A gazdaságpolitika elemzések jellemzően a jelen és a közelmúlt teljesítményét tárgyalják, és ehhez nem szükséges jövőképeket kidolgozni. Ezért a jövőképekre alapozott gazdaságpolitikai elemzés kivételesnek számít. Az utóbbi évek fejleményei, különösen 2022. óta, azonban egyre erősebben jelzik, hogy feltehetően egy új „világrend” alakul ki, felváltva az Egyesült Államok dominanciájával jellemezhető viszonylag rövid időszakot, amely a második világháború után több évtizedig fennálló kétpólusú világot (az Egyesült Államok és a Szovjetunió által vezetett blokkok közötti hidegháborút) követte. Ez az új világrend szinte biztosan többpólusú lesz (Antalóczy és Sass 2026), de nem tudjuk előre jelezni még a pólusok számát sem. Azaz nem láthatjuk előre, hogy hány érdemi erővel rendelkező pólus – politikai, gazdasági, katonai és technológiai hatalmi központ – alakul ki, és szilárdul meg a következő 20–25 évben, mint ahogy azt sem, hogy mely jelenlegi (és esetleg új) országok lesznek az új pólusok vezető hatalmai és melyek csatlakoznak azokhoz, illetve melyeket csatolnak különböző módokon magukhoz ezek a vezető hatalmak.

A Világgazdasági Tudományos Tanács 32. ülésén készített képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Ebben a helyzetben alapvető feladat azt átgondolni, hogy ezek a pólusok milyen lehetséges értékeket képviselhetnek, milyen stratégiai célokat követhetnek, hogyan működtethetik a póluson belüli mechanizmusokat, és hogyan viszonyulhatnak egymáshoz, illetve azokhoz a problémákhoz, amelyek a jellegükből adódóan globális megoldást követelnek (klímaváltozás és annak minden természeti, politikai, társadalmi és gazdasági következménye; mélyreható („felforgató”) technológiai változások; új társadalmi, politikai mozgalmak és változások; ...). Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy több lehetőséget is figyelembe vegyünk, amikor a globális környezetről gondolkodunk.