A II. Osztályhoz tartozó bevezetésben az egyes résztudományok alapkoncepcióit külön mutatjuk be.

TÖRTÉNETTUDOMÁNY

1990 után új lendületet vett a hazai történetírás nemzetközi integrációja mind a külföldi gyűjteményekben (könyvtárak, kézirat- és levéltárak) való kutatási lehetőségek, mind a nemzetközi projektekben való részvétel, mind a magyar történettudomány eredményeinek a nemzetközi szakmai közvélemény elé tárása terén. Valamennyi korszak kutatásában jelentős előrelépés történt a forráskiadványok, kézikönyvek és adattárak publikálásában. Ezek részint a további tudományos kutatások megalapozásában, részint a nemzeti kulturális örökség feltárásában, megőrzésében és továbbhagyományozásában játszanak nélkülözhetetlen szerepet. Szintén általánosan jellemző a tematikai sokszínűség erőteljesebbé válása: az 1990 előtt – részben ideológiai megfontolásokból – elhanyagolt területek vizsgálata révén tudásunk jóval mélyebb és kiegyensúlyozottabb, mint a korábbiakban. A történettudomány hagyományos intézményi bázisát jelentő kutatóintézeti, egyetemi és közgyűjteményi kutatóhelyekhez csatlakozó akadémiai támogatott és Lendület-kutatócsoportok eredményesen járulnak hozzá e tendenciák erősödéséhez. A Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíja, valamint az egyetemeken folyó doktori (PhD) képzés új utakat nyitott a minőségi szakmai utánpótlás nevelése előtt. Az MTA (ma ELKH) Bölcsészettudományi Kutatóközpont az ország legjelentősebb történettudományi kiadójává fejlődött, amely a magyar mellett idegen nyelvű köteteket is közread, tekintet nélkül a szerzők affiliációjára, továbbá működteti a magyar történettudomány legjelentősebb angol nyelvű szakfolyóiratát (The Hungarian Historical Review).

FILOZÓFIA

Az elmúlt 30 évben a hazai filozófia pluralizálódott. Az antik filozófiatörténetben platóni és arisztotelészi művek fordítása és újrafordítása emelkedik ki, a patrisztikában az antropológiai megközelítés dominált, és a skolasztika átfogó ábrázolásai születtek meg. Az újkor klasszikusainak (Descartes, Spinoza, Leibniz, Locke, Kant) fordítása és monografikus feldolgozása mellett figyelem irányult a felvilágosodásra, különösen a liberális és konzervatív politikafilozófiákra. Az analitikus nyelvfilozófiában egy internális realizmus, az elmefilozófiában a személy nézőpontját érvényesítő felfogás fontos eredmény. A kontinentális filozófiában a diakritikai fenomenológia, hermeneutikai és posztstrukturalista koncepciók képeznek jelentős fejleményt, továbbá kidolgozták a modernitás történetfilozófiáját és etikáját, kifejtettek egy szeretet-, valamint egy eldologiasodáselméletet is.

PEDAGÓGIA

A neveléstudományok terén a rendszerváltást követően lényeges tartalmi-tematikus átrendeződés ment végbe. Az ideológiai-normatív elvárásokhoz kötődő hagyományos neveléselmélet pozíciói megszűntek, előtérbe került a helyükön kibontakozott pedagógiatörténet, illetve nevelésszociológia. Mindkét irány a korábbiakhoz képest is felerősítette a neveléstudomány interdiszciplináris kapcsolatait, előbbi a tág értelemben vett művelődéstörténet, utóbbi az intézményeket felölelő társadalmi közeg, a hierarchikus viszonyok, a mobilitás szociológiájának irányába. Míg a neveléselmélet szétesésével a szociális kompetenciák fejlesztése iránti érdeklődés nem apadt el, addig kifejezetten dinamikus előretörés ment végbe az oktatáselmélet terén, annak módszertanilag igényes empirikus kutatásában, különös tekintettel a pedagógiai értékelés rendszeres felmérésére, valamint az oktatás módszereiben fordulatot ígérő digitális pedagógiára. Hálás területe az oktatáselméleti kutatásnak a tanítási-tanulási módszerek fejlesztése és hatékonyságának vizsgálata átfogóan, illetve tantárgy-pedagógiai körben. A rendszerváltást követően a tanító- és tanárképzésben, illetve a továbbképzésben végbement jelentős változások ösztönzően hatottak a neveléstudomány területére, egyes stúdiumok viszont idővel kiszorultak onnan.

