Fotó: KÖTIVIZIG

A Józsa János akadémikus vezette küldöttség szombaton délelőtt elsőként a Vizet a tájba! mintaprojekt helyszínét kereste fel a martfűi Szigeti-legelőn, ahol Lovas Attila, a KÖTIVIZIG igazgatója és Tóth Tamás mezőtúri szakaszmérnök ismertette a terület elárasztásának előzményeit és megvalósítását, kiemelve, hogy hiába a Tisza folyó közelsége, a Tisza-tóból kiinduló Nagykunsági rendszeren keresztül jut ide gravitációsan a víz. Hajdú Tamás, a Madárfigyelő Szolnok Természetvédelmi Egyesület képviseletében pedig az elárasztást követően kialakult biológiai sokféleségről, az általuk itt azonosított madár-, kétéltű- és hüllőfajokról számolt be a vendégeknek.

Martfűről Rákócziújfaluba utazott a tudóscsapat a helyi vízügyesek kíséretében, ahol a Bivaly-tói töltésáthelyezést követő tájhasználat-váltást tekintették meg, többek között az ikersoros facsemetetelepítés eredményét. (A 2009-ben befejezett VTT beruházással a Tisza balparti töltését 9 316 folyóméter hosszban helyezték át a folyótól biztonságos távolságra, amivel mintegy 450 hektárral bővült a rendszeresen (ár)vízjárta terület.)

Rákócziújfalu, Bivaly-tói tanösvény
Fotó: KÖTIVIZIG

Az itt kialakított tanösvény kilátójából remek kilátás nyílik az egész környékre, a közelben legelésző szürkemarha csordát is meg lehetett innen figyelni. A delegáció a Tisza folyó partjára is lesétált, ahonnan a túloldali, tiszavárkonyi partcsúszás helyreállításának egyedülálló műszaki megoldásaiba is bepillantás nyerhetett. (Az itt végzett talajmechanikai feltárások megállapították, hogy a partmozgások fő oka a 11-12 m-es mélységben lévő puha agyagréteg, ezért jelentős partbiztosításra és megerősítésre volt szükség. Több lehetséges alternatíva vizsgálatát követően végül a rézsűn vízszintes, 500 m hosszú vasbeton plató kialakítását, valamint abból georudak (talajszegek) talajba juttatását választották ki a szakemberek. A munka méreteit jól érzékelteti, hogy összesen 5697 darab, egyenként 17,7 méter hosszú georudat sajtoltak a földbe. Ezen kívül a mederben kőmegtámasztásos, illetve kőszórásos és Reno-matrac konstrukciójú partvédelmet alakítottak ki. Ezek a műszaki beavatkozások immár végleges megoldásként stabilizálják a mozgásban lévő, csúszással érintett partszakaszt, és megfelelő védelmet nyújtanak a rossz kanyarulati paraméterek miatti folyamatos partpusztulás ellen.)

Fotó: KÖTIVIZIG

Ezután Szolnok felé vettük az irányt. A megyeszékhelyen rövid szolnoki Tisza-parti séta részeként a kutatók megnézték a támfal vízoldali részén létesült az emlék-vízmércét, amely azt szemlélteti, hogy az elmúlt 150 évben miként alakultak a legmagasabb árvízszintek. (Az emlék-vízmércén 11, a maga idejében rekorder tiszai árvíz tetőző vízállását olvashatjuk le, illetve a csepp alakú táblákon néhány mondatban információkat kapunk azok jelentőségéről. Az adatok tanulmányozásakor például rögtön szembetűnik, hogy a 302 centiméter a különbség a 2000-es LNV és a legmagasabb XIX. századi vízállás között.)

Szolnok, Tisza part
Fotó: KÖTIVIZIG

Ebéd után, a Millérre utazván a vendégek rövid kitérőt tartottak, hogy megtekintsék a Szolnoki szakaszmérnökség épülete mellett létesült, a Kárpát-medence nagyobb folyóit megjelenítő Millenniumi Emlékparkot, amit a KÖTIVIZIG gondoz. Itt csatlakozott a csapathoz Lipták János, a Szolnoki szakaszmérnökség helyettes vezetője.

