Filmklub az Akadémián: Vad Szigetköz

375 négyzetkilométerével Magyarország legnagyobb szigete a Duna és a Mosoni-Duna által határolt terület. A Duna „szárazföldi deltájaként” is emlegetett térség növény- és állatvilága rendkívül gazdag és sokszínű, vizeiben egykor majdnem valamennyi hazai halfaj előfordult. Napjainkra az emberi beavatkozások következtében sokat változott a táj. A Vad Szigetköz című filmet április 20-án láthatták az érdeklődők.

2016. április 25.

„A Szigetköz a hazai Dunának az egyik legérdekesebb területe, többszörösen szétágazó ágrendszer, rendkívül változatos élőhelyekkel. Szinte minden Magyarországon előforduló halfaj jelen van a területen” – mondta el Guti Gábor ökológus a dokumentumTudjon meg többet a sorozatról! Kövesse az eseményeket a közösségi médiában!film vetítését követő beszélgetésen a Magyar Tudományos Akadémia Székházában. „A film több szempontból is nagyon tetszett. Egyrészt, mert nemcsak a természet sokféleségét mutatja be, hanem a változékonyságát is. Megjelennek benne a régi idők halai is, például a viza” – tette hozzá az MTA Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézetének tudományos főmunkatársa.

Guti Gábor ökológus mta.hu/Szigeti Tamás

A Fekete-tengerből a Szigetközig felúszó vizákat a 16. századi feljegyzések szerint igen nagy mennyiségben zsákmányolták a halászok – derült ki a filmből, emiatt azonban ritkulni kezdett a halfaj. „A 19. századra, mikor még el sem kezdték az átfogó folyószabályozásokat, annyira ritka lett a viza a Szigetközben, hogy már nem is volt rendszeres halászata” – mondta el az ökológus.

A legnagyobb változások a 19. században kezdődtek, amikor megindították az átfogó szabályozásokat. Az egykori, eredeti ártérnek a 90 százalékát ármentesítették. „Amit régen rendszeresen elöntött a víz, az mezőgazdasági vagy lakott terület lett. Akkor alakították ki a hajózható Duna-medret is, levágták a mellékág és a főág közötti kapcsolatokat. A 20. század végén pedig a bősnagymarosi vízlépcső építése okozta a legnagyobb változásokat. Ezek sorra megjelennek a filmben” – emelte ki Guti Gábor.

Vad Szigetköz – jelenet a filmből

Szigetköz – a probléma és a rehabilitáció

„A Dunának ezt az ágrendszerét eredetileg a folyó átlagosan 2000 köbméter másodpercenkénti vízhozama alakította ki. Időnként 8-10 ezer köbméteres árhullámok is átsöpörtek a területen, ami megmozgatta a mederanyagot, szigeteket hozott létre, ágakat szüntetett meg. A Duna elterelését követően csak a víz 20 százaléka érkezik meg a területre, ez a kis vízmennyiség pedig nem tudja a rendszert fenntartani” – figyelmeztetett a tájegység jelenlegi legfőbb problémájára Guti Gábor.

„Megfigyelhető, hogy az ágrendszerek szélén iszap rakódik le, az iszapon megtelepedik a hínár, a hínár lelassítja a vízáramlást, így még jobban felhalmozódik az iszap. Később nádas jelenik meg a partok mentén. A mellékágak egyre jobban beszűkülnek, és ötven év múlva, ha nem történik jelentős változás, a vizes területek kiterjedése, mely így is 50 százalékkal kisebb, mint a 19. században volt, sokkal kisebb lesz, mint napjainkban” – tette hozzá.

A Szigetköz rehabilitációjának egyik lehetősége az, hogy fenékküszöbökkel megemelik a vízszintet. Az ökológus elmondta, hogy folyik a szakmai vita a küszöbök számáról: három-négy vagy tíz darab építése jött szóba. „Több fenékküszöb építése mellett szól, hogy a halak számára több kisebb küszöb könnyebben leküzdhető, mint kevesebb nagyobb, így tehát könnyebben tudnának felfelé úszni a folyón. A Szigetköz teljes élővilágának feltárása azonban nem történt meg, így a teljes rehabilitációra sincs jelenleg átfogó program” –mondta el Guti Gábor.