PSZICHOLÓGIA

A rendszerváltást követő 30 évben a pszichológia művelése – és szakszerű egyetemi oktatása – területén jelentős – intézményi, személyi, publikációs – gyarapodás ment végbe. A nemzetközi szakmai trendekkel összhangban a szakmai érdeklődés fókuszába a kognitív pszichológia került, ami egyfajta interdiszciplináris hálózat kiépülését jelenti, felölelve a megismerési folyamatok idegrendszeri hátterének, illetve az egyedfejlődéssel összefüggő változásoknak és változatoknak a tanulmányozását. Ezzel párhuzamosan jelentkezett az evolúciós szemlélet és elemző munka. A hazai, a magyar nyelvi sajátosságokkal is számoló pszicholingvisztika a kognitív irányzat szemléletének és személyi képviseletének kialakulásában különösen hálás szerepet játszott.

A kognitív nézőpont súlya és megújulása jellemezte a rendszerváltás után színes szakirodalmi termést hozó szociálpszichológiát, amelynek kulcsfogalma a társadalmi identitás lett, és amely a társadalmi változások iránt különös figyelmet tanúsít. A társadalmi-kulturális látókör kiszélesedését példázza a kulturális összehasonlító, illetve környezetpszichológia intézményesedése.

Mind az elméleti kutatások, mind a gyakorlati alkalmazás területén az empirikus munkák módszertani színvonala, a benne rutinosan alkalmazott matematika minőségi változáson esett át, és hozzájárult a hazai pszichológiai tudományok nemzetközi kapcsolódási lehetőségeihez.

A pszichológia alkalmazásának széles területén különös jelentőségre tett szert a megújult szemléletű egészségpszichológia, amely túltekint a klinikai alkalmazáson, és amely felöleli a preventív szemléletű addiktológiai pszichológiát is. A kognitív pszichológia sokrétűségéhez és túlsúlyához képest bizonyos tematikus egyensúlyt is jelent az emocionális élményekre ügyelő pozitív pszichológia. Az alapkutatási és alkalmazott stúdiumok között korábban is meglévő szétválás csökkentésére és áthidalására az országban is megjelent a transzlációs irány. Széles nemzetközi kitekintést biztosítanak pszichológiatörténeti művek, amelyek fontos szerepet töltenek be a hazai (nem utolsósorban pszichoanalitikus) tradíciók feltárásában és megőrzésében.

RÉGÉSZET

Az Európában kiemelkedően gazdag magyarországi leletanyag az égtájak találkozási pontjai, a régészeti kultúrák be- és továbbvándorlásai miatt minden korszak kutatásában kulcsfontosságú. Az országos és megyei múzeumokban, az egyetemeken (ELTE, SZTE, PPKE, PTE, ME) és a volt MTA Régészeti Intézetben (ma: ELKH BTK Régészeti Intézet) művelt régészettudomány az elmúlt 30 év szervezési és társadalmi változásai közepette is törekedett rá, hogy megfeleljen a hazai és nemzetközi elvárásoknak, ugyanakkor a gyűjteményekben őrzött leletek száma a hatszorosára nőtt. Az utóbbiak kezelése megsokszorozódott személyi, anyagi és szervezési gondot jelent, miközben az állam kivonulása a nagyberuházásokhoz kapcsolódó feltárásokból veszélybe sodorta a nemzetközi jelentőségű lelőhelyek sorát, amivel csak küzdelmesen tud szembenézni az egyenetlen színvonalúvá vált múzeumi szervezet. Itthon évente tucatnyi a régészeti vonatkozású kiállítások száma, kiemelkedően sikeres a Magyar Nemzeti Múzeum Karoling- és honfoglalás kori kiállítása, az volt az Európa több városát megjárt „Das römische Budapest”, az Európa Tanács rendezésében először Budapesten megnyílt „Europas Mitte un Jahr 1000” c. kiállítás – mindez a társadalmi érdeklődést is szolgálta. Magyar és európai nyelveken folyamatosan jelennek meg egyes korszakok monográfiái és korpuszjellegű feldolgozásai. Itthon és külföldön hazai és nemzetközi együttműködésekben végzett ásatásokra került sor. A régészet sajátossága a sok, az élet- és természettudományok részvételével, bizonyos társadalomtudományokkal való együttműködésekben új technikák bevonásával végzett kutatás. Az adatbázisok kiépítésével rendkívül kiszélesedett a tematika és a módszertan is. Nemzetközileg kiemelkedő jelentőségű a Seuso-kincs Budapestre került részének 2014 óta folyó feldolgozása, Pécs világörökségi helyszínné nyilvánítása. A magyar őstörténet, az avar és honfoglaláskor kutatása elutasítja a délibábos őstörténészkedőket. Pozitív fejlemény a közösségi régészet megjelenése, negatív az illegális műtárgy-kereskedelem megszaporodása.