Millenniumi Emlékpark, Millér
Fotó: KÖTIVIZIG

A Milléren a Karcagi Gábor Árvízvédelmi Gyakorlópálya volt az első megálló. Az egykori szolnoki vízügyi főmérnökről elnevezett létesítmény egy 9 milliárd forint támogatású árvízvédelmi projekt egyik elemként valósult meg. Megépítésének elsődleges célja, hogy az árvízvédekezések során előforduló árvízi jelenségeket élethűen szimuláljuk, ezzel a védekezési szituációkat előállítsuk. A tanpálya pedig a gyakorlati oktatás bázisaként funkcionál, vízügyeseknek épp úgy, mint vízügyi tanulmányokat folytatók számára, valamint a társszervek szakembereinek is hatékony segítségül szolgál.

Karcagi Gábor Árvízvédelmi Gyakorlópálya, Millér
Fotó: KÖTIVIZIG

A 2022-ben átadott gyakorlópálya legfontosabb létesítménye a hatszög alakú árvédelmi töltés, a vízteret egy vasbeton fal választja két víztestre. A fal felső részén egy korláttal ellátott járófelületet alakítottak ki, a gyakorlatok irányítása innen történik, illetve itt van elhelyezve a mágnes-szelepeket működtető modul. A pályát kisebb övgát és egy övcsatorna veszi körbe. Az árvizeket kísérő különböző jelenségek elektromos szelepekkel, a medencében található víz segítségével szimulálhatók. Alapvetően 31 gyakorlat lefolytatására nyílik lehetőség, de a bontási munkálatokat és az éjszakai beavatkozásokat figyelembe véve ez szám 41-re nő.

Innen Fokorúpusztára, a szintén árvízvédelmi projekt részeként megvalósult töltésáthelyezés eredménye-ként, mintegy 300 hektáros hullámtér-bővítést követően, az építéskori anyagnyerőhelyekből kialakított vizes előhelyre vezetett az utunk, aminek éppen a szivattyús vízpótlása zajlott, tekintettel a Tisza LKV közeli vízállására (a gravitációs vízpótlás 400 cm-es szolnoki vízállás felett lehetséges). Jelenleg ritka madaraknak (pl. küszvágó csér), számos kétéltű- és hüllőfajnak ad otthont a terület, amit a természetfotósok különösen nagyra értékelnek.

Fokorúpuszta
Fotó: KÖTIVIZIG

Északra továbbhaladva (ugyancsak A teret folyónak! cél jegyében kibővített) dobai hullámtéren legelő bivalycsordánál tett rövid megálló után érkeztünk meg Sajfokra, ahol először a műemlék szivattyútelepet nézhették meg az MTA küldöttség tagjai. (Jászsági érdekeltek egy, a belvizektől különösen sokat szenvedő csoportja 1877-ben megalakította a Sajfoki Belvízszabályozó Társulatot és az 1862-ben épült Sajfoki zsilip mellett 1878-ban megépítette az ország első belvízátemelő szivattyútelepét Tiszasülytől északra. Az elsőként üzembe állított, 90 lóerő teljesítményű gőzgéppel meghajtott, másodpercenként 1,3 köbméter vizet átemelő szivattyús egységet még Angliában készítette a londoni Gwynne John &. Henry cég. A két évtizeddel későbbi bővítés alkalmával további két gépegységgel egészült ki a telep, amelyeket már hazai üzemek, a Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Rt., valamint Röck István Gép, Gőzkazán Gyára és Vasöntödéje állították elő. Utóbbi, 1897-ben kooperációban előállított, ugyancsak az akkori technika élvonalát képviselő berendezések egészen 1980-ig teljesítettek szolgálatot, s gyakorlatilag ma is működőképesek. A szivattyútelep egyik helyiségében, az esztergomi Duna Múzeum közreműködésével berendezett kiállítás a magyar gazdaságtörténet egyik leginkább figyelemreméltó időszakába, a lecsapolások és ármentesítések idejébe enged bepillantást. A 18 tabló bemutatja a Heves-Szolnok-Jász-vidéki Tisza és Belvíz Társulat területén megvalósított mentesítési munkálatok jelentősebb mozzanatait, azok irányítóit, valamint az utódok közelmúltban elvégzett védekezési tevékenységét és fejlesztési terveit.)

Műemlék szivattyútelep, Sajfok
Fotó: KÖTIVIZIG

A szombati szakmai program befejezéseként a Hanyi-Tiszasülyi árhullámcsúcs-csökkentő tározóban három, a Tisza-tó készletéből származó, a Jászsági rendszeren idevezetett vízzel feltöltött anyagnyerőhelyet keresett fel az MTA delegáció, ahol a Drávucz Tamás, a Szolnoki szakaszmérnökség vízhasznosítási referense tartott tájékoztatót.

