Paleoszociológusok Alsónyéken és Sanghajban - egy világsikerű magyar régészeti projekt

A Kr. e. 6–5. évezredben folyamatosan lakott újkőkori településre az M6-os autópálya építését megelőző régészeti feltárásoknak köszönhetően bukkantak rá a régészek. A kezdetben több helyen több csapat által párhuzamosan folytatott feltárási munkák közben derült ki, hogy egyetlen nagy lelőhelyről van szó, mégpedig Közép-Európa legnagyobb ilyen korú lelőhelyéről.

Demográfiai bumm és hanyatlás

Az Alsónyék-Bátaszéken 2006–2009 között végzett Az Alsónyék határában talált sírokból előkerült kerámiák a restaurátor műhelyben - videófeltárások a neolitikum több periódusából olyan európai jelentőségű felfedezéseket hoztak felszínre, amelyek feldolgozása kiemelkedő fontosságú forrásanyagként szolgál Kelet-Közép-Európa és Délkelet-Európa csatlakozó területeinek újkőkori kutatásához is.

„Alsónyék első lakói a Balkánról érkezett földművesek voltak, akik a földművelés, az állattenyésztés, valamint a házépítés, illetve a kerámiakészítés tudását hozták magukkal” – mondta el Bánffy Eszter. Az 1300 évig folyamatosan lakott település mérete az újabb balkáni bevándorlók megjelenésével nőtt, a kor egyik jelentős kereskedelmi központja lehetett. „Az utolsó újkőkori fázisban több mint 120 gerendaszerkezetű, robosztus házat és 2300 sírt tártunk fel” – mondta a régész, aki kiemelte: volt olyan időszak, amikor rövid időn belül ötvenszeresére nőtt a lakosság létszáma.

A néhány évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen keltezési technikának, valamint a természettudományos módszerek bevonásának köszönhetően a szakemberek évre pontosan meg tudták állapítani ennek a beköltözési hullámnak az idejét.

„Kr. e. 4730-ban történt mindez, de hogy miért, arra még keressük a választ” – mondta Bánffy Eszter. Mint ahogyan azt is szeretnék tisztázni, hogy két generáció után miért fordult meg a folyamat, és kezdett ismét csökkenni a település lélekszáma.

Alsónyék: a Lengyeli-kultúra néhány sírcsoportja
(A fotókból készült összeállítások Réti Zsolt és Kirsty Harding munkái) Fotó: Osztás Anett
Forrás: Bericht der Römisch-Germanischen Kommission 94 (2016): p. 183, Fig. 2.

„Az egyik oka egyfajta járvány lehetett. Egy csontváz esetében ugyanis tuberkolózis nyomára bukkantunk. Azt is láttuk, hogy abban a sírcsoportban, ahonnan a tbc-s ember maradványai előkerültek, mindenki fertőzött volt” – adott egy lehetséges magyarázatot Bánffy Eszter. Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy nem csupán az emberek, hanem a haszonállatként már tartott szarvasmarhák is megbetegedtek tbc-ben, mivel Kr. e. 4730 után egy generációval az állati maradványok között az addig domináló marhacsontok helyett háromszor annyi vadcsontot találtak. Ebből arra következtetnek, hogy az embereket háziállataik már nem látták el elég hússal, sőt akár éhínség is lehetett. De az biztos, hogy a korábbinál sokkal többet kellett vadászniuk.

Innovatív értelmezés

Ahhoz, hogy a régészek hét-nyolcezer év távlatából, írott források híján ennyi mindent meg tudjanak állapítani egy település múltjáról, szisztematikus csapatmunkára és nemzetközi együttműködésre van szükség. Valamint – ahogy a régész fogalmaz – „sokszempontúságra a feldolgozásban és innovatív értelmezésre”. A hagyományos régészeti megközelítések mellett olyan természettudományos módszereket is segítségül hívtak, mint például a bioarcheológiát s az ezen belül is kiemelten fontos Videó az MTA BTK Régészeti Intézetének Archeogenetikai Laboratóriumában folyó munkárólarcheogenetikát.

