraegyüttesre), 1991; Hangprojekt Vidovszky Lászlóval közösen a sevillai expo magyar pavilonja számára, 1992; Contrafactum (női hangra és zenekarra), 1998; Hérakleitoszi töredékek, (kamaraegyüttesre), 1998; Halotti szertartás oratórium), 2005; Pavane (zenekarra); színházi és filmzenék (t. k.: Szindbád, Huszárik Zoltán filmjéhez, 1971); Eipe tis, Hérakleite (férfikarra és zenekarra), 2017. Díjak – 1979: Kassák Lajos-díj (Magyar Műhely, Párizs); 1982: Erkel Ferenc-díj; 1988 és 2006: Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj; 1990: Érdemes Művész; 2001: Kossuth-díj, az Artisjus zenei díja; 2006: AEGON művészeti társdíj.