Fotó: KÖTIVIZIG

Másnap, június 14-én délelőtt az MTA küldöttsége Ceglédre utazott, ahol Horváth Lajos szolnoki szakaszmérnök kalauzolásával megtekintette a KÖTIVIZIG Ceglédi csatornaőrháza melletti, a Gerje 25+000 szelvényében lévő, a KÖTIVIZIG és a helyi civil vízőrzők, valamint a Duna-Ipoly Nemzeti Park közös együttműködésében megvalósított természetközeli fenékküszöböket. A helyszínen a véletlen folytán összefutottunk a helyben lakó Dr. Juhász Erikával, az Ökológiai Kutatóközpont biológusával. Így még szélesebb körű helyszíni diskurzus alakult ki a helyi vízvisszatartás szerepéről, a Gerje mentén megjelenő hódokról, továbbá a Gerjét terhelő tisztított települési szennyvizek befogadásának jelentőségéről. Ezt követően az I. Országos Vízőrző Találkozó keretében a Gerjén újonnan, helyi anyagból épített fenékküszöböt nézték meg a vendégek, ahol a széleskörű összefogás szerepe és a kézi erővel végzett munka volumene is kirajzolódott. Végül harmadik helyszínként a Ceglédbercel feletti Gerje medret mutattuk be, ahol a vízvisszatartás pozitív példája mellett a települési tisztított szennyvizek bevezetésének (Pilis, Albertirsa) kedvezőtlen hatásai is megmutatkoztak.

VIZET A TÁJBA! – Martfűi legelő vízvisszatartás

Az Agrárminisztérium a víz visszatartására, tározására alkalmas, mélyfekvésű területeken a gazdálkodói hajlandóság felmérésére kapott megbízást az Agrárközgazdasági Intézet Nonprofit Kft. (AKI), a végrehajtásba pedig bevonta az Országos Vízügyi Főigazgatóságot. A szakemberek felmérték azokat a mélyfekvésű síkvidéki területeket, amelyek alkalmasak a vízvisszatartásra, és meghatározott szempontrendszer alapján kiválasztottak országosan 5 olyan mintaterületet, amelyekre elvi vízjogi engedélyes szintű tervcsomag készül a vízvisszatartás megvalósításához. (A témában gazdálkodói fórumot is szerveztek, ahol bemutatták az elképzeléseket.)

A KÖTIVIZIG két mintaterületen történő tározás elvi vízjogi engedélyes tervének elkészítésére kapott megbízást az AKI-tól, az egyik egy martfűi Hrsz-ú legelő elárasztása volt. Az elvi engedélyes terv 2024-ben készült el.

A „Vizet a tájba!” program keretében tett vízvisszatartásra szánt területi felajánlást 2025 elején az érintett martfűi földtulajdonos, aki a Martfű 0109 Hrsz-ú, legelő művelési ágú ingatlanját kívánta vízzel elárasztatni. A KÖTIVIZIG Mezőtúri szakaszmérnökségének munkatársai megvizsgálták a vízkijuttatás lehetőségét, annak műszaki megvalósíthatóságát. Megállapították, hogy a legelő közepén húzódó csatornából műtárgyakkal lehet szabályozni a vízkijuttatást. A megvalósítás első lépéseként 2025 márciusában a vízjogi engedélyes terv is elkészült, amire a vízügyi igazgatóság engedélyt szerzett.

Magyarország Kormánya 2025-ben 4,7 milliárd forint hazai forrást biztosított a vízügyi ágazatnak az Aszályvédelmi Akciótervre (AVAT), amelynek célja a szárazság elleni védekezés és a vízhiány csökkentése vízkészlet-gazdálkodási intézkedésekkel, beleértve a csatornák, tározók és holtágak feltöltését és a vízvisszatartás növelését. Ebből a keretösszegből többek között az érintett terület elárasztásához szükséges munkálatok is megvalósulhattak.

A nyertes pályázó kiválasztása után kezdődhetett a kivitelezés, amely a műtárgyak megépítésével kezdődött, majd ezt követte a víziútvonal rendbetétele.

A mintaterületre a Nagykunsági-főcsatornából, az NK XII-1 => NK XII-1-1 => Cibakháza-Martfűi csatorna => Marhalegelői 1. csatorna útvonalon lehet vizet juttatni. A csatornákon helyeként indokolttá vált a fás-cserjés vegetáció irtása és a gyökérzónás kotrás, illetve a meglévő műtárgyak felújítására és újak megépítésére is szükség volt.

