Hova lesz az eső, mi lesz veled, Balaton? – Videón a Műszaki Tudományok Osztályának tanácskozása

Az éghajlati energia- és vízmérleg változásait, illetve vízbiztonságra gyakorolt hatásait elemezték hazai példákon az ülés előadói. A szakemberek hangsúlyozták: a klímaváltozásban tapasztalható tendenciák a hazai vizek esetében drasztikus változásokat vetítenek előre. Hatásuk mérséklése azonban csak megalapozott számításokkal, kellően részletes modellekkel lehetséges.

Báder László geográfus (BME) időjárási adatokból ismertette a térségünkben tapasztalható, a csapadék-, illetve az elpárolgott víz mennyiségével kapcsolatos trendeket. Mint elmondta, az elmúlt évtizedekben az volt a jellemző, hogy a csapadék mennyisége meghaladta a párolgásét, ám ez az utóbbi időkre egyre kevésbé igaz. Már a tőlünk északnyugatabbra fekvő tájakra – például a Bajor-alföldre – is kevesebb csapadék jut. A magasabb hőmérséklet miatt viszont a párolgás jelentősen nő: Magyarországon jelenleg két balatonnyi vízzel többet párologtatunk el, mint 30 évvel korábban.

Báder László Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Ám a tájból már május-júniusra elfogy a párologtatható víz. Ezért is tapasztalunk egyre forróbb augusztusokat és szeptembereket, mert nincs, ami visszafogná a melegedést. A párolgást azonban nem szabad csökkenteni – figyelmeztetett Báder László, hiszen az képes valamennyire ellensúlyozni a hőmérséklet emelkedését. A nagy vízfelületek zsugorodása is hozzájárult az éghajlat melegedéséhez, amit tovább fokozott a növényzet gyérítése.

Fontos üzenetként emelte ki, hogy ki kell lépni az eddigi gondolkodásmódból.

„Nem csak a vizet kell pótolni, hanem az egész rendszert kell rendbe tenni”

– hangsúlyozta.

Nagy Judit Barbara (BME) a Hévízi-tóval kapcsolatos vízkémiai és áramlási vizsgálatokat ismertette. Ezek apropóját azok az aggodalmak adták, miszerint egyre gyengül a tó jellegzetes kénes szaga, és félő, hogy ezt a kénvegyületek mennyiségének csökkenése okozza, ami viszont a víz gyengülő gyógyhatását vonja maga után. A tóba több mérőműszert is telepítettek, amellyel monitorozni tudják többek között a tóban uralkodó áramlásokat is. Az eredmények alapján a víz áramlási iránya nem állandó; nyáron és télen más irányú cirkuláció a jellemző. A változást a tapasztalatok alapján a megélénkülő szelek okozzák, de nem maga a szél fordítja meg a cirkulációt, hanem a hideg levegő, illetve a hirtelen lehűlő vízben keletkező, eltérő hőmérsékletű vízrétegek közötti sűrűségkülönbség keltette áramlás idézi elő.

Nagy Judit Barbara Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az előadás második felében Szieberth Dénes (BME) többek között a forrásbarlanggal kapcsolatos mérési eredményekről is beszélt. A rendkívül veszélyes, csak búvárokkal végrehajtható mérések alapján a forrásbarlangban található források vízhozamában összességében nem tapasztalható jelentős változás, és a jelek szerint a kénhidrogén-tartalom sem csökkent. Kérdés tehát, miért nem jut a felszínre (ami összefügg a jellegzetes szag csökkenésével is). A vizsgálatok alapján a felszínről lebukó oxigénben gazdag víz erős leáramlások útján jut a barlanghoz, és ott azonnal reakcióba lép a forrásokból előtörő, meleg vízben található kénhidrogénnel. Mint Szieberth Dénes elmondta, a barlang szájánál elhelyezett áramlásmérő erős 24 órás periodicitást jelzett, ami valószínűleg annak tudható be, hogy a környéken található létesítményeket ellátó termálkutak vízkivétele érezteti a hatását.

„Anélkül is változhat a víz kémiája, hogy az őt tápláló források szignifikánsan megváltoznának”

– emelte ki.

Szieberth Dénes Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Honti Márk (BME) a Balatonra lehetséges jövőjéről adott áttekintést. Felidézte: 1920 óta állnak rendelkezésünkre rendezett adatok, azóta először 2003-ban fordult elő az ideihez hasonló – ha nem is ilyen léptékű aszály. Akkor az kivételes helyzetnek tűnt, azóta viszont

minden második-harmadik év negatív vízmérlegű.

„A csapadék némileg csökkent, a párolgás egyre nagyobb, a befolyó víz mennyisége pedig drasztikusan visszaesett. A 2000-es években az addig rendelkezésre álló, 80 éves adatok alapján azt láttuk, hogy átlagosan egy évben kb. 60 cm vizet lehetett leereszteni a Balatonból. Ez később 40 cm-re csökkent, az elmúlt évben pedig 20 cm környékén van. Egyszerűen elfogy a többletünk, amiből gazdálkodni tudunk” – figyelmeztetett. Báder László előadására is utalva elmondta: ami a vízmegtartást és a párologtatást illeti, a Balaton esetében paradox helyzet alakul ki, hiszen a víz visszatartásával, a lefolyás csökkentésével nő a talajnedvesség, aminek hatására többet lehet párologtatni is; ugyanakkor a Balatonba folyó vizek szintje drasztikusan csökkenhet, ami előnytelenül befolyásolja a tó vízszintjét.

Honti Márk Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Prognózisa szerint a jelenleg reálisnak tűnő forgatókönyv alapján 2060-tól megsűrűsödnek a nagyon alacsony vízállások, ami szélsőséges esetben azzal járhat, hogy a század végére a Balaton leginkább a mai Fertő tóhoz lesz hasonló, tehát nyílt vizes és növényekkel benőtt medencék komplex rendszerévé válhat.

Négyesi Klaudia Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A Duna vízgyűjtőjére kidolgozott csapadéklefolyási modellel kapcsolatos kihívásokról adott elő Négyesi Klaudia (BME). Villámárvíz, extrém aszály, kritikusan alacsony Duna-vízszint – sorolta azokat a helyzeteket, amelyek gyors kezelésében kulcsfontosságú, hogy időben rendelkezésre álljanak a megfelelő adatok. A most fejlesztett modell esetében 185 állomás szolgáltat méréseket. Fontos azonban azt is belátni, hogy minden modell bizonytalanságokkal terhelt, amelyek sohasem szüntethetők meg teljesen.

Az esten készült fényképgaléria a fotóra kattintva tekinthető meg. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás