„Igyekszem tudományos kérdéseket feltenni” – interjú a Trianon100 kutatócsoport vezetőjével

„A kutatási program négy pillérből áll, alapvetően a konferenciarészvétel, a forráskiadás, a monografikus feldolgozás a feladatunk. Tehát elsősorban a tudományos közösségnek, a történelemtanároknak szól, de van tudománynépszerűsítési feladatunk is. Az első pillér diplomáciai források kiadásával (olasz, amerikai, japán, magyar, cseh, román, szerb) diplomáciai források kiadásával foglalkozik. Ebből már meg is jelent az első mű, Zeidler Miklós kollégám kiadta a magyar békeküldöttség naplóját. A második pillérben Trianon és a magyarországi társadalom viszonyát vizsgáljuk: a háborús erőszak, a menekültek és a közellátás kérdéseit. A harmadikban a határok megszilárdulását vizsgáljuk: az impériumváltások helyi aspektusait, a közép-európai átmeneti államok kialakulását, Fiumétól Vilniusig. A kutatás negyedik pontjában pedig Trianon és a magyar társadalmi emlékezet viszonyát vizsgáljuk, a politikai közbeszédben, a művészettörténetben, az irodalomban és reméljük, jut energiánk egy nagymintás szociológiai vizsgálatra is. A csoportnak 22 tagja van. A csoport tagjai nagyon sokfelől jönnek: van szociológus, művészettörténész, földrajzos közöttünk, kéziratvitákon, rendezvényeken találkozunk elsősorban. A projektet évi 30 millió forinttal (100 ezer euróval) támogatja a Magyar Tudományos Akadémia, 2021-ig. Itt tehát elég messze vagyunk azoktól a fantasztikus számoktól, amiket a projekttel kapcsolatban a román sajtóban olvastam” – válaszolta Marius Cosmeanu kérdésére Ablonczy Balázs.

A kutatócsoport vezetője elmondta: a projekt keretében külföldi szakemberekkel is együttműködnek, köztük román történészekkel is. Erre főleg az impériumváltások lokális vizsgálata és az átmeneti államok témájában lát komoly esélyt Ablonczy Balázs: „2018-ban szeretnénk egy közös workshopot szlovák, román és szerb történészekkel, hogy felmérjük az együttműködés lehetőségeit és a kutatási irányokat” – tette hozzá.

A román olvasóknak fontos lenne tudniuk, hogy a Trianon utáni Magyarország is egy sokszínű, kellőképp fragmentált társadalom – mondta az interjúban Ablonczy Balázs. „Az emberek mindenfélét gondolnak, egyáltalán nem homogén módon. Gondolnak hülyeséget és gondolnak okos dolgokat is. És nem azzal kelnek-fekszenek, hogy visszacsinálják Trianont. Viszont sokan érzékenyek a határon túli magyarok problémájára: egyrészt egyfajta “nemzeti szolidaritásból”, az összetartozás tudatából – mint amilyet bizonyára sok román is érez a moldovai (beszarábiai) vagy ukrajnai románok iránt, másrészt száz év alatt több hullámban csaknem egymillió ember jött el az 1918 előtt a Magyar Királysághoz tartozó területekről. A leszármazottak révén Magyarországon tehát többmillós tömeg érzékeny erre a problémára – egyáltalán nem azonos módon. Ez szerintem tiszteletben tartható érzékenység.

Ilyen érzékenységem nekem is van: egyik nagyapám Arad mellett született, a másik ágon Szatmárba nyúlnak a gyökereim. Ebből nem következik semmi, csak egyfajta érdeklődés: igyekszem tudományos kérdéseket feltenni és nem rájátszani az érzelemkeltésre. De ha nincs ez a családi indítttatás, most valószínűleg biológus lennék vagy reklámszövegíró. Hét évvel ezelőtt írtam egy kis könyvet, Trianon-legendák címmel, amely igen jól fogyott, harmadik kiadásánál tart: ebben a békeszerződéssel kapcsolatos magyar legendák gyökerét igyekeztem feltárni. Egyfajta mítosztalanítást végezni – bár a »mítosz« szó használatát, ha csak lehet, kerülöm. De könyv sikere nekem jelzés arra, hogy a magyar társadalomban van igény a békeszerződés valós körülményeinek megismerésére” – magyarázta.

A teljes beszélgetés ide kattintva olvasható.