Merre halad az energetika? – Videón az MTA Műszaki Tudományok Osztályának konferenciája

Az ülés előadói a műszaki kérdések mellett számos egyéb, az energetikai kutatások és fejlesztések irányát befolyásoló tényezőt is felsoroltak az egyre emelkedő energiaigényektől az uniós szabályozásokon, illetve a megújuló energiaforrások egyre erősödő népszerűségén át a világpolitikai eseményekig. Tárgyalták a fosszilis energia kiváltásának és az európai nukleáris energiatermelésnek a kérdését, és az adatok tükrében mérlegelték, megoldhatónak tűnik-e az átállás a megújuló forrásokra.

Veres Gábor. (Az esten készült fényképgaléria a fotóra kattintva tekinthető meg.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Veres Gábor, az MTA doktora, a BME Nukleáris Technikai Intézetének professzora a fúziós energiatermelés kilátásairól beszélt. Előadásában a magfúziós kutatások egyik ősatyját, Lev Arcimovicsot idézte, aki szerint

a fúziós energiatermelés akkor fog megvalósulni, „amikor az emberiségnek szüksége lesz rá. Esetleg egy kicsit korábban.”

Emlékeztetett rá: noha a 2010-es években 2040-2050-re jelezték a fúziós energiatermelés beindulását, ez a jelen tudásunk szerint későbbre tolódik majd, ami főleg gazdasági okokkal magyarázható: a napenergia-termelés ugrásszerű elterjedése miatt a befektetők ugyanis inkább e felé a piac felé fordultak, emiatt pedig – évtizedes távlatokban is mérve – a magfúziós kutatásokkal kapcsolatos területre kevesebb forrás jutott. Mint kiemelte: az áttöréshez megfelelő nagyságú magánbefeketői tőke szükséges, ami korábban nem volt jellemző. Jelenleg azonban ez a tendencia változóban van, és a fúziós szektorba is kellő mennyiségű erőforrás áramlik. Veres Gábor további gazdasági problémaként nevezte meg a beruházások magas költségigényét, amit csak részben kompenzálhatnak az alacsony üzemeltetési és külső költségek, ez pedig kétségessé teszi a rövid távú gazdaságosságot.

Imre Attila.(Az esten készült fényképgaléria a fotóra kattintva tekinthető meg.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Imre Attila, az MTA doktora, a BME docense az időjárásfüggő energiaforrásokat tekintette át, egyúttal utalt a nyári energiaválságra és a megújuló energiahordozókra.

„Belátható, hogy a fosszilis anyagokat, a szenet, metánt, földgázt, kőolajat rengeteg mindenre lehetne használni, és nem biztos, hogy a legjobb felhasználási módjuk az, hogy elégetjük őket”

– foglalta össze a zöldenergiával kapcsolatos általános elvárásokat, majd ismertette a megújuló erőforrások felhasználásának hazai lehetőségeit. Érintette a nap- és a szélenergia egyenetlenségéből fakadó problémákat, valamint nemzetközi példákat is felhozva az energiatárolási lehetőségeket. Az akkumulátoros tárolás mellett megemlítette a kémiai (power to fuel) tárolási módszert, amikor a fel nem használt energiából üzemanyagot (például hidrogént, metánt, ammóniát) állítanak elő, valamint a mechanikai és a hőalapú megoldásokat. Előbbiek esetében nagyobb tömegeket juttatnak fel magasra, és azok mozgási energiáját használják föl (ilyenek például a szivattyús vízerőművek), utóbbiak esetén pedig a hőmérséklet-különbség adja az energiatárolás alapját. Valamennyi tárolási megoldás esetében kulcsfontosságú a hatásfok kérdése, illetve a költségek és a megtérülés aránya – utóbbi teszi kérdésessé a geotermikus energia kihasználásának hazai lehetőségeit is.

Aszódi Attila. (Az esten készült fényképgaléria a fotóra kattintva tekinthető meg.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Aszódi Attila, a BME TTK Nukleáris Technikai Intézet professzora az elmúlt 20 év eseményeit visszaidézve, illetve 2040-ig kitekintve vázolta fel az európai, illetve globális trendeket. Hangsúlyozta: a világ energiaellátása szempontjából ma még mindig a fosszilis energiahordozók a meghatározók, nagyjából 80%-os mértékben. Ugyan az európai energiatermelés egyre nagyobb hányadát teszik ki a klasszikus megújuló energiaforrások (nap- és szélenergia, biomassza stb.), azonban arányuk még mindig nem haladja meg a 25%-ot, a villamosenergia-ellátás zömét pedig a hagyományos erőművek adják. A szénerőművek aránya ugyan csökken, ám a földgázzal működő erőműveknek továbbra is nagy szerepük van –

az orosz–ukrán háború miatt megemelkedett gázárak így egész Európa versenyképességét befolyásolják.

A karbonsemleges energiák felé való fordulás miatt ismét előtérbe került a nukleáris energia fokozottabb felhasználása – ezzel összefüggésben pedig több európai ország is újraértelmezi az atomenergiával kapcsolatos nézeteit. Az európai uniós célkitűzésekkel kapcsolatban elmondta: a rendelkezésre álló adatok alapján a karbonsemlegességi célok nehezen tűnnek tarthatónak, illetve szükségesnek nevezte az európai országok részéről az energiastratégiák egyeztetését.

Molnár Szabolcs. (Az esten készült fényképgaléria a fotóra kattintva tekinthető meg.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Molnár Szabolcs, az MVM Zrt. termelési felügyeleti igazgatója, az ME tanszéki igazgatója történelmi összefüggésben vizsgálta az energiafelhasználás alakulását. A nagy történelmi váltásokat végigtekintve megállapította: az emberiség mindig képes volt energiaszerkezetet váltani, és tudott alkalmazkodni az éppen aktuális kihíváshoz a neolitikumtól az ipari forradalomig. „Akkor fogunk tudni fenntartható energetikai rendszereket csinálni, hogyha megtaláljuk az ideális arányát, ideális egyensúlyát a szigorúan vett műszaki tudományos, a környezetvédelmi és a gazdasági kérdéseknek” – foglalta össze a korábbi előadások legfőbb, a műszaki tudományokon túlmutató tanulságát.