„Találkozások” – Különleges hangverseny zeneszerző Széchényiek műveiből

„A 200 éves Magyar Tudományos Akadémia az egész nemzeté. Alapításának ünnepe a magyar nemzeti identitás, a kultúra és a tudomány önmagán túlmutató jelentőségű eseménye” – mondta a bicentenáriumra készülve Freund Tamás. Az Akadémia elnökének szavait bizonyítja az a hangverseny is, amely 2025. május 12-én 18 órakor lesz az MTA székházának megújult Dísztermében. A határon túli magyar tudományos intézetek és szervezetek ünnepi hónapjának nyitóestjén az Encuentros Együttes ad koncertet.

Az alapítás 200. évfordulójára megújult Díszterem a Magyar Tudományos Akadémia székházában Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Műsoruk első részében zeneszerző Széchényiek – Széchényi-Batthyány Franciska (1783–1861), Széchényi Lajos (1781–1855) és Széchényi Imre (1825–1898) – műveiből mutatnak be válogatást. A második részben Leidemann Sylvia, az MTA külső tagja barokk zenei kutatásai során feltárt és rekonstruált műveket hallgathatunk meg. A magas szintű művészi élményt kiváló barokk régizene-énekesek és korhű hangszereken játszó régizenészek garantálják. Az elhangzó 17–18. századi barokk egyházzenei művek egyedülálló zenetörténeti értéket képviselnek, mivel e kompozíciók sehol máshol nem lelhetők fel, csak a magyarországi zenei archívumokban.

Több mint 200 éve szunnyadó művek hangzanak el most újra.

A művek megtalálását és rekonstruálását egyaránt Leidemann Sylvia argentin-magyar származású zenekutatónak, csembalóművésznek és karnagynak köszönhetjük, aki 2012 óta a Magyar Tudományos Akadémia Domus Hungarica ösztöndíjának segítségével végzi kutatásait a régizene területén. Leidemann Sylvia szakmai háttere és világviszonylatban elismert munkássága példaértékű, kimagasló eredményeiért 2021-ben átvette a Magyarság Háza díját, 2023-ban pedig a Bíró László-díjat.

Leidemann Sylviával, az Encuentros Együttes alapító karnagyával beszélgettünk.

***

Mit jelent Önnek ez a közelgő esemény? Mi az, amit a koncert kapcsán különösen is kiemelne?

Ez a hangverseny egy unikum. Lehetőségünk van megmutatni egy egyedülálló anyagot.

Az első rész a Széchényi család zeneművészetét mutatja be. Szembetűnő, hogy a Széchényiek között már a 18. századtól kezdve milyen sok a zeneszerző. Nők is. Miséket, különböző műfajú zeneműveket írtak. Mindez nagyon érdekes, és itthon, Magyarországon igazából nem nagyon ismert ez a tény – és nem ismertek a művek sem, nemigen terjesztik őket.

Leidemann Sylvia csembalóművész, karnagy, zenekutató Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Van egy leszármazott, Széchényi Kálmán (Széchényi Ferenc szépunokája, Széchenyi István testvérének, Lajosnak az ükunokája – a szerk.), aki Németországban él, és a felesége is zenész. Ők kezdték el kutatni különböző könyvtárakban és forráshelyeken a Széchényiek zeneműveit. A világ minden részéből összegyűjtötték a főleg kéziratos kottákat, és olyan állapotba hozták őket, hogy a műveket elő lehessen adni. Már több lemez megjelent Széchényi-kompozíciókból, és született egy könyvük is a Széchényi család zenei életéről. Összegyűjtöttek mintegy 200 olyan művet, amely a Széchényiekhez köthető.

Zeneszerzőként is számontartjuk például Széchényi Franciskát (Széchényi-Batthyány Franciska Karolina grófnő, Széchényi Ferenc és Festetics Julianna harmadik gyermeke, Széchenyi István nővére – a szerk.), aki 1783-ban született. Gyönyörűen zongorázott, és az egyik első női zeneszerző volt. Két miséjéről tudunk, valamint zongoraművekről, dalokról és templomi énekekről, amelyeket ő szerzett.

És mondhatjuk, hogy innentől kezdve egészen a 20. század első harmadáig folyamatosan voltak zeneszerzők a Széchényi családban. Jelentős közöttük például Széchényi Imre (1825–1898), Széchenyi István unokaöccse, akinek a nevéhez táncok és romantikus versekre írt dalok fűződnek.

