Az Academia Europaea Budapesti Tudásközpont láthatóbbá teszi a magyar tudományt – Interjú Hegyi Péterrel, az új igazgatóval

– Mi az Academia Europaea fő küldetése?

– Az Academia Europaea (AE) fő célkitűzése – páneurópai tudományos akadémiaként – a kiválóság, a tudományos haladás és az oktatás segítése az összes tudományterületen Európában. Az AE feladatai közé tartozik, hogy a kontinens legkiválóbb kutatóit összefogva az Európai Unió tudományos tanácsadó testületeként működjön.

Hegyi Péter

Az AE egyike az Európai Akadémiák Szakpolitikai Tudományos Tanácsadó Testületét (SAPEA) alkotó akadémiai hálózatoknak. Az AE mostanra hatalmas tudásbázist halmozott fel, hiszen több mint 5500 tagja van, közöttük 92 Nobel-díjas tudós. Az AE jelenti az Unió tudományos kiválóságainak csúcsát, miközben kijelöli a legsürgetőbb megoldandó problémákat, és tudományos megoldást keres rájuk. Ezzel egyesíti az európai államok nemzeti tudományos akadémiáinak – így a Magyar Tudományos Akadémiának – a küldetését. Az AE tevékenységében nagyon erősen megjelenik az interdiszciplinaritás igénye, hiszen a legtöbb társadalmi problémának egyszerre vannak szociális, gazdasági, kulturális és természettudományos vetületei is.

– Az Academia Europaea tehát hasonlóképpen épül fel, mint a tudományos akadémiák?

– Vannak hasonlóságok és különbségek is. Az AE tagjai három osztályra különülnek (bölcsészet- és társadalomtudományok, élettelen természettudományok, illetve élettudományok). Nagy büszkeség számunkra, hogy az élettudományi osztály elnöke Kondorosi Éva. Ez hasonlít a tudományos akadémiák szerveződéséhez. Viszont az AE-nek vannak tudásközpontjai (knowledge hub) is, közöttük a Budapesti Tudásközpont, amely 2020-ban alakult, és első igazgatója Lovász László, az MTA korábbi elnöke volt. Vannak tudásközpontok például Münchenben, Tbilisziben, Bergenben vagy Cardiffban. E tudásközpontok nem csupán regionális alapon szerveződnek, hanem igyekeznek tématerületeket is kijelölni, amelyek központi szerepet játszanak a projektjeikben. A Budapesti Tudásközpont első éveiben (ami nagyon nehéz időszak volt a Covid-pandémia miatt) nagyon jól azonosította a régió fő problémáit, és ezért a természettudományos oktatásra, a Duna menti régiókra, a városi fenntarthatóságra és a globális kutatóprogramokban való európai részvételre helyezte a hangsúlyt.

– Önnek milyen tapasztalatai vannak az Academia Europaeáról?

– Én négy évvel ezelőtt kerültem az élettudományi osztályon belül működő klinikai és állatorvos-tudományi szekció élére, ahol már korábban is azzal a problémával szembesültem, ami a kutatásaim fő kérdése is: az orvostudományi kutatások nagyon rosszul hasznosulnak a betegágy mellett (vagyis a transzlációs medicina problémájával). E probléma jelentőségét az mutatja a legjobban, hogy miközben Európában 75 év alatt 1,7 millió ember hal meg évente, ha felhasználnánk és átültetnénk a gyakorlatba minden tudományos tudást, ebből 1,2 millió haláleset kivédhető lenne. A halálesetek többségét a prevenció hatékonyabbá tételével lehetne elkerülni, de a terápiás területen is sok mindent lehetne javítani a már meglévő tudásunk révén. Ez az arány Magyarországon még megrázóbb: minden öt halálesetből négy megelőzhető lenne, ha megfelelően hasznosítanánk a kutatók által megszerzett tudást. Ezzel szembesülve az AE klinikai szekciójában megvalósítottunk egy orvosi transzlációs programot, és az új eredmények hasznosítása érdekében új modellt alkottunk. E modell sikerességét jelzi, hogy a világ egyik vezető orvosi szakfolyóirata, a Nature Medicine közölte le. A sikereinknek köszönhetően a szekció 120 fős tagsága néhány év alatt 400 fölé gyarapodott. Látható, hogy ha hasznos és sikeres programokat hozunk létre az AE-n belül, amelyek releváns társadalmi problémákkal foglalkoznak, az felkelti a kutatók érdeklődését, és tüstént az AE tagjai akarnak lenni, hogy részesei legyenek a törekvéseinknek.

– Az Academia Europaea hasonlóan veszi fel az új tagjait, mint például az MTA?

