9.00 – 9.10: Köszöntés
Levezető: Fejérdy Tamás, DLA, ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság, elnök
9.10 – 9.25: Megnyitó gondolatok
Puskás Imre, dr., kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár
9.25 – 9.55: Restauráció és művészettörténet
Marosi Ernő, MTA rendes tag, MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya
9.55 – 10.20: Műemlékvédelem: kérdések és felvetések
Cságoly Ferenc, MTA rendes tag,
MTA Műszaki Tudományok Osztálya
10.20 – 10.35: Értékválság és rekonstrukció
Finta József (felkért hozzászóló), MTA rendes tag,
MTA Műszaki Tudományok Osztálya

10.35 – 11.05 kávészünet

Levezető: Krähling János , kand.,
MTA Építészettörténeti, Építészetelméleti és Műemléki Állandó Bizottság, elnök
11.05 – 11.30 Re-konstrukció és épületrégészet
Feld István, kand., ELTE Régészettudományi Intézet
11.30 – 11.55: Pillanat, vagy történeti folyamatosság­: rekonstrukció és/vagy helyreállítás
Fejérdy Tamás, DLA, ICOMOS
11.55 – 12.25: Hozzászólások, vita

12.25 – 13.25: Ebédszünet

Levezető: Vukoszávlyev Zorán, PhD, MTA Építészettörténeti,
Építészetelméleti és Műemléki Állandó Bizottság
13.25 – 13.50: A helyreállítási programok és a rekonstrukció
Virág Zsolt, dr., művészettörténész, a Nemzeti Kastélyprogram és a
Nemzeti Várprogram végrehajtásáért felelős miniszteri biztos
13.50 – 14.15: Építészeti rekonstrukció: elmélet - módszertan – esetek
Zsembery Ákos, PhD, BME Építészettörténeti és Műemléki Tsz.
14.15 – 14.40: A rekonstrukció kérdései a műemlékhelyreállítás gyakorlatában
Krcho János, kand., Technical University of Košice
14.40 – 15.40: Kerekasztal beszélgetés
Moderátor: Nagy Gergely, dr., ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság, tiszteletbeli
elnök
15.40 – 15.55: Hozzászólások, vita, zárszó

A konferencia témájáról

1. A műemlékvédelemnek – Európában a 19-ik századi létrejötte óta – kettős szerepe van. Egyrészt a társadalom elvárásának, értékrendjének megfelelően gondoskodik a műemlékek, mai, tágabb értelemben: az értéket hordozó épített örökség megismeréséről, közkinccsé tételéről, másrészt, felhasználva az adott korszak legfejlettebb tudományos kutatási lehetőségeit, a műemlék által hordozott – sok esetben más forrásból meg nem ismerhető – információk, dokumentatív érték kibontásával egyaránt szolgálja a műemléknek, és a hozzá kapcsolódó történeti-társadalmi közegnek a hiteles megismerését.
2. Az időben előre haladva nem csak a társadalom és annak értékszemlélete, hanem a tudomány szemlélete, a tudományosság megítélése is változik, s mindez hatással van a műemlékekkel kapcsolatos elméleti és gyakorlati megfontolásokra is. A műemléki értékek megőrzése érdekében a legfontosabb feladat azok folyamatos gondozása, fenntartása. Mindamellett szükségessé válhat a műemlékek időnkénti felújítása, helyreállítása is – a fennmaradásukat szolgáló rendeltetés biztosítása, vagy éppen jelentős külső behatások (természeti vagy ember okozta katasztrófa) okozta károk felszámolása érdekében.
3. A műemlék-helyreállítás a műemlékvédelemnek az a fontos, egyben a leglátványosabb, szakterülete, amely a legjobban közvetíti a társadalom számára a történelmi kultúrát, a történeti értékrendet, mégpedig a helyreállítás korára jellemző megközelítésben és megvalósításban.

A gyakorló építész a szűken vett műemlékes szakma és a tágas közönség között, köztes helyzetben áll. Ebben a helyzetben – a szűken vett szakma felől nézve amatőr státuszban –, feltehet olyan kérdéseket, amelyek szakmai oldalon evidenciák lehetnek, de a befogadó közönség számára nem kellően értelmezett, tehát nyitott témák. Ugyanakkor ez a pozíció – a befogadó közönség felől nézve hivatásosként –, lehetőséget ad olyan feltevésekre, amelyek talán a szűken vett szakma számára is jelentéssel bírhatnak. Kérdések és felvetések az érték, a hitelesség, az eredetiség és a hihetőség kapcsán, köztes helyzetből szemlélődve.

4. Mivel mindennemű beavatkozás elkerülhetetlenül a fizikailag fennmaradt történeti szubsztancia kisebb-nagyobb mérvű (a legtöbb esetben visszafordíthatatlan) megváltoztatásával is jár, minden korban a társadalom elvárásait artikuláló döntéshozók és a műemlékvédelmi szakemberek közös felelőssége a követelmények, az elvárások és a hitelesség egyensúlyának fenntartása.
5. Napjainkban – a második világháborút követő hasonló törekvések után – újból számos országban vetődik fel a műemlékek helyreállításakor az elpusztult vagy töredékesen fennmaradt részek, vagy esetleg egész épületek újbóli megépítésének, rekonstrukciójának a szándéka. Történeti, nemzeti identitásbeli hivatkozások és elvárások mellett, avagy esetleg a helyett – sokszor eltérő indíttatással – csupán a látványosság, a turisztikai vonzerő fokozása érdekében fogalmazódik meg a rekonstruktív kiépítés szándéka.
6. Nem tekinthető véletlennek, hogy a műemlékdelemmel, műemlék-helyreállítással kapcsolatos nemzetközi iránymutatásokban, dokumentumokban is nyomon követhető a kibontakozó szemléletváltozás, a műemlékvédelmi szakmai és társadalmi feladatainak újraértelmezése. Nemzetközi szakmai szervezetek különféle megközelítésben elemzik a rekonstrukciós törekvéseket felszínre hozó elvárásokat és folyamatokat és azok viszonyát a műemlékek, az épített kulturális örökség hordozta fizikai és nem anyagiasult értékek minél teljesebb megőrzése, továbbadásának lehetősége között. Magyarországon is – a műemlékeket érintő kiemelt fejlesztési „rekonstrukciós” programok kapcsán – erőteljesen jelentkezik a műemlékek rekonstrukcióját célzó, tudományos szempontból számos buktatóval teli társadalmi (politikai, gazdasági) elvárás. Hazai műemlékek rekonstruktív kiépítésének a már megvalósult példái igen éles szakmai (és szakmán kívüli) vitát váltottak és váltanak ki.
7. Ez a most meghirdetett konferencia széleskörű tudományos megközelítéssel kívánja értelmezni és a műemlékvédelem számos szakterülete oldaláról megvilágítani a jelenlegi helyzetet, és körülhatárolni a szakmai lehetőségeket. A rekonstrukció, a használat, a környezeti kapcsolatok, a turizmus gyakorlati kérdései mellett a konferencia célul tűzte ki, hogy körvonalazza azokat a szakmai, etikai határokat és ajánlásokat, amelyek napjaink műemlék-helyreállítási programjait, napi feladataival kapcsolatos döntéseket segíthetik.

Szervezők:
MTA Építészettörténeti, Építészetelméleti és Műemléki Állandó Bizottsága,
ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság
ARTIFEX Kiadó Kft.