Forgatási körülmények, főszereplők

Mosonyi Szabolcs 2012-ben, a bősi vízi erőmű építésének 20. évfordulóján kezdett el foglalkozni a Szigetközzel. „Az ötlet egy szlovák természetvédelmi szervezettől jött, azzal kerestek meg bennünket, hogy a Csallóközben és a Szigetközben élő északi pocokról készítsünk egy természetvédelmi filmet. Egyből beleszerettünk a szigetközi tájba, és elhatároztuk, hogy a Szigetközről önálló filmet is készítünk” – mondta el az előkészületekről a film rendezője. A következő két évben rendszeresen forgattak, az utómunka három-négy hónapot vett igénybe, a filmet pedig 2014 végén mutatták be.

Mosonyi Szabolcs filmrendező mta.hu/Szigeti Tamás

„A filmben próbáltunk minél több pozitívumot kiemelni, hiszen alapvetően másképp ítéli meg a helyzetet egy vízügyi szakértő, egy természetvédő, egy halbiológus, egy erdész vagy egy vadász, mivel mindenkinek más a szempontja” – mondta el Mosonyi Szabolcs.

„A tájat mindenképp szerettük volna bemutatni. A repülőgépes és drónos felvételek mellett »time-leapseket« is készítettünk, ezekkel egyszerűbb dolgunk volt” – mesélte a forgatási körülményekről a rendező.

„Az itt élő állatok közül a hódot választottuk főszereplőnek. A természetfilmekben fontos, hogy egy nagy testű emlős legyen a főszereplő. Íratlan szabály, de a néző az emlősökkel sokkal jobban tud azonosulni, főleg, ha látja a sorsukat. A hódok megítélése sajnos nem túl kedvező, ezen is szerettünk volna változtatni” – ismertette Mosonyi Szabolcs a szempontjaikat.

Mosonyi Szabolcs és Guti Gábor mta.hu/Szigeti Tamás

„A hódvárba természetesen nem tudtunk beköltözni. Az hódvár belsejében látható felvételeket négy-öt évvel korábban egy WWF-program keretében Németországban készítették el szelíd hódokkal teljesen mesterséges körülmények között” – árulta el a forgatás kulisszatitkait a rendező. A víz alatti felvételek elkészítése rengeteg időt vett igénybe: „Százszoros túlforgatással dolgoztunk, a film 50 percét majdnem 100 órányi anyagból válogattuk össze. A hódoknál például heteket töltöttünk el, míg egy-egy várva várt víz alatti felvétel megszülethetett."

A kacsák és hattyúk víz alatti felvételeinek elkészítéséhez egy 6 méter hosszú rúdra rögzített Go Pro kamerát használt a stáb, amellyel egyszerre két órányi anyagot lehetett rögzíteni. „Letettem a víz alá egy tiszta vizű csatornához a kamerát, az ott telelő, pihenő madarakat pedig hátulról próbáltam terelni a kamera irányába, hogy minél nagyobb legyen az esélye, hogy ott fognak táplálkozni.” Végül megszülettek a film legimpozánsabb felvételei.

A legnehezebb feladat annak bemutatása volt, hogyan táplálkozik a csuka ragadozó halként. „A filmben szereplő halat fél évig nevelgettem otthon egy akváriumban. Hozzá kellett szoktatni az erős fényhez, hiszen super slow motion kamerával szerettük volna filmezni a jelenetet, ami nyolcszoros lassítást jelent. Ilyenkor a kamera a normál 25 helyett 200 képkockát rögzít másodpercenként, amihez sokkal több fény kell. Fél évig szoktattuk a fényhez és a kamerához az állatot, mire rá tudtuk venni a jelenetre, és sikerült elkészíteni a felvételt.”

A film utáni beszélgetés vendégei: Mosonyi Szabolcs és Guti Gábor (A képre kattintva galéria nyílik) mta.hu/Szigeti Tamás

A Szigetközről készült film ötlete nyomán a rendező Magyarországot egy öt részből álló sorozatban mutatná be. Ennek második része készült el legutóbb: a homokbuckás tájat bemutató Vad Kunságot a mozikban is vetítik, jelenleg pedig a Vad Balatont forgatják. A stáb utána a hegyvidékekről és a Hortobágyról tervez dokumentumfilmet.

Az MTA Filmklub következő eseménye: Gauder Áron A kőbaltás ember című filmje 2016. április 27-én, szerdán 17.30-tól látható. Regisztráció itt!