Lendületesek: Virosztek Dániel
Klasszikus és kvantum Wasserstein-terek geometriája és kvantumdivergenciák – ez a kutatási témája Virosztek Dániel matematikusnak, aki a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Programjának támogatásával alakíthatott önálló kutatócsoportot. Mit jelentenek ezek a matematikai fogalmak, és milyen gyakorlati hasznosítása lehet az elméleti problémák megoldásának? Ez is kiderül a kutatóval folytatott beszélgetés nyomán készített cikkünkből.
Az optimális transzport elmélete napjainkban a matematikai analízis egyik központi kutatási területe. Az elmélet kiindulópontja (a matematikai problémák egy részétől eltérően) egy nagyon is konkrét, gyakorlati probléma. Árucikkeket kell termelőktől fogyasztókhoz eljuttatni a lehető legkisebb költséggel. Mind a termelők, mind a fogyasztók térbeli eloszlása adott, és azt is tudjuk, hogy egységnyi árunak két adott pont között mennyi a szállítási költsége. Ez a költség a valóságban rengeteg faktortól függhet, de gondolhatunk a legegyszerűbb modellre is, amikor a költség megegyezik a termelő és a fogyasztó közti távolsággal. Mi az optimális (vagyis legolcsóbb) szállítási terv a fenti adottságokat figyelembe véve? A klasszikus transzportfeladat megoldása a fenti kérdés megválaszolása, vagyis a lehető legolcsóbb szállítási terv megtalálása.
Az optimálistranszport-feladat első precíz matematikai formalizálása már a 18. században megtörtént, és a francia Gaspard Monge nevéhez fűződik. A tudományterület modern kori fejlődését Leonyid Kantorovics szovjet matematikus kutatásai indították el, aki a legaktívabban a 20. század közepén foglalkozott a területtel, és 1975-ben közgazdasági Nobel-díjat is kapott ez irányú munkájáért. „A transzportproblémák nagyon szorosan kapcsolódnak a fizikához (azon belül is a gradiens áramok elméletéhez és a folyadékdinamikához) és a közgazdaságtanhoz – mondja Virosztek Dániel, a Lendület-kutatócsoport vezetője. – Kantorovics nevéhez fűződik a lineáris programozás kidolgozása is, amely a diszkrét (véges sok termelővel és fogyasztóval számoló) transzportfeladatok mellett sok egyéb természetes optimalizálási feladat matematikai modelljét is adja. Az algoritmuselmélet és a számítógép-tudomány a múlt század második felében végbement óriási fejlődésnek és Kantorovics elméletének eredőjeként a valóságban előforduló konkrét transzportfeladatok már egy jó ideje hatékonyan és precízen megoldhatók.”
Virosztek Dániel Lendület-kutatócsoportja ezért nem is konkrét transzportfeladatok megoldásával foglalkozik. Sokkal inkább klasszikus valószínűségi eloszlások optimálistranszport-távolságokkal definiált metrikus tereinek és a kvantummechanikai állapottereknek a geometriai aspektusait kutatja. Ezenkívül a fenti területek szinergikus összjátékából született, egészen új kutatási terület, a kvantum-optimálistranszport elméletén dolgoznak. Itt már az elmélet elszakad a mindennapi életben tapasztalható gyakorlati problémáktól – hiszen a kvantumelmélet a mikroszkopikus világgal foglalkozik, és egyre absztraktabbá válik.
Az akár klasszikus, akár kvantum-optimálistranszporttávolságokkal definiált metrikus terekkel kapcsolatban számos alapvető geometriai kérdést lehet feltenni. Virosztek Dániel és kutatócsoportja leginkább a metrikus szimmetriákkal, vagyis az izometriákkal foglalkozik, mert a kutatócsoport-vezető szerint ez jó fogódzó az adott geometriai struktúra megértéséhez. A kutatást nagyjából négy-öt éve kezdte el a csoport, és eddig a különböző optimálistranszport-távolságokkal definiált terek szimmetriáit igyekeztek megérteni.