– Itt is vannak hasonlóságok. Az új tagokat legalább két régi tagnak kell ajánlania, majd az AE egyre magasabb szintjein kell a tagoknak megszavazniuk a felvételüket. Viszont nincs korlátozva a tagok száma, így tudott a tagság néhány évtized alatt több mint ötezres tömeggé bővülni. Persze ennek részben az az oka, hogy az AE tagjai nem kapnak tiszteletdíjat, sőt nekik kell egy jelképes tagsági díjat fizetniük.

– Milyen célkitűzésekkel indul neki a Budapesti Tudásközpont igazgatói terminusának?

– Az egyik fő célom, hogy növeljük a tudományos eredmények társadalmi hasznosulását, és ennek érdekében elterjesszük a bizonyítékokon alapuló implementáció megközelítését. Vagyis azokat az ismereteket, vívmányokat, amelyekről már bebizonyosodott, hogy hatékonyak, költségkímélők, próbáljuk minél hamarabb a szakpolitikai irányelvek kialakítói, illetve a lakosság felé kommunikálni. A másik célkitűzésem, hogy a magyar tudomány európai láthatóságát növeljük. E cél elérésében sokat fog segíteni, ha a magyar kutatók aktívan közreműködnek majd az első célkitűzés megvalósításában. Úgy gondolom, hogy mindezeket a célokat alulról felfelé irányuló fejlődéssel lehet a leghatékonyabban elérni. Tehát ne mi mondjuk meg a kutatóknak, hogy milyen területekkel foglalkozzanak, hanem hozza mindenki a szakértelmét és a szakterületét, és vizsgáljuk meg, hogy ezekből a tudásokból milyen új és a részek összességénél nagyobb egészet tudunk létrehozni.

– Mit tehet az Academia Europaea a kutatói közösségért?

– Az AE Budapesti Tudásközpontja eddig is erősen támaszkodott az MTA-ra mint befogadó intézményre, és természetesen ez a jövőben sem fog változni. Emellett erősíteni fogjuk a Fiatal Kutatók Akadémiája szerepét az AE-n belül, ezzel bemutatjuk és lehetőség szerint bővítjük a fiatal kutatók előtt álló magyar és európai tudományos karrierlehetőségeket. A középiskolai és az egyetemi alapképzési szinten a magyar tehetséggondozás még ma is világszínvonalú, gondoljunk csak a Nemzeti Tudósképző Akadémia vagy a tudományos diákkörök tevékenységére. Ugyanakkor szembe kell néznünk azzal is, hogy az egyetemi alapképzés után drasztikusan romlanak a mesterdiploma felé közeledő egyetemi hallgatók számára kínálkozó kutatói karrierlehetőségek Magyarországon. Elég megnéznünk a PhD-ösztöndíjak összegét: a magyar támogatás 6-8-szoros lemaradásban van a nyugat-európai ösztöndíjakhoz képest.

– Mit tud ez ügyben tenni az Academia Europaea?

– Az AE szerepe itt is főként a tanácsadás, a fő tudományos-társadalmi problémák kijelölése, illetve a megoldási javaslatok megfogalmazása. A nyugat-európai országokkal csak úgy lehetünk versenyképesek, ha először erős alapokat teremtünk, hogy minél több tehetséges fiatal válassza a tudományt hivatásának, amiből majd kinőhetnek a legkiválóbb tudósok. Ehhez előbb el kell vetni a magot, majd a kihajtó palántát kitartóan kell locsolni. Ehhez pedig tudományos karriermodellt kell teremtenünk a fiataloknak. Ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy az Academia Europaea nem egy tudományos támogatásokat folyósító szervezet, az indított projekteket legfeljebb jelképes összegekkel tudja segíteni. De a kutatási programjaink a már elért felfedezések interdiszciplináris összegzését célozzák, aminek alacsonyabb költségei vannak. Emellett nagyon fontosnak tartom az interkontinentális együttműködések erősítését is, hiszen például az ázsiai tudomány hallatlan sebességgel fejlődik.

– A Magyar Tudományos Akadémia milyen szerepet játszik az Academia Europaea Budapesti Tudásközpontjának jövőbeli működésében?

– Az MTA ad otthont a tudásközpontnak, és természetes módon a közeljövőben meghirdetendő projekteket is az MTA segítségével irányítjuk majd. Én az MTA összes osztályát megkeresem, és arra kérem a tagjaikat, hogy álljanak elő a projektötleteikkel, és így a szellemi tőkéjük hozzáadásával legyenek részesei e kezdeményezéseknek. Én reálisnak tartom, hogy az elkövetkező években 20-30 ilyen projektet tudunk megvalósítani, amelyek eredményeit remélhetőleg szintén a világ legrangosabb folyóirataiban közölhetjük majd.