MŰVÉSZETTÖRTÉNET

Művészettörténeti kutatást közgyűjteményekben és a volt MTA Művészettörténeti Intézetben (ma: ELKH BTK Művészettörténeti Intézet), valamint az ELTE-n folytattak, utóbbihoz a tárgyalt időszakban felzárkózott a PPKE és a KGRE. Munkájuk alapkutatásokból, forráskiadványok és monografikus művek közzétételéből állt. Bővült a felsőfokú oktatás (az ELTE mellett: PPKE, KGRE). A kutatott műfajok közül a fotográfiáé és a 20. századé lett intenzívebb, kiemelt jelentőségű lett a magyarországi műgyűjtéstörténeté. Közép-európai jelentőségű kiállítások nyíltak meg a Magyar Nemzeti Galériában, a Pannonhalmi Főapátságban, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban, a Szépművészeti Múzeumban („A barokk éve”, „Reneszánsz év”, „Pannonia Regia”, „Művészet a Dunántúlon 1000–1541”, „Mons Sacer”, „Paradisum plantavit”, „Sigismundus rex et imperator”), katalógusaik több tudomány számára hézagpótlók voltak. Új szemléletű volt a Magyar Nemzeti Galéria „Történelem – Kép”, illetve „Nemzet és művészet” c. kiállítása. Világhírű európai és magyar festőket mutattak be országszerte, építészettörténeti kiállítások nyíltak (Ybl-, Schickedanz-, Lechner-életművek). Nagy sikere volt több, európai nagyvárosokban rendezett kiállításnak. Nagyon fontos szakkatalógusok, monográfiák és forráskiadványok jelentek meg, nemzetközi együttműködésekben rendezett konferenciákon a szakma aktuális feladatait és módszereit vitatták meg. Újraindult a kézikönyvek sorozata, kultúrtörténetileg is jelentős a magyarországi műgyűjtéstörténetnek, a magyar művészettörténet-írás tudománytörténetének és a művészeti oktatás történetének kutatása. Elvégezték az ország teljes barokk falképállományának dokumentálását és tudományos feldolgozását. Digitalizációs projektek révén fontos forrásanyagok és kiadványok váltak széles körben hozzáférhetővé.

ÓKORTÖRTÉNET

Kutatás és oktatás az ELTE, SZTE, DE, PTE, PPKE, KGRE tanszékein, a Szépművészeti Múzeumban és a volt MTA Régészeti Intézetben (ma: ELKH BTK Régészeti Intézet) folyt az egyiptológia, asszirológia és az ókori Elő-Ázsia, klasszika-archeológia, ókori Görögország, ókori Róma és Pannonia témaköreiben, a kutatók több európai nagyprojektben vesznek részt. Ásatásokat vezettek Egyiptomban és Szíriában, Irakban, búvárásatásokat a Földközi-tengeren, nemzetközileg jegyzett a Studia Aegyptiaca c. sorozat. Az asszirológia, hettitológia kutatása személyileg, tematikailag egyaránt bővült. A Pannonia-kutatás történeti kézikönyvekkel, forráskiadásokkal, felirattani monográfiákkal gazdagította a Római Birodalom tanulmányozását. Az ókori Görögország és Róma történetéről fontos monográfiák, szöveggyűjtemények és tanulmánykötetek jelentek meg. Monográfia készült a görög demokrácia bukásáról és a 30 zsarnok uralmáról, nemzetközi kutatásban készül az antik átoktáblák korpusza. A vallástörténet tárgykörében szöveggyűjtemény, monográfia és tanulmánykötet jelent meg, sporttörténeti munkák készültek. A digitális textológia nagy eredménye a sumer királyfeliratok lemmatizált korpusza, készülőben a sumer–magyar szótár (az utóbbi segítheti a dilettánsok elleni harcot is). Török László a núbiológia egyik megalapítója volt, az ókori történetet és kultúrát elemző monográfiák sora származik tőle. A Szépművészeti Múzeum kiállításokat rendezett, doktori disszertációkat vezet és gondoz, a Magyar Nemzeti Múzeummal és az MTA Régészeti Intézettel (ma: ELKH BTK Régészeti Intézet) működik együtt a Seuso-kincs feldolgozásában (lásd: Régészet). Folyamatos a múzeumi gyűjtemények feldolgozása, az adatbázisok építése, a digitális textológiai fejlesztés, a szakkatalógusok nemzetközi jelentőségűek. A különböző intézményekben több, a szélesebb közönség által is olvasott folyóiratot gondoznak, a komoly tudományos teljesítménynek számító fordítások és szöveggyűjtemények az oktatást és a kulturális ismeretterjesztést is szolgálják.

Az MTA II. Filozófiai és Történettudományok Osztálya részletes összeállítása az osztály honlapján, ide kattintva érhető el.