84. életévében, december 23-án elhunyt Bak Imre Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész, a Nemzet Művésze, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, − tette közzé a acb Geléria.

Temetése szűk családi körben lesz, de nyilvános búcsúztatása az acb Galériában lesz most csütörtökön, január 5-én, 18 órától.

https://www.acbgaleria.hu/exhibitions/1939_2022

"Bak Imre végakaratának megfelelően a közönség és a szakma legújabb művei társaságában búcsúzhat el a művésztől, emlékezhet meg munkásságáról; zártkörű temetéséről családja gondoskodik majd a későbbiek során. A csendes megemlékező esten Hajdu István, Bak Imre monográfiájának szerzője búcsúzik az alkotótól."

"Bak Imre az 1960-as évek derekán induló magyar művészgeneráció kimagasló tagja, aki példátlanul következetes, párját ritkítóan változatos, több mint fél évszázados művészeti pályát tudhatott magáénak" – írja a közzétett nekrológban a galéria – "kivételes érzékenysége, szerénysége, szakmai alázatossága és következetessége nemcsak az utóbbi években hagyott mély nyomot a magyar képzőművészeten, annak nemzetközi recepcióján és piacán is, hiszen tevékenyen formálta a magyar kortárs festészet alakulását közvetlenül azután is, hogy végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán".

Bak Imre 1958 és 1963 között tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Festői pályájának indulásakor Georges Braque és Molnár Sándor kubista alkotók voltak rá a legnagyobb hatással. 1971 és 1979 között a Népművelési Intézet Képzőművészeti osztályának munkatársa volt. Megfordult a médiában is: 1979 és 1987 között a Film Színház Muzsika című hetilap tördelőszerkesztőjeként is dolgozott. 1987 és 1991 között a Magyar Iparművészeti Főiskola Művelődéselméleti és Tanárképző Intézetének volt igazgatója, 1987-ben lett docens, 1990-ben pedig egyetemi tanár.

Bak Imre 1958 és 1963 között tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Festői pályájának indulásakor Georges Braque és Molnár Sándor kubista alkotók voltak rá a legnagyobb hatással. 1971 és 1979 között a Népművelési Intézet Képzőművészeti osztályának munkatársa volt. Megfordult a médiában is: 1979 és 1987 között a Film Színház Muzsika című hetilap tördelőszerkesztőjeként is dolgozott. 1987 és 1991 között a Magyar Iparművészeti Főiskola Művelődéselméleti és Tanárképző Intézetének volt igazgatója, 1987-ben lett docens, 1990-ben pedig egyetemi tanár.

A ’70-es évek elején Bak Fájó Jánossal és Nádler Istvánnal dolgozott ki egy részletes alkotói programot a vizuális művészeknek. Ennek lényege az volt, hogy a művésznek ki kell lépnie a műtermek, galériák falai közül és a közönségéhez közelebb hozni a neoavantgárd művészetet. 1973-ban ezért hozták létre a Benczúr utcai sziatműhelyt. Ehhez a műhelyhez csatlakozott Keserü Ilona és Mengyán András is.

Művei ma is megtalálhatók olyan külföldi közgyűjteményekben, mint például a londoni Tate Modern, a New York-i Metropolitan Museum, a stockholmi Moderna Museet, a berlini Nationalgalerie, a bécsi MUMOK, a zürichi Haus Konstruktiv, vagy a pozsonyi Nemzeti Galéria. Magyarországon több fontos műve is megtalálható a Magyar Nemzeti galériában és a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban, vagy a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. A művész legutóbbi festményeit az acb Galéria kiállításain mutatta be, utolsó, 2022-ben festett sorozatát pedig a közönség még nem láthatta.

Temetéséről később intézkedik a családja.