Kiszámíthatóság a gyorsan változó tudományos-kutatási környezetben – Az MTA Bolyai-ösztöndíját elnyert kutatókat köszöntötték az Akadémia székházában

A „bolyaisokat” először Páles Zsolt akadémikus köszöntötte. Az ösztöndíj kuratóriumának elnöke azt mondta, nem véletlen, hogy Magyarország tudománytámogatási rendszerének egyik pillérét jelentő, a pályakezdő kutatókat támogató, 1997-ben alapított tudományos ösztöndíj névadója Bolyai János lett, aki a maga korában merész újításokkal, a gondolkodás határait feszegetve alkotott maradandót.

„Az ő öröksége ma is él minden ösztöndíjasban, aki vállalja a tudományos kutatás kihívásait, aki kérdez, keres, és nem elégszik meg a könnyen elérhető válaszokkal”

– fogalmazott Páles Zsolt.

Páles Zsolt Fotó: Szigeti Tamás / MTA

Mint elmondta, a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj okleveleinek átadása nem csupán egy elismerés, hanem közös ünnepe annak a tudományos munkának, amelyet a magyar kutatók nap mint nap végeznek elmélyülten, szenvedéllyel és a jövőbe vetett hittel. Akik nemcsak kiváló eredményeket értek el saját szakterületükön, hanem példát is mutatnak a tudományos közösségnek.

„Miként a Bolyai-ösztöndíj, úgy minden, a Magyar Tudományos Akadémiához köthető pályázat vagy tudományos cím elnyerése is egy hosszú folyamat eredménye. Egy olyan folyamaté, amelynek célja a kiválóság felismerése és támogatása. Ezt a Magyar Tudományos Akadémia a lehető legszélesebb kört bevonva, egy-egy tudományterület legkiválóbbjainak segítségével teszi meg” – mondta Freund Tamás, az MTA elnöke.

Freund Tamás Fotó: Szigeti Tamás / MTA

A bicentenáriumát idén ünneplő Akadémia ünnepi szlogenjére – Biztos pont. 200 éve – utalva arra hívta fel a figyelmet, hogy a támogatást elnyert fiatal kutatók visszajelzései szerint a közel három évtizede létrehozott Bolyai-ösztöndíj egyik kiemelt értékét éppen stabilitása, kiszámíthatósága jelenti:

„Ez a stabilitás és kiszámíthatóság a napjainkban oly gyorsan változó tudományos-kutatási környezetben »szilárd pontot« jelent a fiatal kutatóknak

ahhoz, hogy megvessék lábukat a hazai és nemzetközi tudományos közösségben, és választott tudományterületükben még jobban elmélyülve felismeréseikkel, eredményeikkel előremozdíthassák életünket.”

A Magyar Tudományos Akadémia 1997-ben alapított, teljesítmény-központú, magas presztízsű, országos ösztöndíja a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, amelynek célja a kiemelkedő kutatás-fejlesztési teljesítmény ösztönzése és elismerése a fiatal kutatók körében, valamint az MTA doktora cím elnyerésére való felkészülés elősegítése.

További képek a Magyar Tudományos Akadémia 2025-ös Bolyai-napjáról a fotóra kattintva láthatók Fotó: Szigeti Tamás / MTA

A Bolyai-ösztöndíj akadémiai támogatásként hidat képez a Magyar Tudományos Akadémia, az MTA doktorai és a fiatal kutatói generáció tagjai között. Fontos, hogy az utóbbiak számára a PhD-fokozat megszerzése után kiszámíthatóságot, tervezhetőséget biztosítson az önálló kutatói pálya megkezdéséig terjedő időszakban.

Idén 750 érvényes pályázat érkezett be.

A pályázók közül 156 fő nyerte el az ösztöndíjat.

A pályázatot benyújtók 37,7 százaléka nő, a támogatott kutatók között ez az arány 33,3 százalék.

2001 óta a záró kutatói jelentésükre kiemelkedő minősítést kapó ösztöndíjasoknak a kuratórium emléklapot adományoz, a legjobbak pedig MTA Bolyai-plakett kitüntetésben részesülnek.
Ebben az évben a kuratórium 162 ösztöndíjas záró kutatói jelentését értékelte. 79-en kaptak dicsérő emléklapot, közülük 14-en érdemelték ki a legjobbaknak járó Bolyai-plakettet.

A hagyományoknak megfelelően a Bolyai-plakettesek közül hárman előadásban foglalták össze Bolyai-ösztöndíjasként elért kutatási eredményeiket. Butz Henriett a Bolyai-ösztöndíj időszaka alatt hormonérzékeny, valamint neuroendokrin daganatok molekuláris jellemzőit vizsgálta nagyszámú mintán többszintű molekuláris és funkcionális módszerekkel, aminek eredményeként új prognosztikus és prediktív biomarkereket, valamint a betegkövetést segítő diagnosztikai markereket azonosított.

Haranginé Lukács Réka kutatásaival a Kárpát-Pannon térség miocén kori, Si-gazdag robbanásos vulkanizmusának megértéséhez járult hozzá a disztális tefraüledékek és a proximális vulkáni képződmények összevetésével, a cirkonalapú kor- és geokémiai vizsgálatok legmodernebb eszköztárát alkalmazva. Munkája nemcsak új összefüggéseket tárt fel a régió vulkáni kitöréseinek időbelisége és térbeli hatása között, hanem a tefrakronológia, a petrogenetika és a regionális rétegtan területén is jelentős módszertani előrelépéseket eredményezett.

Vincze Ferenc az utóbbi harminc év prózatermését vizsgálta a transzkulturalitás és a transznacionalizmus elméletei felől. Kutatásai egyrészről lefedték azon kérdésfelvetéseket, melyek a regionális irodalmak meghatározását tematizálták a magyar, a német és a román irodalomtörténeti diskurzusban, másrészről ezzel szembesítette a jelölt irodalmak prózáiban létrehozott térkonstrukciókat, melyek alapvetően egy sokkal heterogénebb teret jelenítenek meg, mint az irodalomtörténet-írás.

Erdei Anna, az MTA főtitkárhelyettese zárszavában az Akadémiának a tudományszervezésben és tudományfinanszírozásban betöltött központi szerepéról szólt.

Erdei Anna Fotó: Szigeti Tamás / MTA

Mint elmondta, a Magyar Tudományos Akadémia tevékenységének fontos részei azok a programok, amelyek célja, hogy biztos hátteret nyújtsanak a kutatóknak tudományos céljaik megvalósítására. A Bolyai-napon átvett elismeréseket és okleveleket

a fiatal kutatók és az Akadémia közötti kapcsolat erősítésének szimbólumaként határozta meg.

Hozzátette, hogy az MTA számít a „bolyaisok” támogatására abban, hogy a kutatói közösségen kívül a magyar társadalom többi része is a jelenleginél reálisabb képet kapjon az Akadémiáról, illetve jobban ismerje és értse a tudományos gondolkodás jelentőségét.