„Mintha ma hirtelen jönne egy háború” – Ablonczy Balázs, az MTA Trianon 100 kutatócsoportjának vezetője 1918-1920-ról

„Irtózatos nagy zuhanás történt mindenki életében, többé-kevésbé váratlanul.” Rendszerváltások és összeomlások sorát, elszabadult erőszakot, egyéni, közösségi és nemzeti tragédiákat hozott a száz évvel ezelőtt kezdődött ősz, mely után alig másfél év alatt teljesen felborult a régi Magyarország rendje. Ablonczy Balázs történésszel, a Magyar Tudományos Akadémia Trianon 100 Munkacsoportjának vezetőjével beszélgettek a Mandiner.hu újságírói.

2018. szeptember 3.

Részletek a 2018. szeptember 1-jén megjelent interjúból:

Azt mondod, többé-kevésbé váratlan volt a társadalom számára az összeomlás. Valóban, 1918 nyarán még nem is álltak rosszul a központi hatalmak. Bizakodóak voltak a német és osztrák-magyar birodalmak népei?

Tíz évvel ezelőtt ifj. Bertényi Iván kollégám írt egy kitűnő tanulmányt a Kisebbségkutatásba az 1918 májusi bukaresti béke magyar fogadtatásáról. Ebből az derül ki, hogy az akkori közhangulat szerint mindent megnyertünk, csapataink mindenhol ott vannak Odesszától a Piavéig, leigáztuk Bukarestet, mi osztjuk a lapokat a Balkánon, elértük a hadicélokat, megnyertük a háborút. Ebből a státuszból jön aztán a már említett zuhanás őszre. Tisza István 1918 szeptemberi útja a Balkánon figyelmeztető jellegű: Szarajevóban neki memorandumot átadó délszláv küldöttekkel szemben azt mondja, ilyen stílusban nem lehet vele beszélni, és Magyarországnak jogai vannak a Balkánon, és azokat, akik szétesésre játszanak, azokat szét fogja zúzni. Erre a küldöttek Hajdemo!, azaz Menjünk! felkiáltással otthagyják őt. Ilyesmi korábban elképzelhetetlen volt. Tisza aztán maga jelenti be a Parlamentben október 17-én, hogy ezt a háborút elvesztettük. Ez nem volt jó hatással a harcoló csapatokra sem. IV. Károly föderalizálni szerette volna a Monarchiát, amire minden magyar pártnak, kormánypártokat és ellenzékieket egyaránt beleértve az a válasza, hogy szó sem lehet róla. A magyar parlament 1918 októberében lazít a dualisztikus kapcsolatokon: azt mondják, perszonálunió lesz, aztán a hónap végén a kiegyezést is felmondják. Nem azért mert összeférhetetlen társaság, hanem mert ezek az emberek is olvasnak statisztikákat: pontosan tudják, hogy az általános egyenlő és titkos választójog, illetve a magyarországi nemzeti mozgalmak keveréke halálos a magyar politikai nemzet ideája számára.

A Trianon100 kutatócsoporttal kutatjátok a témát. Mit tud kezdeni Trianonnal 2018-2020 magyar társadalma?

A társadalomról nem nagyon tudok nyilatkozni, csak magunkról legfönnebb. A magyar békedelegáció naplója, amit kiadtunk, már harmadik kiadásánál jár, és óriási teljesítmény volt Zeidler Miklóstól, hogy megcsinálta. Zajlik a diplomáciai okmánykiadás-sorozatunk: az olasz már megjelent, az amerikai diplomáciai iratok kiadása ősszel jön, az utódállamoké jövő tavasszal. Bódy Zsombor kollégám szerkesztett egy nagyon koncentrált, okos tanulmánykötetet a magyar társadalom és az összeomlás kapcsolatáról, benne a gazdaság, a pénzügyek helyzetéről, a közellátásról, a parasztság választásairól, a nők vagy lakhatás kérdéseiről. Én külön várom a szén kérdéséről szóló tanulmányt, ami szerintem esszenciális probléma, ez is hamarosan a kiadóban lesz. Révész Tamás kismonográfiája a hadseregről és a háborús erőszakról alapmű lesz, ebben biztos vagyok. A menekültekről szóló kutatásokkal is haladunk Szűts István Gergellyel, ha döcögősen is.

Év végén a Századokban két kollégámmal, Juhász Balázzsal és Glant Tiborral együtt próbáljuk megvizsgálni azt, hogy a humanitárius segítségnyújtásnak meg az infrastrukturális segítségnek milyen nagyhatalmi aspektusai vannak 1918 és 1923 között. Demeter Gábor és Szulovszky János kollégám most rakott össze egy nem éppen blockbuster-szagú, de nagyon fontos könyvet a Trianon előtti területi egyenlőtlenségek vizsgálatáról: a figyelmes olvasó döbbenetes adatokat talál benne. Büszke vagyok arra, hogy segíthettük a munkájukat, csakúgy mint arra, hogy részt vehettünk az Országos Levéltár Trianon arcai című kötetének összerakásában, amelyet a Libri adott ki az idén. Van egy erős könyvtervünk az új határok földrajzi hátteréről, amellyel most házalunk angolszász kiadóknál. Szóval lesz olvasnivaló bőven. Azzal kapcsolatban persze vannak illúzióim, hogy az emberek el fognak-e olvasni ötszáz oldalas könyveket az első világháborús menekültkérdésről. Jó volna, ha lenne film, egy-két ilyen projektben mi is benne vagyunk – néhányból meg kipörögtünk, de hát ez a világ rendje.

A teljes interjú itt olvasható a mandiner.hu oldalán.

Az MTA Trianon 100 Munkacsoport honlapja itt érhető el.

A címlapkép forrása: mandiner.hu/Rajcsányi Gellért