Az érintett ingatlant keresztülszelő Marhalegelői 1. csatornán 3 új műtárgy épült, illetve a Cibakháza-Martfűi csatorna 9+221 cskm szelvényében elhelyezkedő, meglévő tiltós átereszt is felújították a vízkormányzás biztosítása érdekében.

Az új műtárgyak közül a Marhalegelői 1. csatornán, a 0+482 cskm szelvényben egy 80x80x15 cm-es keretelem épült tiltós előfejjel, illetve a 0+223 cskm szelvényben mindkét parton 1-1 db 50x50x15 cm-es keretelem, szintén tiltós előfejekkel, biztosítandó a vízkormányzást az érintett területre. A munkálatok mindössze 2 hónap alatt elkészültek.

Martfű, legelő
Fotó: KÖTIVIZIG

A Hanyi-Tiszasülyi árvízi tározó anyagnyerő helyeinek feltöltése

A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság az Aszályvédelmi akcióterv keretében, a Tisza-tóból kiinduló Jászsági öntözőrendszerből, a szükséges műszaki feltételek megteremtését követően töltötte fel a Hanyi-Tiszasülyi árvízcsúcs-csökkentő tározó anyagnyerő helyeit. Közülük az egyik, 11 hektáros anyagnyerő hely 2018. óta folyamatosan feltöltve van.

Az árvízi tározó anyagnyerő helyeinek feltöltése 2025. június 20-án kezdődött a 22,84 hektáros A-14/2 jelű feltöltésével, amelynek tározó térfogata 84,90 mBf szinten 305,8 ezer m3. A feltöltés október 6-án fejeződött be, a kivezetett vízmennyiség a feltöltés kezdete óta 650 ezer m3, a tározott vízmennyiség pedig 297 ezer m3. A gravitációs vízellátás útvonala: Jászsági-főcsatorna 16+650 fkm. --- J.II-1 1+765 fkm. --- 61 számú csatorna 1+430 fkm. --- 61-2 csatorna 0+242 fkm. HTS A 1461 anyaggödör --- 61-2 csatorna 0+800 fkm.--- HTS A 14/2 anyaggödör.

A feltöltést szolgáló 61-2 számú csatornát annak 0+800 szelvényéig felújítottuk a műtárgyaival együtt, továbbá az anyaggödör vízleadását biztosító új műtárgyat is, amellyel szabályozható vízhozamokkal, irányítottan tölthető a terület.

A tározó két nagyobb, illetve több kisebb gödörből tevődik össze, melyek nem voltak közvetlen összeköttetésben. A nyár folyamán az anyaggödrök összekötésére is sor került, melyet 535 fm csatorna megnyitásával biztosítottunk. Az anyaggödrök összenyitása során 3745 m3 földet termeltünk ki.

A 16,9 hektáros A-8 anyaggödör feltöltése július 3-án indult, az ide kivezetett vízmennyiség a feltöltés kezdete óta 580 ezer m3, a tározott vízmennyiség: 144 ezer m3. A vízátvezetés folyamatban van az A 9 gödörhöz.

A 29,5 hektáros A-5 anyaggödör feltöltése augusztus 7-én kezdődött és október 28-án fejeződött be. Az ide kivezetett vízmennyiség a feltöltés kezdete óta 780 ezer m3, a tározott vízmennyiség pedig 532,9 ezer m3.

A 15,7 hektáros, A-9 feltöltése augusztus 28-án kezdődött, és mai is folyamatban van. Az ide kivezetett vízmennyiség a feltöltés kezdete óta 290 ezer m3, a tározott vízmennyiség pedig 71 ezer m3.

A 11 hektáros, 150 ezer m3 tározó térfogatú 14-1 jelű anyagnyerő hely 2018. óta folyamatosan töltve van.

Jelenleg másfél milliárd m3 vizet tartunk vissza a Hanyi-Tiszasülyi árvízcsúcs-csökkentő tározó anyagnyerő helyein, amelyek együttesen területe mintegy 220 hektár
Forrás: KÖTIVIZIG

Fotó:KÖTIVIZIG

Természetesen vizsgáltuk a vízpótlás hatását a talajvízszint alakulására állandó és tanulmányi monitoring kutak révén. A mérési eredmények szerint a tározóban lévő kutak vízállás adatai jelentősen növekedtek, míg a tározón kívüli kutak vízállásának jellemző, nyár elejei csökkenése augusztus végére megállt, illetve stagnált.