Gróf Széchényi Imre (1825–1898) Pollák Zsigmond (1837–1912) grafikája
Fotó: Wikimédia Commons

A Széchényi család tagjai mindvégig dolgoztak, és fontos pozíciókat töltöttek be a nemzet szolgálatában. Emellett elkötelezettek voltak abban is, hogy a magyar kulturális értékeket zenei alkotásaikkal is gyarapítsák. Ezt nagyon érdekesnek találom.

És mi lehetne jobb alkalom e család zeneművészetének bemutatására, mint a 200. évforduló, a Széchenyi István alapította Magyar Tudományos Akadémia ünnepe? És mi lenne alkalmasabb a család iránti tisztelet kifejezésére?

Ráadásul a Széchényiek véleményem szerint nagyon jó zenészek. A kompozíciók, az alkotások nagyon sok értéket rejtenek. Nagyon felkészültek és tanultak voltak. Zeneszerzésben is. Széchényi Imre gróf például közeli barátságban volt Liszt Ferenccel. Szóval ez szerintem nagyon jó zene.

Nemcsak azért fogunk tehát tőlük előadni műveket, hogy Széchényiek által írt zenét mutassunk be, hanem azért is, mert ez nagyon jó zene. Élvezet.

Foglalkozott korábban is a Széchényiek zenéjével, vagy erre az ünnepségre készülve kerültek a látókörébe ezek a darabok?

Mi tavalyelőtt, az ünnepre készülve kezdtünk el a Széchényiek zenéjével foglalkozni, és terjesztjük is ezeket a műveket nemcsak itthon, hanem Argentínában is, például az ottani Ars Hungarica segítségével, amit én vezetek. Tavaly ősszel egy kisfilmet is készítettünk a Széchényi család zeneszerzőinek tiszteletére az Encuentros Együttes zenészeivel: Barlay Zsuzsanna mezzoszoprán és Sirákné Kemény Kinga szoprán énekessel, valamint Király Miklós zongoraművészzel. A kisfilmben korhű ruhákban, a somogyvári Széchényi-kastély nyújtotta korabeli környezetben és a kastélyt körülvevő tájban mutatjuk be a zeneszerző Széchényiek néhány művét, és próbáljuk megteremteni a zenét magas szinten művelő, pártoló Széchényi család és a korszak atmoszféráját.

Jelenet a zeneszerző Széchényiek emlékére készült kisfilmből Fotó: Morning Art Records

Mit tudhatunk a hangverseny második részéről? Mivel készül még az Encuentros Együttes az ünnepre?

A Magyarországon fellelhető barokk zenei archívumokban bőséggel találunk olyan műveket, amelyeket bár nem magyar zeneszerző komponált, de

az egész világon egyedül ezekben az archívumokban lelhetőek fel.

Ilyen például Franz Novotny (Novotni Ferenc [1749? – 1806] – a szerk.) néhány műve, aki győri zeneszerző volt, de a legtöbb műve érdekes módon Pécsett található. Elképzelhető, hogy a Kismartonban, az Esterházy család alkalmazásában álló Franz Nicolaus Novotnynak (1743–1773) és fiának rokona volt, de erre eddig semmilyen adat nincsen. Vagy itt van például Swoboda György műve, aki 1742 és 1751 között basszista volt a pécsi székesegyházban. De a pécsi székesegyházi archívumokban megtaláltam például egy anonim szerző szimfóniáját is. Vagy van egy Paschale nevű olasz zeneszerző, akiről az olaszok sem tudják, hogy ki volt, és hogy miért maradt fenn egy litániája Győrben.

Ez az egész nagyon érdekes, és engem ez személyesen is nagyon érdekelt.

Ezért körbejártam Pannonhalmát, Győrt, Sopront és Pécset, felkutattam mindent, amit csak lehetett. Már a hetedik könyvet adom ki erről. Ezekből a művekből játszunk mi például Argentínában, Chilében, és lemezfelvételeket készítünk.

Több helyen olvashatjuk, hogy Ön nemcsak kutatója és újrafelfedezője, hanem rekonstruálója is e műveknek. Mit jelent egy zeneművet rekonstruálni?

Gyakran előfordul, hogy az archívumokból előkerülő zeneművek hiányosak: elvesztek részeik, vagy a másolók nem teljesen precízen, hibákkal másolták le őket. Ezeket ki kell javítani. A 18. században nem létezett komplett partitúra sem. Ha tudjuk, hogy előttünk van egy korabeli zenei korpusz, és ismerjük a szerkezetét, akkor legjobb zenei tudásunk szerint a hiányosan fennmaradt részek helyét ki tudjuk tölteni. A zenei átírást tehát úgy valósítjuk meg, hogy korrigáljuk a tévedéseket, és kitöltjük a hiányokat.