A radiokarbon-keltezés egy matematikai modellezés segítségével a korábbinál sokkal pontosabbá vált.

A nemzetközi programoknak köszönhetően Alsónyéken kivételesen sok mintát tudtak venni és elemezni: 270 radiokarbon-adat segíti az évtizedre pontos kormeghatározást, 70 DNS-mintából készült genetikai vizsgálat, 140 stabilizotóp-vizsgálatból az étrend és a mobilitás kérdésében ad új adatokat a lelőhely az őstörténeti értékeléshez.

Alsónyék: gazdag férfi sírja (3060. sz. temetkezés) Fotó: Osztás Anett
Forrás: Bericht der Römisch-Germanischen Kommission 94 (2016): p. 217, Fig. 20.

Bánffy Eszter és munkatársai geológusokkal, geokémikusokkal, biológusokkal, anyagtudományi szakemberekkel, tudománytörténészekkel, sőt, szociológusokkal, pszichológusokkal is együtt dolgoznak azért, hogy a lehető legtágabb összefüggésekben vizsgálják a sok évezreddel ezelőtti világból megmaradt puzzle töredékes darabjait. Mint mondta, semmit sem dobnak ki, minden apró részletet megvizsgálnak.

Az európai történelem része

„A célunk a neolit lelőhely történeti rekonstrukciója.

Bár ez az írott források előtti prehistorikus kor esetében nehezebb, a neolitikum éppúgy az európai történelem része, mint a Római Birodalom vagy a középkor.

Igaz, nehezebb rekonstruálni, de a feladat ugyanaz: a történelmi folyamatok megismerése és valamilyen társadalomkép megrajzolása” – mondta Bánffy Eszter. Mint fogalmazott, ők lényegében szociológusok, de „paleoszociológusok”, akik a régmúlt egy társadalmának a történetét szeretnék elmesélni a szokásai, az építészete, a kereskedelme, a hitvilága, a demográfiája vagy éppen a tagjait sújtó betegségek és járványok alapján.

Alsónyék: Lengyeli temetkezések sírmellékletei Fotó: Osztás Anett
Forrás: Bericht der Römisch-Germanischen Kommission 94 (2016): p. 188, Fig. 6.

A lelőhely komplex régészeti feldolgozása az ásatások lezárása óta tart. A nemzetközi összefogásban folyó munka két legfontosabb szereplője az MTA BTK Régészeti Intézet, illetve 2013 óta a Deutsches Archäologisches InstitutRömisch-Germanische Kommission (DAI RGK). A német intézet 2016-ban budapesti kutatóhelyet is létesített, amely a német–magyar együttműködésben zajló, dunántúli noninvazív tájrégészeti, a német és amerikai együttműködésben megvalósuló új generációs archeogenetikai, valamint a brit együttműködésben megvalósuló abszolút kronológiai kutatásokat fogja össze.

Az alsónyéki ásatások eredményeiről eddig több mint 40 tanulmányban, valamint számos konferencián számoltak be. Az eredményekről azonban külön könyvsorozat is megjelenik majd. A tervek szerint 13 kötetben összegzik a neolit település 6-7 ezer évvel ezelőtti történetét.

A világ legjobb régészeti projektjei között

Az alsónyéki ásatás eredményei nemzetközi szinten is figyelmet keltettek, sőt rangos elismeréssel jutalmazták. Sanghajban kétévente rendezik meg a Shanghai Archaeology Forumot, amelyen a Field Discovery kategóriában a világ legjobb tíz régészeti projektje közé választották. Az erről szóló díjat a projektvezető Bánffy Eszter a közelmúltban vehette át a kínai város polgármesterétől és a Kínai Társadalomtudományi Akadémia elnökétől.

A sanghaji díjátadó ünnepség Fotó: John Chapman

A legjobbak között egyebek mellett mexikói, indonéz és ausztrál ásatások találhatók. Térségünkből Alsónyék mellett csupán az ókori izraeli Masszádánál folyó régészeti munkák kerültek az elismerést elnyert projektek listájára.