A most folyó Lendület-kutatás keretében egyrészt e szisztematikus szimmetriavizsgálatokat fogják folytatni.
A kutató szerint még a legegyszerűbb terek (például a valós egyenes vagy a diszkrét véges vagy végtelen halmazok) esetében is meglepően nehéz feltárni a transzporttávolságok szimmetriáit.
„A Lendület-pályázatból mostanáig eltelt egy év alatt már elkészültünk például a véges dimenziós gömbökre és tóruszokra épülő optimálistranszport-terek izometriáinak feltárásával, de az eredmények egyre több új kérdést vetnek fel – folytatja Virosztek Dániel. – Maguk az izometriák is rendkívül érdekesek, de a Lendület-pályázatban vállalt kutatási terv ennél jóval ambiciózusabb. Hiszen célunk, hogy az optimális transzport elméletét a kvantumos világ problémáira is alkalmazzuk.”
A klasszikus mechanikában már ismert, hogy az optimális transzport geometriája nagyon szoros kapcsolatban van a fizikai fejlődésegyenletekkel. Például az egyik legalapvetőbb fizikai jelenség, a hő időfejlődése előáll az entrópia gradiens áramaként, ha a fizikai állapotteret az optimális transzport elméletéből kölcsönzött távolsággal látjuk el. „Az tehát egyértelmű, hogy az optimális transzport elmélete a klasszikus fizikában nagyon fontos szerepet játszik. Kérdés viszont, hogy a kvantumfizikában milyen szerepet tölt be a kvantum-optimálistranszport, és egyáltalán mi az pontosan – teszi fel a kérdést a matematikus. – Az ember érzi, hogy lennie kell valaminek, ami a kvantummechanikában ugyanazt a szerepet tölti be, mint az optimális transzport a klasszikus fizikában. Számos különböző, legitim módon definiálhatjuk, és definiálták már a kvantum-optimálistranszport problémáját. Majd az idő eldönti, hogy melyik elképzelés válik a legnépszerűbbé, de az sem kizárt, hogy több irányzat is fennmarad hosszabb távon is, mindegyik a maga előnyeire támaszkodva.”
Jelenleg tehát még nincs tudományos konszenzus a kvantum-optimálistranszport mibenlétéről, egyelőre többféle elképzelés létezik ezzel kapcsolatban. A kutatási terület annyira új, hogy egyetlen, 2001-ben publikált (rendkívül absztrakt) cikket kivéve csak az utóbbi hét évben kezdtek megjelenni az ezzel kapcsolatos kutatási eredmények. A kvantum-optimálistranszport különböző definíciói általában veszik a klasszikus optimálistranszport-feladat egy vagy több karakterisztikus tulajdonságát, majd megkeresik ezeknek a tulajdonságoknak a kvantummechanikai megfelelőjét, és egy olyan optimalizálási feladatot tűznek ki, amely ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik.
A kutatócsoport egyik konkrét célja lesz, hogy olyan optimálistranszport-távolságokat definiáljon a kvantum esetében is, amelyek teljesen általános, nemkvadratikus (vagyis nem másodfokú) költségfüggvényen alapulnak.
A kutatócsoport foglalkozni fog emellett a kvantum-állapottér információgeometriájával, vagyis az információelméleti eredetű távolságokkal ellátott kvantum-állapottér geometriájával. E kutatási irány egyik kiindulópontja a kvantum relatív entrópia szimmetrizált változatával (kvantum Jensen–Shannon-divergencia) ellátott állapottér geometriai vizsgálata. Ez egy „szűz” terület abban az értelemben, hogy pusztán az, hogy a fenti távolságfogalom egy (a szigorú matematikai feltételeknek megfelelő) jó távolságfogalom, a csoportvezető friss (2021-ben publikált) eredménye, bár ez az állítás sejtésként már 2008-ban megfogalmazódott. Az új geometriai struktúra számos kérdést vet fel. Mik az egyenesek megfelelői ebben a térben? Hol mekkora a tér görbülete? A Lendület-csoport ezen alapvető geometriai kérdéseket is vizsgálni fogja.