Ha barokk zenét játszó régizenész vagyok, akkor nekem nagyon jól kell ismerni a barokk zenei nyelvet, szabályrendszert és összhangzást.

És a barokk zenét ismerő zenészként a barokk zenei nyelvezet alapján

ki tudom javítani a hibásan másolt vagy hiányosan fennmaradt barokk műveket.

Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az Encuentros Együttest Ön alapította. Mi az együttes hivatása? És mit jelent a név: Encuentros?

Az encuentros találkozást jelent. Részben azért kapta az együttes ezt a nevet, mert én Argentínából jöttem ide, és itt találkoztunk egymással, az együttesem tagjaival. De azért is, mert

a zenével kapcsolatban lenni is találkozás – és a zene által egymással is találkozunk.

Amikor zeneakadémista voltam a mai nevén Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, akkor alakult ez az együttes, 1987-ben. Argentínából és egész Dél-Amerikából nagyon sok kottát hoztam át az 1980–90-es évek fordulóján. Ekkor itt, Magyarországon nem nagyon ismerték a dél-amerikai dallam- és ritmusvilágot, az argentin népzenét, valamint az argentin és más dél-amerikai kórusműveket, népzenei feldolgozásokat. Az Encuentros Együttest azzal a szándékkal hoztam létre, hogy ezt a zenei világot és kultúrát közvetítsem. Ezzel párhuzamosan azonban barokk zenével is végig foglalkoztunk.

A mostani koncert az Akadémia bicentenáriumának különleges eseménye. Mit jelent Önnek határon túl élő magyarként, zenészként és zenekutatóként a 200 éves Magyar Tudományos Akadémia?

Én minden évben megköszönöm – nem is tudom igazán megköszönni –, hogy 2010 óta az MTA külső tagja lehetek, és hogy 2011-től rendszeresen, minden évben ösztöndíjat kapok az Akadémiától. Nekem ez megváltoztatta az életemet. Számomra ez óriási lehetőség mint zenekutatónak, mint zenésznek és mint embernek. Ez a hely maga is, ahol most beszélgetünk, az MTA Domus Collegium Hungaricum a lehetőség része: hogy tudok itt dolgozni, hogy itt próbálhatok. Sohasem gondoltam, hogy itt, Magyarországon olyan zenei kincsekre találok, mint amilyenekre találtam.

Az akadémiai ösztöndíjas kutatási tevékenységem új lehetőségeket adott, és új dimenziót nyitott az életemben.
Nekem ez egy álom. És hogy ezt megköszönjem, majdnem minden évben kiadok egy könyvet, vagy létrehozok valamit.

A Magyar Tudományos Akadémia nekem egy lehetőségekre nyíló ajtót jelent: gazdagította és gazdagítja zenei tevékenységemet.

Nem beszéltünk még a gyökereiről.

1928-ban a nagyszüleim vándoroltak ki Argentínába. Ez majdnem 100 év. A gyökerek és az identitás számomra, számunkra olyan értékesek, hogy a lányom már 15 éve itt él Magyarországon. Ő már tudott itt tanulni, ide járni egyetemre.

Nekem mindig nagyon fontos volt, hogy mindkét oldalról magyar vagyok.

A nagyszüleim még Nagy-Magyarországon éltek, ezért számomra, az identitásom számára az számít Magyarországnak ma is.

Nekünk ott kint, Argentínában, mindig fontos volt magyarnak lenni, fenntartani a hagyományokat, például a konyha, a főzés világában is. És hát a nyelv! Persze nekem nem volt lehetőségem magyar iskolába járni, de otthon megtanultunk magyarul. És bár nem könnyű fenntartani egy nyelvet ennyire messze, mikor nincs lehetőség visszamenni az országba, de mikor én visszajöttem, és itt tanultam, akkor persze fejlesztettem a nyelvtudásomat is. A lányomnak pedig már más volt, neki volt lehetősége Argentínában is magyar iskolába járni szombatonként, ahová minden héten, óvodáskorától kezdve egészen a gimnázium végéig járhatott. Utána pedig kapott egy ösztöndíjat a Balassi Intézettől.

Nekem ilyen lehetőségeim még nem voltak, de mindenképpen próbáltam fejleszteni a nyelvet. És megélni a kultúrát, büszkének lenni arra, hogy magyarok vagyunk. Nem lehet elutasítani, hogy argentin is vagyok, mert ott kint születtem, de a magyar származás és a magyar érzés bennünk van. Szeretjük.

És nekem Magyarország az otthonom, Argentína mellett egy másik otthonom. Az illatok, az emberek, a viselkedés, minden: nekem ez nem idegen. Ez az enyém. Is.

Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás